Azt hiszem, nem szereti a macskákat a forgatókönyvíró. Igaz, hogy a kutyák butábbak, lassabbak és egyáltalán nem haladnak a korral, de valahogy mégsem annyira gusztustalanok, mint a nyamvadt kinézetu kommandósmacskák, akik G.I. Joe-s bevetési gyakorlattal ejtőernyőznek be a laboratórium mellé, hogy megszerezzék maguknak a kutyaallergia-ellenszerét. Megindul a hidegháború, szupertitkos kémbázissal és képzetlen amatőrökkel. A történet bármelyik koradélutáni kémfilmmel felveszi a versenyt, arról is pikkpakk el lehet felejtkezni, hogy a fele animáció, a másik fele trükkös idomári munka. Akit ez zavarna, az úgysem megy el magától egy ennyire egyértelmű című filmre. Akik a kötelező családi mozilátogatás keretében már elvitték kiskorú gyermeküket a Dr.Doolittle második részére, azok külön szórakozást is találnak majd: összeszámolni a haknizó kutyákat! Úgy látszik, hogy Hollywood sem ontja magából a kameraképes ebeket, így kialakult a kutyasztár-rendszer és az állandó statisztéria.
