Szőkét, vöröset, barnát

Egy sztori, amelyben Robert Pattinson a gaz csábító, és ezt nagyon nehéz elhinni...

A könyv

A film Guy de Maupassant A szépfiú című regényéből készült, amelyet a szerző egyik legjobban sikerült művének tekintenek. Az 1880-as évek Párizsának hű lenyomata, és talán éppen ezért lett sikeres: 1885-ös megjelenésekor az első négy hónapban 37 kiadást élt meg. Bár a szerző második regénye, elbeszélőkedve és pontos korrajza a korabeli franciákat elbűvölte. Nálunk a '60-as években jelent meg, Benedek Marcell fordításában, s azóta is új és újabb kiadásokat ért meg: csak a 2000-es években kiadta az Ulpius és a Könyvmolyképző. Ez persze nem feltétlenül jelent sikert, sőt: ha három éven belül két kiadó próbálkozott vele, az inkább az ellenkezőjét sejteti…

A sztori

Az 1880-as évek Párizsa: ez az a világ, amelyet Toulouse Lautrec képeiről ismerünk: a lotyók és szépfiúk világa, ugyanakkor a szigorú szertartásokat követő nemesi házaké is, ahol a turnűr éppolyan fontos kellék volt, mint a fiatal szerető avagy szeretők. Ha valaki a lotyók közül a nemes kisasszonyok közé akart kerülni, gyakorlatilag csak szép profilra és némi szerencsére volt szüksége, hogy egyből felkapaszkodjon a társadalmi ranglétra szinte legfelső fokára. Szinte, hiszen a szerető mindig szerető maradt, és sosem lett belőle úr. De addig is – főleg, ha az asszony, akit kiszolgál befolyásos volt–, ha jól lavírozott az élet sűrűjében, megtollasodhatott, sőt, olykor a férj segítette az érvényesülésben. És persze a vágy, hogy valahogy mégiscsak úr lehessen belőle.

[img id=340658 instance=1 align=left img]Maupassant hőse, Georges Duroy is pontosan tudja ezt: kíméletlenül halad előre, különféle korú és rangú nőkön átgázolva. Céltudatos, és el is nyeri megérdemelt jutalmát. A film ugyanezen a mezsgyén halad: a lepukkant Duroy egy ócska lebujban fut össze egykori tisztjével, Forestier-vel, aki egy nagylelkű gesztussal meghívja magához vacsorára. A következő jelenetben aztán meg is ismerjük Duroy további sorsának irányítóit: Clotilde de Marelle-t, Madeleine Forestier-t és Virginie Walterst. Három befolyásos, okos, unatkozó asszonyt, akik egymástól függetlenül úgy döntenek, hogy mostantól ők egyengetik a férfi sorsát. Duroy hamarosan egy szövevényes hálóban találja magát, egy többesélyes vadászaton, ahol nem mindig derül ki, ki a vad és ki az üldöző.

Három nagyszerű nő veszi körül a főszereplőt. Uma Thurmant, Christina Riccit és Kristin Scott Thomast életveszélyes manőver volt ugyanabba a filmbe passzírozni, főleg, ha meggondoljuk, hogy a címszerepet Robert Pattinson kapta: óhatatlan, hogy ez a három nagyágyú pillanatok alatt lejátssza a vászonról a tinifilmek sztárját. Így is esett: Pattinson sajnos még küzd színészi babahájaival, pedig már 26 éves. Egy ilyen filmben, ilyen nők mellett brillíroznia kellene, de csak sápatag szemvillogtatásra és fogcsikorgatásra futja tőle. Azt kell mondanunk: élete második felnőtt szerepébe beletört a bicskája, de kétségtelen, hogy a sikertelenségben a három nő is maximálisan sáros. Ilyen erős nők mellett nagyon nehéz nem pipogya senkiházinak látszani, és olyan ördögien zseniálisnak lenni, mint John Malkovich a Veszedelmes viszonyokban.

És meg is érkeztünk a legnagyobb problémához. Nick Ormerod és Declan Donnellan filmje megpróbálja meglovagolni a közel 100 évvel a Bel Ami előtt játszódó alkotás sikerét, itt-ott még mintha képi idézetet is látnánk, de azt a filmet nézve – amelyben persze Uma Thurman szintén nagyot alakít, és ezzel be is vonult a filmtörténelembe – nem jut az ember eszébe, hogy hogyan lehet Glenn Close-t, Michelle Pfeiffert és a fiatal Uma Thurmant egy filmbe beletenni…

A város

A film, amelyet Magyarországon sokan biztosan azért fognak megnézni, mert nálunk forgatták, ebben a tekintetben maximálisat teljesít: az Opera elölről, jobbról, balról és talán hátulról is "játszik", és az Andrássy út eleje szintén elég nagyot alakít. Ha az adventi kivilágítás fákra tekert drótjai nem maradtak volna ott a képeken, meg a sarkokon a behajtást akadályozó póznák, akkor adnánk egy ötöst a látványra, de így némi fanyalgással nézhetjük, ahogy kedvenc fővárosunk újra csak más város szerepében tetszeleg…

Kinek ajánljuk?Robert Pattinson rajongótáborának.
Azoknak, akik vallják: Budapest az én Párizsom.
Akik szerették a Veszedelmes viszonyokat.

Kinek nem?
Robert Pattinson rajongótáborának.
Maupassant regényének kedvelőinek.
Akik szerették a Veszedelmes viszonyokat.

PORT.hu: 6/10
IMDb: 5,4