Hiába a profi embermentés Barcelonában, ha Dublinban már gyanús, hogy az Amerikából irányított akció hátterében valakik (McGregor? Douglas? Banderas?) csinos lyukat formázó fejlövéssel szeretnék honorálni a bevetést. Mit tehet ilyenkor az ember lánya, akin annyi az izom, hogy túlsúlyt kell fizetnie repüléskor, és akit a vegyes harcművészetek sztárja, az MMA (Mixed Martial Arts) ikonja, egyszersmind Steven Soderbergh kiszemeltje, Gina Carano alakít. A rendezői utasítás alighanem egy "go Gina go" lehetett, és miközben Gina go, Soderbergh körbeveszi kísérleti alanyát egy csomó katasztrófafilmes zsánerelemmel.
Elnézést, nem is, az a rendező előző filmje volt, mostanság egyik "soderbergh" olyan, mint a másik, szóval, ez a mostani nem vírusos, hanem ügynökös, a csőbehúzott ügynök filmje, a likvidálandók listájára felírt szupercsajé, aki roppant haragjában rátarti férfinyakakat roppant el, és híres férfikoponyákat alakít át Picasso modorában. Egy női Machete ő (Carano és Trejo: két vállban és mimikában egyező színész), aki lehetne akár vidám figura is, ha Soderbergh nem venné már megint olyan komolyan magát, és nem mindig a legvagányabb beállítást keresné. A kísérletező kedvű rendező szeret a társművészetek képviselőivel forgatni: nemrég (The Girlfriend Experience) egy pornósztárt tett meg főszereplőnek, most meg egy bunyós csajt. Carano lírája a lábában van, rúgásban hoz újat a túltrenírozott színészek mezőnyében. Ez kísérletnek jó, filmnek viszont kevés, még ha helyenként szórakoztató is.
