Krokodil Dundee (1986)

Ez egy nagyon jópofa film, aminek a készítői maguk sem hitték el, hogy a sztorija bárkit is érdekelne Ausztrálián kívül, ráadásul tök ismeretlen színészekkel készült, jó vaskos ausztrál humorral. Csakhogy a Universal stúdió látott benne fantáziát, jó sok pénzt toltak a marketingjébe, és a dolog bevált, az emberek imádták a cserzett bőrű, suttyó Paul Hogant, aki rácsodálkozik New York csodáira. Azon viszont mindenki elhűlt, amikor az Amerikai Filmakadémia jeles tagjai úgy döntöttek, hogy a film Oscarra érdemes, és engedték, hogy a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában versenyezzen! Szerintem eleve nem volt forgatókönyv, csak pár vicces ötlet, ami a filmesek eszébe jutott, és sokat mondó tény, hogy ez az egyetlen játékfilm, amelyen a díjra jelölt, szakmájára nézve egyébként tévéproducer Ken Shadie valaha is dolgozott. Az a csúnyaság szerencsére nem történt meg, hogy a jelölést díjra váltsák.

Con Air - A fegyencjárat (1997)

Kár tagadni, ez egy remek film, a szerkesztőség nagy részének régi kedvence Nicolas Cage, John Cusack, John Malkovich vagy Steve Buscemi pazar alakításával, megnézzük bármikor, de nem az az Oscar-alapanyag. Azon speciel nem csodálkoztunk volna, ha pont a forgatókönyv kap Oscar-jelölést, mert a sztori annyira profi, és olyan jó dumák vannak benne – lásd „Miért nem tudtad szépen visszatenni a  nyuszit a dobozba?” - , de nem. A filmet a legjobb hangvágásért jelölték, ami még elmegy, mert sok benne a lövöldözés, repülőgépek és helikopterek zaja, de egy indult egy másik szoborért is, méghozzá a legjobb eredeti dalért. Ezt Trisha Yearwood énekelte, és "How Do I Live" volt a címe, és szerintem senki sem emlékszik rá. Egyáltalán, ki ez a Trisha Yearwood? 

A szürke ötven árnyalata (2015)

Van olyan, hogy az adott filmet kivétel nélkül minden kritikus utálja, a nézők egy része is fanyalog, de valahogy mégis rengetegen megnézik, és nagyon sok pénzt hoz. Igaz, ez esetben E.L. James bestsellere hozta a saját beépített közönségét, de jól mutatja ezt a kettősséget, hogy a filmet Arany Málnára is jelölték – szinte minden fontos kategóriában – és Oscarra is. Az nyilvánvaló, hogy sem Dakota Johnson, sem Jamie Dornan nem érdemelt meg Oscar-jelölést, viszont a film betétdala igen. És az "Earned It" a The Weekndtől alapvetően nem is rossz szám, bár annyira biztosan nem jó, hogy szobrot adjanak érte.

A Grincs (2000)

Ron Howard az a típusú rendező, akinél azért elég rendszeresen befigyel egy Oscar-jelölés, sőt, néha egy-egy díj is, de A Grincs nem az az Oscar-alapanyag, még akkor sem, ha a nagyrabecsült Dr. Seuss meséjéből készült és Jim Carrey a címszereplő. Igaz, Carrey teljes mértékben felismerhetetlen a ráragasztott zöld műszőr alatt, de azért a végeredmény inkább nagyobb melósnak látszik, mint jónak. Ennek ellenére a film begyűjtött egy Oscart a legjobb smink és maszk kategóriában – név szerint Gail Rowell-Ryan kapta a díjat -, és két másik jelölésig jutott, a legjobb látvány és a legjobb jelmez mezőnyében, és három jelölés egy ilyen könnyed, ünnepi filmért nagyon erős túlzás.

A Jackass bemutatja: Rossz nagyapó (2013)

A film nem összekeverendő a Robert De Niro és Zac Efron főszereplésével készült csapnivaló Nagyfater elszabadullal (2016), de erre nyilván a magyar címbe csempészett „A Jackass bemutatja” rész is figyelmeztet. A részben rejtett kamerával felvett, sok tekintetben a Borat polgárpukkasztására hajazó filmben a 86 éves, elviselhetetlen Irving (a rémesen maszkírozott Johnny Knoxville) elképzelhetetlen párost alkot Billyvel, a nyolcéves unokájával, akivel átszelik fél Amerikát, mindenütt botrányt okozva, a kamera pedig az arra járók reakciót veszi. És az ötlet tényleg jó, ha valamire, a forgatókönyvre adott Oscar-jelölésre még nem is kapnánk fel a fejünket, de a film pont a lehető leggyengébb területen kapta a jelölését, a legjobb smink és maszk kategóriában – pedig az nem csak csapnivaló, de direkt csapnivaló, hogy még nyilvánvalóbb legyen az átverés ténye.

