Szűzkoktél borotvahabbal - Érzékeny pont

Az Amerikai szépség Oscar-díjas forgatókönyvírója le sem tagadhatná első játékfilmes rendezését, bár nincs is rá szüksége: az Érzékeny pont remekül felépített dráma, ám ami a filmet többé teszi a megszokott tragikumközpontú történetmesélésnél, az jól időzített, kifinomult humora.

Elmosódott foltok úsznak a szemünk előtt, miközben egy férfi búgó hangon, vízcsobogástól kísérve kedves szavakat mormol. A férfi borotvát tart a kezében, a kislány lábai közt gondosan felkent borotvahab. A kamaszkor nehézségei, a hormonok tombolása és az ébredező szexualitás kimeríthetetlen témája már rengeteg filmkészítőt megihletett - sajnos túlnyomórészt a Hangyák a gatyában-szintű förtelmek képében -, de az így készült mozik általában két véglet közt ingáznak: vagy szerencsétlenkedő kamaszok szexbe torkolló viccparádéjává degradálódnak, vagy egy egészen tragikus sorson keresztül mutatják be a felnőtté válás kálváriáját.

Alan Ball, az Amerikai szépség Oscar-díjas forgatókönyvírója - aki nem mellesleg a Sírhant művek alkotógárdáját is erősíti - hű marad önmagához (és nem csak abban, hogy az Amerikai szépséghez kísértetiesen hasonló témát feszeget), amikor az utóbb említett két véglet közül egyiket sem választja: inkább az arany középút jegyében, sokszor pengeélen táncolva vegyíti a tragikumot a jófajta fekete humorral. A film alapjául szolgáló regénynek, Alicia Erian Towelhead című művének egyik erőssége is éppen kifinomult humora, amit a rendező - a regény szerzője szerint is - szinte tökéletes érzékkel olvasztott bele a filmbe.

Jasirának (Summer Bishil), a 13 éves amerikai-arab kamaszlánynak apjához kell költöznie, amikor anyja élettársa szemet vet bimbózó szépségére (lásd a borotvát tartó férfi és a behabozott kislány esetét). Annak ellenére, hogy konzervatív gondolkodású, libanoni apjához, Rifathoz (Peter Macdissi) kerül - akinek olykor épp csak az ostor hiányzik a kezéből -, nem szabadul meg a rá leselkedő túlkoros szemektől. Az Amerikai szépségből már jól ismert családi látszatidill megtestesítői a szomszédban lakó Vuosóék: nem kell hozzá sok idő, hogy a katonaként szolgáló, tartalékos családapa (Aaron Eckhart) az első adandó alkalommal erőszakkal vegye el a kislány szüzességét. A film zseniális humorát jellemzi, hogy az eset után Mr. Vuoso és Jasira közös iszogatásakor a lány szűz margaritát kortyolgat.

Jasira alakja bájosan együgyűen sodródik az eseményekkel, a csavar viszont az, hogy tulajdonképpen nem tragédiaként éli meg az őt ért behatásokat, inkább a felfedezés rácsodálkozásával szemléli a férfiakat és önmagát. Már-már következetesen járja végig a szexualitás különböző aspektusait: a szexlapok keltette furcsa bizsergést kísérő öntudatlan önkielégítéstől Mr. Vuoso keserédes, izgalmas közeledésén keresztül a szerelem felé vezető bizonytalan lépésekig. Az összképet Thomas (Eugene Jones), az osztálytárs árnyalja, aki felfedezőtársként szegődik Jasira mellé - mind szexuális, mind lelki értelemben: a fekete fiúnak a lányhoz hasonlóan szembesülnie kell a rasszizmussal, amikor Jasira apja a bőrszíne miatt nem engedi, hogy a lányával találkozzon. Rifat ellentmondásos alakja egyszerre a film legtragikusabb és legkomikusabb figurája: a keménykezű apa büszkén, USA-zászlóval demonstrálja amerikaiságát, fennhangon Szaddam Huszein halálát kívánja, miközben gúnyosan nyilatkozik az amerikai katonákról, és esze ágában sincs megünnepelni a háború végét.

A Rifatot alakító Peter Macdissi kissé Boratra hajazó, tragikomikus figurája mellett Aaron Eckhart tehetetlen tartalékosa a film másik legerősebb alakítása: az apa és férj képtelen uralkodni magán, még a háborút is szánalomkeltő ürügyként használja fel, hogy az ál-búcsúzáskor - igazából nem is hívták be - a kislányt magáévá tehesse. A film felkavaró és kacagtató tanmese az ébredező, kamaszkori szexualitás labirintusáról, amelyben egy fiatal a háború és fajgyűlölet árnyékában is lavírozni kénytelen.