Nexxt

Schilling Árpád 2000-ben vette át rendezői diplomáját, e művének színpadi bemutatója 2000. október 13-án volt a Bárka Színházban a Krétakör produkciójaként, amit aztán Avignon és Barcelona követett. A film eredeti, első 121 perces változatát az idei XXXII. Magyar Filmszemlén láthatta a közönség. A Szemle harmadik legnézettebb alkotása lett a véres társadalomkritika.

A film tulajdonképpen egy showműsor, amely az erőszak természetét mutatja be, leplezi le, mélyül el bugyraiban.
A műsorban bűneseteket, gyilkosságokat mutatnak be élő közvetítésben vállalva ezzel minden extrém és váratlan velejárót. Jelen esetben Frau Plastic Chicken az egykori bűnöző, Kicsi Alex (ld Gépnarancs) - Mucsi Zoltán -, és egy napokban is gyilkolászó, kicsit elmebeteg fazont - Bodó Viktor alias Rex Madison - hoz össze. A showwoman végül nem tudja a műsor fonalát vezetni, összecsapnak feje felett a hullámok. A két mérgezett lelkű megszállott helikopterrel távozik a tett helyszínéről, amelyről már senki nem tudósít.

A hol vetélkedőre, hol kínzókamrára emlékeztető stúdión kívül belekukkantunk Rex Madison szexinek is mondható, de nevezzük inkább perverznek, felvételeibe. Rémálmok alapját képezi a kézi kamerával felvett, dogmafilmekre emlékeztető kamerakezelésű képsor. Péterfi Bori és Láng Annamari buta kurvaként csábulnak Rex harmadik szeme előtt. Az édes hármasból csupán véres csonkok maradnak. (És ebből már vágott az alkotó csapat.) Sokkolnak a képek, már akit, persze.

Bodó Viktor arca egyszerűen felülmúlhatatlan. Echte gyilkosfej, félelmetesen zakkant tekintet, néha kaján, aztán kongóan üres, majd hihetetlenül szúrós. Szájmozdulatai hangok nélkül is beszélnek. Olykor a két vékony ajak csupán egy kegyetlen csík, olykor meg eszement általánosságokat lökő nyílás. És ilyenkor még eszébe jut a színházba járó delikvensnek a Nagy hűha egyik kedves bohóca, hűha, varázslat. Vagy tehetség. Vagy mindkettő. Anno a Kalózok, a Jadviga párnája című filmekben láthatta őt a közönség, valamint Citromfej címmel rukkolt elő szerzői filmjével a közelmúltban.

Az Udvaros Dorottya - Mucsi Zoltán - Terhes Sándor hármas parádés. Udvaros jól adja a hatásvadász, kicsit maszkulin műsorvezetőt, aki nem szívbajos, ha bele kell mászni másnak a lelkivilágába. Kellőképpen affektál, de megtartja kimértségét is. Mucsi Zoltán - a Roncsfilm, a Gengszterfilm, a Nekem lámpást adott kezembe az Úr-Pesten, és számos magyar film főszereplője - olyannyira bűnbánó és elesett tud lenni, hogy elfeledkezünk minden bűnéről, ami nem túl jó reakció tőlünk, gyanútlan nézőktől. Terhes Sándor pedig, akit a Szkéné színpadáról is ismerhet a nagyérdemű, nagyon tudományos nézeteivel és elveivel okoskodik a show állandó vendégeként.

A jelmezek és a díszletek hitelesek, a kihidrogénezett fejű bűnözők és gengszterek, dílerek, az alvilág tagjai megjelenésükben megfelelőek, nem hiányzik ábrázolásukból az irónia sem. Rex lakberendezési tárgyai, világa és életmódja, a Bred Easton Ellis által megkomponált világot juttatják az ember eszébe. Ridegek és személytelenek. De ultramodernek.
A látvány és a tévéműsor eseményeit elválasztó feliratok húsbavágóan ötletesek.