Vinny, az 1 ügyű (1992)

Két New York-i egyetemista délnek tart, ám egy börtönben kötnek ki, és gyilkosság vádja miatt bíróság elé kerülnek. Pénzük nincs ügyvédre, de eszükbe jut, hogy az egyikük Vinny nevű bácsikája (Joe Pesci) talán segíthetne rajtuk. Vinny ugyan ügyvéd, de kész katasztrófa, ráadásul ez ügyvédi pályafutásának első ügye. A nagybácsi és segítőkész barátnője (Marisa Tomei) minden trükköt bevetnek, hogy kihúzzák a fiúkat a csávából. Az egyébként szórakoztató és fordulatos tárgyalótermi vígjáték leginkább Marisa Tomei sokak szerint érdemtelenül elnyert Oscarja miatt híresült el, mivel ilyen könnyed szerepekre tényleg nem szokás díjat adni.

Mindörökké Batman (1995)

A közmegegyezés szerinti legrosszabb Batman-filmet Joel Schumacher rendezte, aki szokásához híven a lehető legkommerszebb irányba vitte el a filmet, miközben a producerként mellette lévő Tim Burton a saját szokásához híven a groteszk vonalat erőltette, a végeredmény egy jó nagy katyvasz lett a képregényfeldolgozások leggagyibb gonoszaival. Igen, mind Tommy Lee Jones, mind Jim Carrey röhejes gonosz volt, de a legröhejesebb szegény Val Kilmer Batman-ruhája volt a mai napig emlegetett átütő mellbimbókkal – és persze Chris O'Donnell, mint Robin, úgy ahogy volt. Ehhez képest a film három jelölést is kapott, ami nem semmi, és igaz, hogy a legjobb hangvágás és a legjobb hangkeverés nomináció a klasszikus technikai kategóriába esett, de Stephen Goldblatt a legjobb operatőr jelölésért indult – naná, hogy nem kapta meg -, ami azért barokkos túlzás.

Beverly Hills-i zsaru (1984)

Azt már említettük, hogy az Amerikai Filmakadémia elvileg nem a könnyed vígjátékokat preferálja a jelöléseknél, de mindig vannak kivételek – és mindig vannak meghökkentő esetek. Eddie Murphy 1984-es vígjátéka ilyen meglepő kivétel volt, amelyet a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában jelöltek. Még azzal sem lehet védekezni, hogy egy olyan írót tiszteltek vele meg, aki amúgy is letette már a névjegyét, és úgy összességében az egész életműnek szólt a jelölés, mert Daniel Petrie Jr. nem egy nagy név a szakmában. Igaz, ő jegyezte később a Egyik kopó, másik eb (1989) forgatókönyvét is, de olyan katasztrófákat is elkövetett, mint a Kő' egy csapat (1994), amelynek egyben rendezője is volt.

Jól áll neki a halál (1992)

Azt gondolná az ember, hogy ahol Meryl Streep a főszereplő, ott elsősorban ő az, aki jelölésre vagy akár díjra számíthat – de ez csak annyiban igaz, hogy az örök fiatalság tökéletlen receptjéért és az azt biztosító pasiért (Bruce Willis) a legjobb barátnőjével (Goldie Hawn) háborúzó szépasszony alakításáért Golden Globe-ra jelölték, de ma már nagyjából tudjuk, mennyit ér egy Golden Globe. Nem, a filmet a Legjobb vizuális effektusok kategóriában jelölték Oscarra, és el is hozta a díjat, nagyjából a hátracsavart nyakú Streep és a keresztüllőtt Hawn látványáért, ami jópofa geg, de azért díjra aligha érdemes. A rendező neve azért pár dolgot megmagyaráz: Robert Zemeckis a szakma nagy kísérletezője, és talán ez többet nyomott a latban, mint az egyéb, még ma is szórakoztató film technikai minősége.

Transformers (2007)

Bár szokás lesajnálni a Transformers-szériát, hiszen minden újabb film kiszámíthatóan rosszabb, mint az előző, még mindig van mit szeretni a sorozat legelső részén. Az már teljesen más kérdés, hogy Michael Bay munkája megérdemelte-e az Akadémia jelölését vagy sem, ami ráadásul érdekes döntés is volt. Merthogy sokakat meglepett, hogy a filmet pont a Legjobb vizuális effektusok kategóriában jelölték, mivel az egyik legnagyobb kritika vele szemben az, hogy a CGI technológia néha agyonnyomja a történetet. Az viszont tagadhatatlan, hogy itt még lenyűgöző volt, ahogyan a járművek robotokká alakulnak. Nem ez az egyetlen Transformers-film, amelyet ugyanebben a kategóriában jelöltek, hiszen a franchise harmadik filmjét, a Transformers 3.-at (2011) is nominálták.

Forrás: screenrant.com