Steksz, hazugság, még egy kis hazugság

A plakát mindent elárult: ez az Ocean's-trilógia rendezőjének az új filmje.

És nem a szex, hazugság, videó, a Traffic vagy a kétrészes Che Guevara-eposz direktoráé. Steven Soderbergh az 1998-as Mint a kámforral kísérelte meg először igényes popcorn-mozival kiszolgálni a nagyérdeműt és azóta is két világ között ingázik: Soderbergh egyik fele leragadt a kvázi-szerzői filmek mellett (a fent is említett négyesfogat mellett még a Szemtől telibét, a Solaris-remake-et és A jó németet lehetne ide sorolni), míg másik "alteregója" ontja magából a szórakoztató semmiségeket, élen a részről-részre egyre haloványabb Ocean's-trilógiával. A világméretű gazdasági összeesküvést megéneklő Az informátor!-t is inkább a glamour-heist-hármas mellé lehet besorolni, habár a valós eseményeken és Kurt Eichenwald könyvén alapuló sztori miatt akár jóval komolyabb hangvételű filmet is vizionálhatnánk.

Az informátor! főszereplője Marc Whitacre (Matt Damon), a világ egyik leghatalmasabb mezőgazdasági vállalatának, az ADM-nek a felsővezetője. Mikor tudomására jut, hogy a cége fejesei nemzetközi árrögzítési üzelmeket folytatnak, az FBI-hoz fordul. A hatalmas botrányt ígérő ügyben Whitacre lesz az első számú szem- és fültanú, illetve beépített informátor, a több évig nyúló hercehurca közben azonban egyre nehezebb lesz megkülönböztetnie az igazságot a hazugságtól.

Legújabb filmjét Soderbergh szatíra-köntösbe csomagolta, tehát ne A cégre, A bennfentesre, Az elszánt diplomatára vagy a Michael Claytonra hajazó, könyörtelen corporate-konspirációs drámát várjunk Az informátor!-tól. Matt Damon látszólag lubickol a pocakos, prosztóbajszos hivatalnok szerepében, már csak miatta érdemes megnézni Az informátor!-t. A Bourne-trilógia feltartóztathatatlan szuperügynöke után kifejezetten jól áll neki a szerep, így tehát nem meglepő, ha a film elsődleges - és gyakorlatilag egyetlen - poénforrása Whitacre karaktere (bár a két FBI-ost alakító Scott Bakula és Joel McHale is kitesznek magukért). Ugyan irigylésre méltó körülmények között él, rengeteget keres, luxusautóval jár, egy kis izgalom azonban még senkinek sem ártott. Whitacre notórius hazudozó, de nem holmi passzióból: ő súlyosan beteg ember, akinek súlyos problémái vannak a valóságérzékelésével. Hétköznapi emberként csöppen bele egy nagy volumenű ügybe, viszont nem az FBI-ügynökök által elvárt módon reagál a történtekre. Mindent túlzásba visz.

Soderbergh csavart egyet a kémfilmek megbízhatatlan elbeszélésén és az információelosztáson alapuló történetszervezésen, mivel a sztori kibontakozása során már az elsőszámú informátornak, Whitacre-nek sem lehet hinni - a folyamatos bizonytalanság azonban nem tesz jót a filmnek. Egy ideig el lehet röhörészni azon, hogy Whitacre milyen idiótán reagál a kémfilmekben ezerszer látott motívumokra (táskamagnó, rejtett kamerák, jelentések írása), sőt, intertextuális utalásokból is kapunk bőven (megemlítik a 007-est, Whitacre ráadásul egy ponton A céget nézi a tévében), azonban Az informátor!, mivel nem összeesküvés-dráma vagy -thriller, nem képes fenntartani az eleve sem létező izgalmat. Whitacre karaktere pedig kevés, nem tudja egymaga elvinni a filmet a vállán.

Soderbergh Az informátor!-ral ismét a csendes középszerből merített, ám nála sohasem lehet tudni, hogy mikor rukkol elő egy újabb nagyszabású alkotással (ld. a monstre Che Guevara-kettőst az Ocean's Thirteen után). Azért reméljük, hogy ez minél hamarabb megtörténik...