Nem újdonság, hiszen az elmúlt években mi is számtalanszor foglalkoztunk vele, hogy a filmek milyen sztereotípiák alapján ábrázolnak bizonyos népcsoportokat. Természetesen ez igaz a romákra is, ugyanakkor Hollywoodot elsősorban a titokzatosságuk, a vándor életmódjuk, és az öltözködésük ragadta meg –  ezeket vitték bele a karakterekbe. Szóval itt szó sincs a kínos, orrhangon utánzott állítólagos roma akcentusról, ezeket a figurákat inkább egyfajta misztikus életöröm lengi körbe, és annak a magabiztossága, hogy bármilyen helyzetben feltalálják magukat. Legyen szó vígjátékról, drámáról, gengszterfilmről vagy horrorról, a romák minden műfajban otthonosan mozognak. Április 8-a a roma kultúra ünnepe, a Nemzetközi Roma Nap, amely egyúttal felhívja a figyelmet a romák társadalmi helyzetére is. Ez alkalomból következzen 7 olyan film, amiben emlékezetes roma karakterek jelennek meg.

Cafrinka – Szaffi (1985)

A nyolcvanas évek közepén Dargay Attila, Nepp József és Romhányi József gondolt egy merészet, és sajátos adaptációt írtak Jókai Mór, A cigánybáró című kisregényéből. Az animációs film a Botsinkay-birtok és egy elásott kincs körül bonyolódik, ami az örököst, Botsinkay Jónást illetné, aki közben szerelmes lesz a roma öregasszony, Cafrinka nevelt lányába, Szaffiba. Cafrinka igazi túlélő, aki a folyóparton lakik, és szimbiózisban él az erdővel. Sokat elárul a karakter természetközeli gondolkodásáról és a tekintélyelvvel szembemenő viselkedéséről, amikor Cafrinka ott találja a házában Jónást, ám először az árván maradt farkaskölyköt eteti meg, majd a többi jószágot, és csak ezután foglalkozik a vendéggel, aki állandóan azt hajtogatja, hogy ő itt a földesúr. A misztikum pedig egy félreértésből adódik: Jónás szentül hiszi, hogy a macska változott át szépséges lánnyá, pedig csak a nevük ugyanaz. A film rafinált és bölcs emberekként mutatja be a romákat, akiknek a jóságuk határtalan. Miként Jónás mondja:

“Jószívű cigányok szánták meg éhező árva magamat, hozzájuk csatlakoztam. Velük osztottam meg a csavargó élet minden gondját, örömét. Együtt kószáltunk a világban, neki, nektek köszönhetem életemet, és mindazt, amit tudok”

Esmeralda – A párizsi Notre-Dame (1956)

Victor Hugo regényének számtalan feldolgozása készült, többek közt a happy enddel végződő 1996-os Disney-rajzfilm; egy 1982-es változat, melyben meglepő módon Anthony Hopkins alakítja a púpos toronyőrt, Quasimodót; egy 1939-ben bemutatott verzióban pedig Charles Laughton játssza a szerepet. Sőt, emlékszel még a Gyilkos elmék első két évadából a Jason Gideont alakító Mandy Patinkinre? 1997-ben ő is magára öltötte a tragikus sorsú toronyőr szerepét. Mégis, mi most az 1959-es verziót emeltük ki, ami talán a leghíresebb adaptációja a regénynek, és amiben Anthony Quinn alakítja Quasimodót, a jószívű roma lányt, Esmeraldát pedig nem más játssza, mint Gina Lollobrigida. A film Esmeralda minden erényét kihangsúlyozza, és nem csak arról van szó, hogy szépsége miatt minden férfi rá vágyik, hanem egy olyan talpraesett karaktert ismerünk meg a személyében, aki nem csak jó lelkű, de képes meglátni Quasimodo csúfsága mögött az embert, aki emberibb mindenki másnál, akit ismer. Az pedig egy kifejezetten fontos motívum, hogy igazságtalanul vádolják bűncselekménnyel.

Mickey O'Neil – Blöff (2000)

Nyilván itt a helye a listán Guy Ritchie filmjének is, amiben Brad Pitt élete egyik legjobb alakítását hozza. A lakókocsikban élő romák a modern változatai a szekerekkel vándorló őseinknek. Az üzletben rafkósak, de mindenük a család, ez talán a Blöffben lett a legerősebben kihangsúlyozva, hiszen Mickey többször is nyomatékot ad annak, hogy anyukája a mindene. Ráadásul egy olyan halandzsa nyelven beszél, aminek köze nincs a sztereotip roma nyelvhez és akcentushoz, ami külön érdekesség, és egyedivé teszi a karaktert. Arról nem is beszélve, hogy az összetartás és a szívósság itt is fő erény. Hogy is mondja a Török (Jason Statham)?

