Polanski utolsó filmje

A vetítésről kifelé jövet azon gondolkodtam, lesz-e vajon jövője Polanskinak a szobafogságon háziőrizeten túl, mert ha igen, akkor ebből a jóságból kérünk még. A régi nagy zsenit idézte ez a hűvösen elegáns angol krimi, persze kellett hozzá két legenda: az Obi-Wan meg a 007-es.

Ahhoz persze, hogy jó filmet lássunk, kellett egy típikus angol regényíró, Robert Harris, és az ő típikus angol regénye, amelynek magyarul is A szellemíró a címe. Harris már dolgozott (volna) együtt Polanskival, annak a megaköltségvetésű Pompeii mozinak írta meg a forgatókönyvét saját regényéből, amely végül nem valósult meg. A Szellemíró viszont megvalósult, sőt, az idei Berlini Filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendező díját. Még ha egy évvel később is jött, és bekellet áldozni az eredeti főszereplőt, Nicolas Cage-et. Bár ez lehet, nem volt baj.

Amúgy kicsit félrevezető a cím, mert tízből szerintem kilenc és félen nem tudnánk, mi a túró az a szellemíró. Pedig egyértelmű, még ha nem is szerencsés tükörfordítás. Aki helyetted, a nevedben megírja. Most éppen önéletrajzodat, mert híresen hírhedt USA-barát munkáspárti brit ex-miniszterelnök vagy - Adam Langnek (Pierce Brosnan) hívnak -, és gyanúsan túlbiztosított hipermodern házban élsz és dolgozol. Távol Angliától. Tiszta Tony Blair, tehetnénk mellé, és lehet, nem is járunk messze, mert Harris egy ideig maga is benne volt a politikában.

Szóval van egy ex-miniszterelnök, akihez új önéletrajzíró (Ewan McGregor) érkezik. "Tragikus hirtelenséggel" elhunyt elődje kéziratában matatva egyre több kapcsolatot talál munkaadója és a CIA között. Jobbnak tartja tehát, ha félteni kezdi életét.

És akkor mot jöjjön a rajongás. Mert ez a film tényleg csak csudajó. Először is zseniális képi világa van. Horrorisztikus melegben is fázni kezdek az acéles kékes-szürkés és nagyon letisztult minimál, hozzá az esős-szeles albioni táj és hangulat. A két férfi főszereplő és a volt first lady (Olivia Williams) játéka is remek, de a megírt karaktere, a rendező színészvezetése mind szuper. A fordulatosság, az izgalom, a rejtélyek, a kellő pörgés és minden egyéb remélteti velünk, hogy Polanski újra megtalálta a jó formáját. Vagy marad szobafogságban. Tényleg ez lenne az utolsó Polanski-film?