Daniel Young első filmesként mutatkozik be a Szemlén, a Magyarországon élő amerikai rendező maga írta forgatókönyvét vitte vászonra, némi svájci segítséggel. KRITIKA
Hosszú előkészület előzte meg a forgatást, az interjúkból kiderül, hogy Young hat éve készül erre a munkára, hogy Nagy Ervint már évekkel ezelőtt kiválasztotta a főszerepre, és azt is felfedezhetjük, hogy a forgatás kezdete után egy fontos szereplőt elhagytak a történetből (őt Szervét Tibor játszotta volna). A játszók köre így négy alakra szűkült, két nő és két férfi szövevényes viszonyából áll össze az angol nyelven játszott sztori. Egy meg nem határozott városban egy nő egyedül neveli kamasz lányát, bár állandó és láthatóan civilizált viszonyban maradt elvált férjével is. Lányával való viszonya annál viharosabb, már az első jelenetben kiderül, hogy szinte képtelenek az egymással való kommunikációra. Eddig semmi különös, az már annál érdekesebb, hogy a lány egy szinte teljesen meztelen férfit rejteget a szobájában lévő, tágas, redőnyös ajtajú szekrényben, akivel igencsak fojtott és erotikus a viszonya. Hosszú ideig úgy tűnik - feltehetőleg a rendező szándéka szerint -, hogy a férfi akár a lány képzeletének szüleménye is lehet, és hogy tárgyak révén a képzelet-valóság dimenzióját néha átlépi, még izgalmasabbá teszi a helyzetet. Némi csalódást jelent tehát, hogy egyszer csak kiderül: nagyon is valós a házban egyre merészebben mászkáló figura, akit többször is egy hajszál ment meg a lebukástól. Az apró utalások is erősítik a baljós hatást: például, amikor Fritz Lang M - egy város keresi a gyilkost című filmjét nézik a tévében, amely köztudottan egy diáklány gyilkosáról szól.
A misztikus és hatásos eszközökkel filmre vett indítás után mindenre reális (noha kissé elnagyolt) magyarázatot kapunk: a férfi a rendőrség elől bujkál, de nem tudjuk meg, miért, és hogyan került ide. (Illetve megtudjuk a legvégén, bár nem magyarázzák túl - viszont poéngyilkosság lenne elmondani, thrillerről lévén szó.) Itt azonban elkezdődnek a problémák, mert valamiféle (akár félrevezető) magyarázatot mégis kellene kapnunk ahhoz, hogy értsük, mit is nézünk. A férfi ugyanis megunja a szekrényt, és egy nyelvtanfolyamon megismerkedik az anyával, sőt, viszonyba kezd vele. A lány kiborul, és elhatározza, elüldözi a titokzatos idegent a háztól. Ez az a része a filmnek, ahol már elveszíti érdeklődésünket a történet. Nem elég feszültségteli, nincs benne elég fordulat, túl kevés az információnk ahhoz, hogy kombináljunk, és prózaian szólva, nem riogatnak bennünket eleget. Rachel Blake és Laura Greenwood nagyon jól játsszák szerepüket, viszonyuk pont olyan viharos, mint lennie kell, Nagy Ervin meggyőző férfierővel uralja a nők érzékeit a házban, bár kaphatott volna több lehetőséget arra is, hogy fenyegető legyen. Rátóti Zoltán szerepe kevésbé hálás, csupán a film legvégén derül ki valódi jelentősége a történetben - de ezt megint nem lenne ildomos lelőni. Daniel Young filmje mindenesetre sokkal izgalmasabbnak néz ki eleinte, mint amilyen, és ez a lehetőséget tekintve nagy kár.
