Persepolis

Marjane Satrapi Iránban született a gyógyító levegőjű Kaszpi-tenger mellett. Bölcs nagymama és szerető szülők szárnyai alatt nevelkedett, vadóc volt és prófétának készült. Nyolcéves, amikor Teheránban kitör az iszlám forradalom a vérengző Sah ellen. De a fundamentalisták hatalomra kerülésével a nyolcvanas évek elején, majd az iraki háború kirobbanásával végül semmi sem fordul jobbra. Marji szabadlelkű és nagyszájú. Iron Maiden kazit vesz a feketepiacon, sportcipőt hord és kikel demagóg tanárai ellen. Aggódó szülei Bécsbe menekítik tanulni, de helyét nem lelve tizenhat évesen hazatér, hogy immáron fátyol mögül villogtassa lázadását. Végül azonban el kell fogadnia, hogy a szabadságot, amire vágyik, nem kapja meg a saját országában. Családját Ázsiában hagyva Párizsba emigrál, és képregény művésszé válik. Most szerzőtársával Vincent Paronnaud-val hagyományos technikával, papírra-kézzel rajzolva, zseniális fekete-fehér rajzfilmen meséli el nekünk mindezt.

Irán a mai napig főcím sztori. Kicsit közönyösek is lettünk talán a "vad-közel-Kelet" felé. Tudjuk, hogy épp háborúztak, vagy háborúzni fognak, hogy olajuk van, és atomot akarnak, hogy a vezetőjükkel fényes nappal sem szívesen találkoznánk, és hogy arrafelé a nőket alsóbbrendűként kezelik. Az európai ember örül, hogy békésebb vidékre született, és retteg a terrorizmus bölcsőjétől. Most, amolyan globalizációs ajándékként, egy iráni és egy francia tehetség közös rajzfilmje döbbent rá tudatlanságunkra. Nem ismerjük az országot, és az ott élő embereket, akik áldozatai a gyilkos olaj irányította politikának. De a fekete-fehér rajzok segítenek azonosulni az egészen távoli világgal. Marji kisgyerek alakja pedig úgy mesél a közelmúlt történelméről, hogy még azt a gyerekek is élvezik, a felnőtteknek sem válik unalmassá. Személyes-emberi nézőpontból látunk háborút, kegyetlenséget, sorstragédiát. A mindennapi élet humorával hitelesítve.

A szereplők hangjait kiváló francia színészek adták: Chiara Mastroianni és édesanyja Catherine Deneuve, valamint Danielle Darrieux a nagymama szerepében. A hangfelvételek még a film előtt készültek, hogy a képek tökéletesen igazodjanak a szereplők hanghordozásához. A rajzokat azután emberi kéz készítette. A film zajait emberek rekonstruálták. Minden a helyén van. Amíg a fiatalabbak a kis Marji bőrébe bújnak, az idősebbek a rajzolt Derrick felügyelőn derülnek a bécsi televízióban, és Marjene feltámadásán a depresszióból a "The Eye of the Tiger" című Rocky dal klipjében.

Satrapi szerint egymaga unalmas, Bergmant utánzó drámát csinált volna, míg Vincent inkább akciódús mozit Scorsese nyomában. A kettő szerencsés ötvözetéből született a művészi perzsa mese, mely Franciaországot képviseli 2008-ban az Oscar-díjért folyó versenyben.