Ünnep kisgyerekkel

Emlékszünk még, milyen jó volt hinni a Jézuskában és a Mikulásban? Felnőttként már nem élhetjük újra át a varázslatot, viszont megteremthetjük saját gyermekünknek. Hét színész mesélt nekünk arról, kisgyerekes szülőként hogyan változott meg a karácsonyuk.

Peller Anna, Budapesti Operettszínház

Annabella: 2 éves

Annabella az első karácsonyunkkor még csak egy hónapos volt, de most már egyre jobban érzékeli, hogy a Jézuska és az angyalkák felállítják a fát, hozzák az ajándékokat. Ettől számunkra is meghittebb és izgalmasabb, a párommal már október végén azon gondolkozunk, hogyan díszítjük fel a lakást. Előtte mindig rohantunk az ünnepek előtt, de mióta megszületett, ismét visszatért a varázslat. Szeretném minél tovább fenntartani, az én életemben ez egy csodálatos emlék. A családból valaki be is fog öltözni Télapónak: valószínűleg apukám lesz az ügyeletes Mikulás, ő „rozmár papa”-alkat alapból. Mi ilyen színpadias család vagyunk az életben is, kicsit mindenki őrült, mindenre kapható. Kiskoromban a szüleim elrejtettek nálam egy zenélő díszt, ami a Csendes éjt játssza; még most is megvan, úgyhogy ezt elrejtjük majd Annabellánál is. Hetente lejátsszuk neki, hogy „hallottad? Erre járt a Jézuska és az angyalkák, már közelednek!”


Kovács Patrícia

Hanna: 2 éves

A kisgyerekes karácsonyban a legszembeötlőbb különbség, hogy az ember végérvényesen felnő. Amíg nem volt saját gyerekem, addig az ünnepekkor kicsit mindig visszamentem „gyerekbe”: édesanyámnál gyűltünk össze, ott zajlott a karácsony igazi, ünneplős része. Mióta Hanna megszületett, már nem a saját karácsonyom fontos, hanem az övé. Egészen más így az ünnep. Amellett konzekvensen kiállok, hogy a díszítés a szülők dolga, ezt gyerekkoromban is fontosnak tartottam: Hanna majd addig sétál, míg mi díszítünk. Szeretnénk, ha minél tovább megmaradna a varázsa, hogy egyszer csak ott terem a gyönyörű fa. Segíteni nem is nagyon tudna, kétévesen inkább még rombol, mint épít. Mivel nem vagyunk vallásosak, az ünnep világi részét éljük meg, és bár kicsit odébb van, hogy ezt elmagyarázzuk neki, hogy nálunk nem a Jézuska hozza a fát. A kedvenc meséjében, a Babarban például a télapó hozza; ahány ország és vallás, annyi szokás, ezeket mind szeretnénk majd vele megismertetni.

Simon Kornél, Centrál Színház

Soma: 3 és fél éves
 
A kisfiunk érkezésével a legfontosabb változás az volt, hogy most már mi is állítunk karácsonyfát. Neki ez óriási meglepetés. Tavaly megvásároltuk az elsőt, egy nagyon „ízléses” műanyagfenyőt a környezetvédelem jegyében. Sikerült olyat találni, ami egészen hasonlít az igazira. Éjszaka felállítottuk, és reggel megmutattuk Somának, hogy ezt hozta az angyalka. Szeme-szája tátva maradt. Nálunk egyébként nem a Jézuska, hanem az angyalka hozza az ajándékot, mert a Gryllus-család nagy múltra visszatekintő evangélikus család; három éve én is megkeresztelkedtem, előtte „pogány módon” éltem az életemet. Hogy ajándékügyben mi is az igazság, a kortársak szerintem hamarabb meg fogják mondani neki; mondjuk értelmes és nagyon kíváncsi gyerek, úgyhogy lehet, hogy hamarabb ki fog derülni. Mindenesetre a keresztanyja tízéves volt, mikor megtudta – szóval ez elég sokáig elhúzható. 

Schell Judit, Thália Színház

Bori: 3 és fél, Boldizsár 8, Lackó 21 éves
 
Nagyon jó a Jézuska illúziójában tartani a gyerekeket, a két legkisebb, Bori és Boldizsár még hisz benne. Mikor évközben, főleg ősz táján felmerülnek az igények, mindig mondom nekik, hogy ezt majd megírjuk a Jézuskának és a Mikulásnak. Ha egy prospektusban kiszúrnak valamit, akkor kivágják és ráragasztják a fényképet a papírra, és elküldjük az aktuális ajándékozónak. Érdekes volt anno, mikor a nagyfiam 9 évesen már elkezdett gyanakodni, és rákérdezett: „Őszintén mondd meg, anya, hogy ki hozza az ajándékokat?” Én próbáltam fenntartani a látszatot, ő pedig azt válaszolta: „Azért kíváncsi vagyok, hogy ha nagyobb leszek, és nem veszek nektek semmit, mi lesz a fa alatt!”. Ebben maradtunk, az igazság nem lett kimondva. De aztán megfordult a helyzet, és ő hagyott minket illúzióban arról, hogy még hisz benne.

Balla Eszter, Madách Színház

Emma: 7, Adél: 2 éves, Pali: 4 hónapos
 
Ha gyerek érkezik a családba, nagyon újfajta hangulatot kap a karácsony. Mikor szülővé válik az ember, az ajándékadás és a közösen töltött idő a legfontosabb. Mi karácsonykor a tágabb családot is körbelátogatjuk, de nagyon jó, hogy mikor hazajövünk, nemcsak felnőttek vagyunk itthon, hanem gyerekek vesznek körül minket. Öröm látni az arcukon a meglepetést, amit például a csillagszóró vált ki. Nálunk az ünnepet megelőző időszak is nagy fontossággal bír: az utóbbi években mi készítettük a szaloncukrot, és ez egészen más, mint megvásárolni a boltban a dobozosat. Emmával már remekül lehet sütni-főzni: mézeskalácsokat készítünk, főleg az anyósomnál működik egy óriási keksz- és szaloncukorgyár. Az utolsó időszakban különösen sokat vagyunk együtt a nagymamákkal is, unokatestvérekkel. Három gyerekkel már nagyon kerek az életünk, most érzem azt: így vagyunk mi jól. 

Száraz Dénes

Dani: 3 és fél éves

Danival már három karácsonyunk volt együtt: a legelsőkor még egyéves se volt, akkor a villogó égők nyűgözték le. Később, mikor járni kezdett, féltünk is, hogy leszedi, de aztán érezte, hogy nem szabad bántani. Tavaly már „rárabolt” az ajándékra; tudta, hogy gyorsan ki kell nyitni. A saját gyerekkoromból hoztam a szokást, hogy karácsonyfa is egy „ajándék”: én például sose díszítettem korábban, mert nálunk az volt a szokás, hogy a szüleim már 23-án feldíszítették, és aznap nem mehettünk be a szobába. 24-ére virradóra tarthatatlan volt a helyzet, ezért kiköveteltük a húgommal, hogy aznap reggel 10-kor megérkezzen a Jézuska. Most is törekszünk rá, hogy a karácsonyfával kapcsolatban legyen izgalom, meglepetés, úgyhogy én sétálok Danival, amíg a feleségem díszít. Nincs konkrétan kimondva, hogy az ajándékot a Jézuska hozza, de ha idén megkérdi, ki díszítette fel, azt mondjuk: az anyukája és az angyalkák. Létezik a fejében ugyanis egy égi világ, mert a nagypapa, feleségem édesapja nemrég hunyt el, és Dani úgy tudja: fent van az égben.