No para

A ParaNorman egy olyan mese, amit inkább felnőtteknek ajánlunk – még akkor is, ha gyerekeknek szánták. Ugyanis több benne a rémisztő elem mint a gyerekeknek szóló tanulság. Szóval: inkább hagyd otthon a gyereket!

A probléma

A legnagyobb gond manapság a rajzfilmekkel az, hogy egyszerre kell szólniuk a gyerekekhez és a felnőttekhez is. Az egyensúlyt nagyon nehéz megtalálni, és legtöbbször nem is sikerül. A Disney például a gyerekek felé billen el, míg a legutóbb éppen általuk felvásárolt Pixar legtöbbször inkább a felnőtteket "szolgálja ki". A ParaNormannak még azzal is meg kell küzdenie, hogy egyik rendezője, Chris Butler igen erős Tim Burton alapokkal bír – dolgozott A halott menyasszonyban, ami, lássuk be eléggé látszik a ParaNormanen. A másik rendező, Sam Fell viszont az Elvitte a vízzel és a Cincin lovaggal alapozott – a rendezés mellett mindegyik filmjében a hangját is adta egy karakternek, ami nemcsak vicces, hanem jófej dolog is tőle. Mindenesetre itt a látványt tekintve Chris Butler lehetett a domináns – és persze a Tim Burton utánérzés, kicsit lebutított változatban.

[img id=445428 instance=1 align=left img]A sztori

A történet meglehetősen gyerekbarát elemekkel kezdődik: Norman a fiú, akibe minden nagyobb testű és kisebb agyú gyerek beletörli a lábát a suliban. Nem elég, hogy kisebb a többieknél, még egyfajta szomorú hírnév is övezi: azt hiszi, látja a holtakat, ráadásul beszélni is tud velük. Nos, Norman tényleg tud beszélgetni a nagyival, így aztán nem csoda, ha a szülők kiakadnak, hogy az öreglány feljebb akarja csavartatni a termosztátot. Idáig eléggé átlagos a sztori: Norman szabad idejében agyevős zombifilmeket néz, és ez egy olyan városban, ahol mindenki a Boszorkány Átkáról hadovál, nem is feltűnő. Az azonban, hogy a flúgos nagybácsihoz kezd hasonlítani, eléggé aggasztó. Normanhez csatlakozik a túlsúlyos Neil, akinek túlsúlya mellett igencsak sok egészségügyi problémája van – ez sem egy hétköznapi barátság. Ők ketten olyan kalandokat élnek át, amelyekre nem is számítottak. Normané a megtiszteltetés, hogy fenntartsa a status quot a városban: az átok által sújtott hét hulla addig nem jön a városba zombiként, míg a boszorkány sírjánál fel nem olvas egy könyvből. A helyes metódust a nagybácsinak nem volt ideje átadni, így aztán bekövetkezik az elkerülhetetlen: hét agyatlan zombi lepi el a várost.

Így aztán Norman és Neil segítség nélkül igyekszik kitalálni, mi a megoldás – miközben a város apraja-nagyja a zombikat veszi célba baseball-ütővel, légpuskával és hajsütő vassal. A tipikus amerikai családokat már a felnőtteknek rajzolja fel a film: Norman apja egy égőt sem képes kicserélni, anyja folyton újhullámos pszichoszöveggel hülyíti a többieket, nővére pedig totál rá van kattanva az amerikai életérzésre: pompomlány és minden, ami ezzel jár. Neil bátyja izomagyú bika, akiről a végén érdekes dolgok derülnek ki, de nem lőném le a poént, izzadjon a szülő akkor, amikor kijön a gyerekkel a moziból, és el kell neki magyarázni, hogy mi micsoda…

Persze a film vége nem lehet rossz, még akkor sem, ha a 3D miatt többször érezzük a végkifejletig, hogy leégett a hajunk vagy szétrepedt a dobhártyánk – elképzelhető, hogy lesz pár álmatlan éjszakánk a film miatt, amely – újra emlékeztetnénk mindenkit – gyerekeknek szól.

Technika

A film 3D-ben és stop motion technikával született – ebben semmi hiba, sőt, abban sem, hogy a viszonylag ismeretlen, fiatal színészek arcához igazították a karaktereket. Norman például teljesen olyan, mint Kodi Smit-McPhee tágra meresztett szemű mása, de Neil sem tagadhatja le, hogy Tucker Albrizziről mintázták – bár a teltsége kissé eltúlzott. A legjobb találat a Mitch-Casey Affleck páros, a figura teljesen olyan, mint Affleck lenne, ha agya megállt volna egy tízéves gyerek szintjén, de testét szteroidokkal már tízéves korában felpumpálták volna…

Összegezve

A film – azzal együtt, hogy gyerekeknek szól – a nagy zombifilmeknek és szellemsztoriknak állít emléket. Például azzal, hogy a városka, ahol játszódik, a Blithe Hollow nevet kapta. Ez vállaltan az 1945-ös Blithe Spirit (Vidám kísértet) és az 1949-es The Legend of Sleepy Hollow (A fejnélküli lovas legendája) címéből összerakott "mozaik városnév" – utóbbit ráadásul Tim Burton is megrendezte…

Mindenesetre jobb, ha először magad nézed meg, hogy eldöntsd: biztos el akarod-e vinni a gyereket a moziba. Hogy jól fogsz szórakozni, az majdnem biztos – más kérdés, hogy a gyerek a végén a fotelbe süppedve végzi…

Kinek ajánljuk?
- A zombifilmek szerelmeseinek.
- Felnőtteknek.
- Tim Burton rajongóinak.

Kinek nem?
- Gyerekeknek, úgy 14 év alatt.
- Galamblelkű felnőtteknek.
- Azoknak, akik nem bírják a társadalomkritikát.

7/10