Művészet-e a fekete farok mellé helyezett virág? A kérdést csak a botrányfotós életét bemutató Mapplethorpe: Look at the Pictures című doku megtekintésével lehet érdemben megválaszolni.
Szerencsére újra divatba jöttek idehaza is a dokumentumfilmek, és a brazil Sebastiao Salgado munkásságát bemutató A Föld sója után itt az ikonikus amerikai botrányfotós, az 1989-ben AIDS-ben elhunyt Robert Mapplethorpe életét több oldalról is megvilágító Mapplethorpe: Look at the Pictures, aminek a jelek szerint elfelejtették lefordítani a címét.
A Randy Barbato és Fenton Bailey rendezőpáros az HBO-nak készítette a filmet, alaposan utánament a témának, mivel Mapplethorpe képeinél már csak élete volt megbotránkoztatóbb. Ellenségei szerint – és néha barátai is ezt vallották – a karizmatikus fotós karrierjét előmozdítandó feküdt le azzal, akivel megérte, kapcsolatait érdekei szerint alakította és mindent megtett saját mítosza megépítéséért.
A filmben szinte az összes fontos szerelme, kapcsolata szerepel: Sam Wagstaff, David Croland, Jack Fritscher, Lisa Lyon, Marcus Leatherdale és Jack Walls. Majdnem 50 eredeti interjú került még a dokumentumfilmbe, barátokkal, családtagokkal, kollégákkal, munkatársakkal: Mary Boone, Carolina Herrera, Brooke Shields, Helen és Brice Marden, Fran Lebowitz, Gloria von Thurn und Taxis, Bob Colacello és Debbie Harry.
A művész intim portréját nővére, Nancy, és öccse, a szintén fotós Edward visszaemlékezései keretezik. Családtagjainak, barátainak és szeretőinek intim vallomásai mellett Mapplethorpe kendőzetlen őszinteséggel vall magáról és ellentmondásos világlátásáról az újonnan felfedezett, korábban nem látható interjúkon keresztül.
Mapplethorpe-ot 1986-ban diagnosztizálták AIDS-el, amikor ez a betegség még egyenlő volt a halálos ítélettel. Életének további részét még lázasabb munkával töltötte és nemcsak a tökéletességet kereste, hanem be akarta biztosítani a róla fennmaradó képet, az örökségét. 1988-ban, néhány hónappal Mapplethorpe halála előtt nyitották meg első amerikai múzeumi retrospektív tárlatát a Whitney Museum of American Art falai között. A férfi, aki úgy élt, hogy híres lehessen, még híresebb lett halála után. Halála előtt még létrehozott egy utolsó bemutatót: virágcsendéletek, S&M képek, afro-amerikai férfi aktok egy múzeumi térben, első alkalommal. Ahogy azt ő maga is megjósolta, ez a kombináció már túl sok volt. 1989-ben, a Corcoran Gallery of Art Washington-ban bezáratta a kiállítást, majd kurátorát perbe fogták obszcenitás vádjával.
