Tartsd távol a gyermeked!

Minden kezdő szülő kézikönyvében előkelő helyet foglal el az állítás, miszerint ne nézd ostobának a gyerekeket, inkább kis felnőttként kezeld őket. A Drágán add a rétedet mindezt a legrosszabb komédia-hagyományok "ápolásával" tiporja sárba, hogy Brendan Fraser karrierje egy újabb öblítésnyivel közelebb kerüljön a lefolyó végéhez.

Egy színésznek komolyan el kell gondolkodnia, ha egy családi vígjátékban arcon pisálják, leszarják, mobil WC-ben görgetik, majd görénysegg-váladékban fürösztik - többször is. Vajon lehet ennél mélyebbre süllyedni? Hova tovább? Netán új ügynök után kéne nézni? Nem mintha Fraser eddigi hollywoodi ténykedése kiegyensúlyozott mederben folyt volna, hiszen minden Gods and Monstersre akadt egy Az őserdő hőse, minden A csendes amerikait egy Derék Dudley árnyékolta be, minden Ütközéseket egy Bolondos dallamok - Újra bevetésen előzte meg, minden Lélegzetet egy Talpig majom rossz emléke kísértette, s minden A múmiát egy A múmia visszatér, netán A Múmia - A Sárkánycsászár sírja követte.

Friss ellentétpárunkat a Harrison Forddal közösen készített Extraordinary Measures c. orvosi-családi dráma, illetve a jelenleg is taglalt Drágán add a rétedet alkotja. Fraser rendre próbál kitörni a kínosan gumiarcú komikus szerepköréből, ám amíg csak a középszernél valamivel jobb drámácskákra futja, addig béklyóként húzza magával a celluloidmocsok. Egyre hihetetlenebb mélységekbe, s egyre menthetetlenebbül. Roger Kumble (Kegyetlen játékok 1-2, Tan-túra), kizárólag elmeroggyant gyerkőcöknek és hasonló adottságokkal rendelkező szüleiknek szánt vígjátékában a Fraser által megformált joviális építési vállalkozó, Dan Sanders ellen esküszik bosszút az erdő élővilága, miután egy szemfüles mosómedve megneszeli, hogy a Sanders-t megbízó cég egy exkluzív lakópark miatt törölné erdejüket a föld színéről. Túlbuzgó mosómedvénk aztán ördögi tábornokként fogja össze a különböző fajú és méretű állatokat, a célja: őrületbe kergetni Sanders-t, és megkeseríteni a szerencsétlenül együgyű ember életét.

Ha idomított és domesztikált kisállatokat szeretnél látni, ahogy édesebbnél édesebb attrakciókat hajtanak végre, s különböző fondorlatos módon törnek borsot az esetlenül ripacskodó főhősünk orra alá, akkor ez a Te filmed (még ha óva is intelek tőle). Az már igencsak mellékes, hogy ezek a mutatványok mindenféle koherens logikát nélkülöznek, mivel nem antropomorf jószágokról van szó. Nem beszélnek egymással, s mégis, kurta-furcsa képregénybuborékokkal sikerül kommunikálniuk (melyekben a mondanivalójukat alátámasztó vagy illusztráló flashback-szcéna, de akár A rettenthetetlen, vagy éppen egy II. világháborús légicsata egy kockája látható), méghozzá fajtól függetlenül! Én legalábbis nem tudtam, hogy a mosómedvék minden állat nyelvén beszélnek. Az már csak a haragtartó fauna helyzetét súlyosbítja, hogy a dramaturgia csúcspontokat, vagy a csapnivaló poénokat "lereagáló" mimikájuk a nyolcvanas évek legalpáribb kivitelezését idézi, ennél már a tizenöt esztendővel ezelőtti Babe-ben is magasabb színvonalú animációt láthattunk.

És ugyanez az elavultság vonatkozik a Drágán add a rétedet mérhetetlenül nagy ívű konfliktusára is: a természet folytonos hadviselése (ami egyre jobban megviseli Fraser apafiguráját) magától értetődően törést képez az amúgy is törékeny Sanders-család egyensúlyában, ám a família civakodása csak éppen annyira van kidolgozva az alig nyolcvanperces, mindenféle szívet és melegséget nélkülöző filmben, hogy a gurgulázva kacagó gyerkőcöket ne zavarja két kaki-pisi poén között. A karrierhajhász családfő, aki pereputtyát akarata ellenére költöztette az isten háta mögé, komoly dilemma előtt áll: szerettei boldogsága, vagy faragatlan főnöke (Ken Yeong) elégedettsége a fontosabb? Természetesen az előbbi győzedelmeskedik, aki pedig valaha ujjat húzott az állatokkal, végül csúnyán pórul jár.

A Drágán add a rétedet minden szempontból blőd, idejétmúlt, alpári és olcsó komédia-őskövület, amelynek korábbi képviselői nem véletlenül haltak ki a filmszínházakból. Ha mindenáron cukimuki állatokkal akarjuk csendre bírni a gyermeket, maradjunk a Babe-nél, vagy a bosszúálló állat témájában nagyságrendekkel zseniálisabb Golfőrülteknél. Jobban járunk.