“De mi van akkor, ha a zebrán rossz irányba nézünk? Amikor már csak a fékcsikorgást halljuk. Mit teszünk ilyenkor? Idétlenül várjuk a folytatást. Megdermedünk, és úgy be vagyunk szarva, hogy nem pereg le előttünk az életünk. És hülye képet vágunk hozzá. De csak mi, a dzsipó miért nem? Azért nem, mert ő már várta a kocsit. Közben eszembe jutott, hogy Mickey elég hamar túltette magát “anutája” halálán. De minden akciót reakció követ, és a dzsipó reakció kurva félelmetes akció”

Mrs. Ganush – Pokolba taszítva (2009)

Sam Raimi, az eredeti Gonosz halott-trilógia rendezője leforgatta, milyen is az, mikor összecsap a kapitalizmus és az okkultizmus. Egy bizonyítási vágytól fűtött banki alkalmazott megtagadja a hitelt egy idős roma asszonytól, aki könyörög is neki, ám az kidobatja. Ez nagy hiba volt, nem illik senkit így megalázni, pláne nem azt, aki utána rontást hozhat ránk. Mrs. Ganush (Lorna Raver) először elesett öregasszonyként van ábrázolva, ám mikor megjelenik a misztikus oldala is, sokkal magabiztosabbá válik: átkot szór a lányra, akinek élete azután maga lesz a pokol. Ráadásul mindezt magyarul teszi, hiszen a következő szavakkal hozza el a veszedelmet:

“Az ördög szálljon beléd!”

Boro – Találkoztam boldog cigányokkal is (1967)

Bár azt ígértük, hogy karakterekről lesz szó, így kiemeltük a film férfi főszereplőjét, ám Aleksandar Petrović filmje inkább egyfajta életérzést fogalmaz meg. Eredeti címe, a Skupljači perja azt jelenti: ‘tollgyűjtők’. Bár a magyar is elég frappáns, de ez így konkrétabb, hiszen a sztori a tollgyűjtő romák zárt világába vezet be. Van itt rituális udvarlás, lányszöktetés, családi viszály és egy lány, aki a mostohaapja kegyetlensége elől menekül.

De a legfontosabb talán az, hogy ez volt az egyik első film, amit roma nyelven forgattak nemzetközi piacra.

A film zenéje is eredeti roma dallamokat használt fel, és Petrović nem fél bemutatni azt a nyomort, amiben szereplői élnek, megspékelve mindezt egyfajta realisztikus, dokumentarista jelleggel. A Találkoztam boldog cigányokkal szintén a család fontosságát, az összetartást és az összetartozást hangsúlyozza.

Béla – A farkasember (1941)

Lugosi Béla nem csak Drakula grófot játszotta el emlékezetesen a Universal stúdió szörnyfilmjeiben, de A farkasemberben is láthatjuk, ezúttal viszont nem egy rémet alakít.

Ő az a roma jövendőmondó, aki farkasemberré változva megmarja Larry Talbotot, továbbörökítve így az átkot.

A karaktert a filmben is Bélának hívják, és a vándorcigányok minden külső jegyét magán hordja: egyedi öltözet (mintás, bő ing, mellény), kackiás bajusz és fülbevaló. Az akcentust szerencsére itt sem erőltetik, Béla hangja markáns és természetes. A farkasemberben szintén a misztikummal hozzák összefüggésbe a romákat.

Grga Pitic – Macska-jaj (1994)

Ugye nem gondoltad, hogy kihagyjuk Emir Kusturica klasszikusát, amihez a rendező olyan figurákat szedett össze, akik igazából egytől egyig rajta lehetnének a listán. A dolog pikantériája, hogy Kusturica nem színészekkel dolgozott, ezért van az, hogy egy olyan természetesség sugárzik az egész filmből, ami talán semelyik másik alkotásból a listán (meg úgy általában is ritka az ilyen). Az öreg Grga nagybácsi (Sabri Sulejman) afféle helyi keresztapa, aki már ugyan fél lábbal a sírban van, de minden álma, hogy kiházasítsa az unokáját. Korholja is keményen:

“Szégyelld magad! A barátaid mind házasok már, családosok. Én a te korodban már négyszer voltam nős. Gusztus dolga! Találj egy lányt!”

Grga Pitic az egyik legvagányabb roma a listánkon: motorral hajtott kerekesszékkel jár, himbálódzó hajóágyból nézi a tévét, és senki sem tud úgy rajongani a Casablancáért, mint ő.