A Különvéleményre beülve az a szokásos sanda gyanakvás bujkált bennem, amelyet a nagy rendező/nagy sztár kombinációból fakadó korábbi csalódásaim keltettek. Az alábbiakban ennek szertefoszlását ecsetelném.
Spielberg filmje szerint cirka öt évtized múlva, egy majdnem idilli világ következhet be. Ennek eredője három, különleges érzékenységű ember - a Pre-Cogok - , aki megérzéseit mozaikszerűen összekapcsolva, egy gondolatkivetítő segítségével képes megjósolni a jövőt, azon belül is az erőszakos cselekedeteket. Így a zsaruknak nincs más dolguk, mint a tett bekövetkezte előtt a helyszínre érni, és lekapcsolni a vétkest. John Anderton (Tom Cruise) kisfia eltűnése utáni fájdalmában csatlakozott a Pre-Cogok jóslataiból dolgozó csapathoz, amelynek vezetője lett. A férfi igazi, kőkemény magányos zsaru: bánatos, hasadt lélek és talpig becsületes. Néhány régi ügyet vizsgálva érdekes talányra bukkan. Felfedezése után néhány nappal a Pre-Cogok olyan esetet vetítenek ki, amelynek ő is részese - elkövetőként...
Spielberg és csapata remek látványvilágot és filozófiát kotyvasztott a filmhez. A rendező tudósokkal rendezett minikonferenciát a jövőről, hogy hihető módon alkossák meg a Különvélemény világát - s ez sikerült is. Olyan világot hoztak létre, amely szervesen kapcsolódik a mához, s a benne megjelenő fejlődés valóságos feltételezésekből épül. Nem csupán a technika uralta jövő jelenik meg, hanem magának a technikának és embernek a viszonya is. Persze a megkerülhetetlen (már-már valóságunkhoz tartozó) sci-fiket (Metropolis, Szárnyas fejvadász, Mátrix...) belekomponálták utópisztikus városuk képébe és életébe.
A látvány és a történet nem nő egymásra, mindenből azt kapjuk finoman adagolva amennyi éppen kell. De az egyensúly és a mérték az egész filmet jellemzi. A rendező korábbi alkotásaiban markánsan egy-egy stílus, irányzat, dominált. Itt patikamérlegen kimért finom elegy jelenik meg, s így kiszámíthatatlan műfaji keveredés (akció, krimi, dráma, sci-fi?) jön létre: mindenkinek tartogat csemegét.
Hiszen maga a film is csemege. Épkézláb darab a kérészéletű tömegfilmek sokaságában. Pedig sem Spielberg utóbbi filmjeinek, sem Tom Cruise-nak nem vagyok nagy rajongója, most mégis fejet kell hajtanom: pompás két és fél óra volt ez! Az a fajta, amelybe beletörik az elmélkedő bicskája, és inkább a moziba hessegeti a kedves olvasót.
