Tangó és trash

Sajnos a Nyomozó hatalmas sikere óta mindenki úgy gondolja, hogy az elsőfilmesek remekműveitől egy csapásra meg fog oldódni a magyar műfaji film minden problémája. Így aztán jön a szájhúzás egy-egy közepes alkotás érkeztekor, hiszen mostantól mindent úgyis Gigor Attila filmjéhez mérünk.

Pedig a Köves Krisztián Károly elsőfilmje, Halálkeringő egyáltalán nem ezt a sorsot érdemelné. Természetesen számos gyerekbetegséggel rendelkezik, de mindez csak hozzáállás kérdése. A magyar bűnügyi film nem a semmiből fog kinőni, felesleges ölbe tett kézzel várni egy újabb remekműre. Nagyon fontos, hogy egy műfajnak hagyománya legyen itthon, hiszen csak abból lehet építkezni. És erre a feladatra nagyon is alkalmas a Halálkeringő.

Ami legelsősorban feltűnik a film megtekintése közben, az az átgondolatlan forgatókönyv. Természetesen már azt is értékelnünk kell, hogy egy magyar rendező egyáltalán hajlandó más forgatókönyvéből dolgozni, de sajnos Szabó István története a legalapvetőbb dolgokon csúszik el: szerethetetlen karakterekkel dolgozik, minden elemében hatásvadász, és szerkezetileg nem megfelelően tagolt.

Dobó Kata és Kern András szerencsére mindent megtesznek, hogy figuráikat egy kicsit is életközelivé varázsolják, de sajnos ez kevésnek bizonyul. A jó alakítás még nem elég, ha az ember szájába rendkívül keresetlen, információkkal terhelt mondatokat adnak, és mindennek tetejébe még színházias monologizálást is kérnek tőlük. Ráadásul a film mindent megtesz, hogy minél amorálisabbnak mutassa be a lány és az apa alkotta diszfunkcionális rendőrcsaládot. Semmi szeretnivalót nem találunk a szereplőkben, így az azonosulás is lehetetlenné válik.

A Halálkeringő tematikájában leginkább egy hatvanas évekbeli amerikai B-movie-ra emlékeztet. Az alkotók mindent elkövettek, hogy minél több hatásvadász elemet belepakoljanak 100 percbe, de az eredmény leginkább arra emlékeztet, amit a bűnügyi irodalomban fekete giccsnek neveznek. Talán az alapvető félreértés abból származik, hogy ha egy filmbe beleteszünk férjgyilkosságot, alkoholizmust, drogügyletet, korrupt rendőrt, terhes kismamát, tüdőrákot, attól ezek az elemek még nem fognak önálló életre kelni és elvinni a hátukon az egész történetet. Az alkotók szándékuktól függetlenül létrehoztak egy hamisítatlan trash movie-t, amit szívesen játszana minden exploitationre szakosodott amerikai midnight cinema.

Szerkezetileg az alapfelállás a görög tragédiákra emlékeztet: az egyszálú történet egy nap alatt és egy helyszínen játszódik. Sajnos filmre ez ültethető át a legnehezebben, a kísérlet viszont nagy bátorságra vall. A Halálkeringő első fele egyetlen szituáció köré épül, ami nem fejlődik sehová, vagyis a felütésben kapunk egy ötven perces önismétlő jelenetet, aminek a levezénylése nem lehetetlen, de nem egy elsőfilmes rendező feladata. Ezután egy időbeli ugrással megtörik a real time érzet, ami rendkívül zavaró és a finálé is egyetlen nagyon hosszú jelenet lesz. Az ilyen egyenetlen szerkesztés által épp a thriller legfontosabb eleme, a suspense vész el, ami e műfaj működőképességnek az alapja kéne hogy legyen.

Ami viszont nagyon is fogyaszthatóvá teszi a Halálkeringőt, az a környezet és a képi világ beszédessége, és lenyűgöző ereje. Dobóczi Balázs kamerája halálpontosan pásztázza végig a klausztrofób nagypolgári lakás leamortizálódott káeurópai miliőjét. A szokatlan expresszív beállítások egyedi ízt, hangulatot adnak a filmnek, ami a befogadhatóságát is nagyban garantálja.

A Halálkeringő gyártási körülményei több mint biztatók a magyar műfaji film elkötelezett és tettrekész híveinek. A szakmán kívülről érkezett Köves Krisztián Károly előállt Szabó István alacsony költségvetésű filmet garantáló forgatókönyvével, kapott rá pénzt, és már el is kezdődhetett a forgatás. Így kell ezt csinálni a sok nyavalygás helyett. A legszomorúbb tény, hogy a Halálkeringő azon csúszik el, aminek a korrigálása semmibe se került volna: a forgatókönyv. Ez is mutatja, milyen hatalmas következménye lehet száz teleírt oldalnak.

Nem kell aggódni, amíg ilyen filmek készülnek, jó úton járunk a sokak által áhított üdvösség felé. Ugyanis a Halálkeringő ízig-vérig műfaji film, sose lép ki a földhözragadt bűnügyi közegből, betartja a szabályokat, ami a nagy testvérről, a Nyomozóról már nem lehet elmondani.