Charlie Wilson bizonyára nagyszerű ember volt. Elmenve Afganisztánba sokat sírhatott és gyötrődhetett anno a '80-as évek elején. Nagy volt a hazaszeretete, pedig nem is volt afgán, csak texasi. Nem érted? Én se. Persze abban megállapodhatunk, hogy Tom Hanks nem ezzel a filmmel lett híres. Se Julia.
Van egy bizonyos Charlie Wilson, koranyolcvanas évekbeli szenátor, aki még a las vegasi luxusprostik között sem szabadul a munkától. Inkább Afganisztánnak lobbizik, s nem úgy tesz, mint mai utódja, George W, aki szintén bombával segíti, de máshogy. De ezt most hagyjuk, nyílván az alkotók sem erre gondoltak... dehogy.
Mindenesetre az igaz történetnek hinni szokás, és a film elején perkált évi 5 millió nem ugyanaz, mint a film végi egymilliárd. De itt talán abba is hagyhatnánk. Sajnos mind a rendező, mind a főszereplők tudtak (vagy inkább tudnak) ennél többet is. Persze, Mr. Hanks hangja még mindig érdekesen érdes, de ugyan hol vagyunk már a Philadelphia vergődően zseniális alakjától?! És ó mily kár érte, de Julia Robertsről sem a kelleténél kissé kimértebb Joanne Herring fog eszébe jutni, amikor majd Oscar életműdíjat kap. Egyáltalán ki az a Joanne Herring? Rájön valaki? Azon kívül, hogy egy nagyvilági dáma, néhány fölösleges jelenettel? A rendező, a jó öreg (itt az öregen a hangsúly, lassan 80 éves) Mike Nichols is messze jár legutóbbi művétől, a Közelebbtől, s néhány korábbi, témába vágó filmjétől. Egyedül a férfi mellékszereplő, Philip Seymour Hoffman hozza jól a kötelezőt, a bajszos, köpcös, cinikus görög CIA ügynök, aki Wilson diplomáciai érzéke mellé a szakmát hozza, igazi felüdülés. Volna, ha a téma engedné. A kissé ellenszenvesre karikírozott amerikai vezetés ugyanis inkább szomorít, mintsem felüdít. A wilsoni politika akkor visszhangra talált, s a texasi szenátort, mint a kommunista pajzs résütőjét emlegették.
Jelen film ilyen hatásokat sajnos nem fog kiváltani. Hogy egy - az amerikanisztikusokat leszámítva - talán teljesen ismeretlen politikusnak emlék állítódjék, kevés. Hogy néhány jelenetben végre együtt lássuk a '90-es évek két nagy színészidolját, kissé már megöregedve, még mindig nem elég. Ennyi nem elég.
