Ha már egyszer olyan fergetegesen vicces volt (nem volt az) a Másnaposok, és módfelett sikeres is (számlákkal bizonyított), nosza, csak őriz még valamit az asztalfiók; akármit-bármit, csak minél előbb újra pipiskedhessen Zach Galifianakis. A Másnaposok rendezőjének új filmje a Másnaposok sztárjával: a nyitó hétvége máris zsebben, s ha még hozzávesszük a komikus erőműként szinte önjáró Robert Downey Jr.-t is, aki bármit elvisz a hátán, sokaknak szép karácsonya lesz a Warnernél. Szívből kívánjuk, hogy így legyen, legyen ünnep az égben és ünnep a Földön, és ünnep a mozipénztáraknál, a magunk részéről tényleg csak néhány halk észrevétel. Semmi durvulás, hiszen szeretjük a B-vel kezdődő műfajokat, a buddy-movie-t tán egy picivel jobban is, mint a bromance-t, de a kettő együtt, úgy az igazi, és ha még cross-country is van a dologban, tehát az egész valójában egy road-movie, úgy megátalkodott zsánergyűlölő legyen a talpán, aki nem olvad el örömében. De. A maszturbáló kutya hiba. Meg a tolószékes tahó. Meg a maszturbáló Galifianakis. Meg a mexikói tahó. És így tovább, míg gázos poénokkal át nem szeljük-szellentjük az Államokat. Míg a tahóság egy elismert versenyszám vígjátékban, addig komikus csak ritkán szokott jól elsülni, és ez alól Zach sem kivétel, az pedig régen rossz, ha egy világsztár kávésdobozban hurcolássza édesapja hamvait. Mert félő, hogy a kedves papát vagy a passzát fújja szerettei arcába bele, vagy, ami még rosszabb... De poéngyilkosságra akkor sem vetemedünk, ha ilyenből a Terhes társaságban jószerivel egyet sem számoltunk.
