Ha elkezdünk nézni egy filmet, akkor bizonyos elvárásokkal ülünk neki, és annak tükrében, hogy mit látunk, a végkifejlet vagy megnyugtat, vagy megdöbbent, de mindenképp valamiféle katarzissal szolgál, és ha jól eltalálták, akkor még emlékezetes is. Ám előfordul, hogy az alkotók maguk sem tudják még, hogy fog működni a lezárás, amikor a vágóasztalon összeáll a kész film, ezért többféle végkifejletet is leforgatnak: ezek közül szedtünk most össze hetet, ami megdöbbentően eltér attól, amit eredetileg ismerünk.

Titanic (1997)

A tengerjáró hajó katasztrófája köré szőtt szerelmi történet Rose (Kate Winslet) és Jack (Leonardo DiCaprio) kapcsolatát meséli el, akik különböző társadalmi rétegből ékeztek, így nem lehetnek egymáséi. A klasszikus problémát fokozza, hogy Rose-nak vőlegénye van, és mint tudjuk, a hajó el fog süllyedni. James Cameron két lezárást is készített a filmhez, de el kell keserítsek mindenkit: Jack mindkettőben meghal. Eredetileg úgy van vége a sztorinak, hogy az idős Rose a tengerbe dobja a csodálatos ékszert, az Óceán Szívét, majd egy álomjelenetben visszatér a hajóra, és találkozik Jackkel és a többiekkel. Az alternatív lezárásban megpróbálják meggyőzni őt, hogy ne dobja a tengerbe nyakláncot, majd mikor megteszi,

elhangzik egy szájbarágós tanulság, és közben még az idős hölgyet is leszólják, hogy ez őrültség volt.

Mindössze ennyi a különbség, de ez elég jelentős, mivel a nyaklánc a Rose és Jack közti intimitás jelképe (csak ezt viseli a lány, mikor a fiú meztelenül lefesti), és minél többet beszélnek róla, foglalkoznak vele, annál jobban elillan a varázsa, hiszen csak Rose ismeri az ékszer történetét.

Terminátor 2. - Az ítélet napja (1991)

Úgy tűnik James Cameron kedveli az alternatív lezárásokat. Kétségtelen, hogy a Terminátor második része a franchise legjobb darabja, és talán még a valaha készült legjobb sci-fik közt is ott helye. Mindenki emlékszik a Robert Patrick által alakított „folyékony terminátorra”, a T-1000-re, aki természetesen John Connorra (Edward Furlong) vadászik, ám a T-800-as (Arnold Schwarzenegger) ezúttal a segítségére siet, és barátságot kötnek. Egyik verzióban sem menekülünk attól, hogy a T-800-as feláldozza magát, de az alternatív lezárás egy plusz, optimista jelenetet is tartalmaz, melyben az idős Sarah Connor (Linda Hamilton) a fiát és az unokáját nézi boldogan egy parkban. Sőt, még az is elhangzik tőle, hogy

az Ítéletnap végül nem következett be, és Johnból szenátor lett.

Szárnyas fejvadász (1982)

A replikánsvadász Deckard (Harrison Ford) élete legnehezebb küldetést kapja, amikor négy szökött replikáns nyomába ered. A Philip K. Dick regényéből készült adaptáció lenyűgöző látványvilágával és filozófiai rétegeket megmozgató tartalmával tűnik ki az átlagos sci-fik közül. Ridley Scott 1982-es filmje eredetileg úgy ér véget, hogy Deckard és szerelme, Rachel (Sean Young), aki valójában replikáns, a szabadság és feltehetően a jövőjük felé tartanak (ezt a végkifejletet a stúdió erőltette). A Szárnyas fejvadásznak azonban készült egy jóval sötétebb lezárása is, amit az 1992-es Director's Cutban és a 2007-es Final Cutban láthatunk:

ezekben erősen arra utalnak, hogy Deckard maga is replikáns, és ahelyett, hogy a szerelmesek egymásra találnának, csak egy, azóta kultikussá vált origami egyszarvút kapunk,

aminek szimbolikáját szintén csak találgatni lehet, de az biztos, hogy semmi jót nem jelent.

Büszkeség és balítélet (2005)

Az egyik legkedveltebb romantikus történet a férjhez menés problematikáját járja körül a 18. században. Elizabeth Bennet (Keira Knightley) a gazdag és sármos Mr. Darcyt (Matthew MacFadyen) szemeli ki férjéül, de hosszú az út addig, hogy igazán egymásra találjanak. Jane Austen regényének 2005-ös filmadaptációja kétféleképpen is véget ér. Természetesen Elizabeth és Mr. Darcy szerelme mindkettőben beteljesül, de aki még több közös jelenetet szeretne velük, annak az amerikai vágást javasoljuk, ugyanis a brit verzióból kivágták az eredeti lezárást. Ebben

Elizabeth és Mr. Darcy a már beteljesült szerelemtől boldogan egy csónakban megvallják szerelmüket az égieknek a fáklyafénytől sejtelmes éjszaka közepén.

Az angol verzió viszont ott ér véget, hogy Mr. Bennet (Donald Sutherland) áldását adja Darcy és Elizabeth házasságára. Az említett plusz jelenetet azért várták ki, mert rengeteg kritika érte, hogy hangulatában teljesen eltér a film többi részétől (mondjuk ki: giccses).

ez is érdekelhet

Az Alien alternatív befejezése az egész franchise-t ellehetetlenítette volna

Sok más filmhez hasonlóan A nyolcadik utas: a Halál sem egészen úgy festett a korai tervekben, ahogy később a vászonra került. Ebben az esetben azonban a stúdió közbeavatkozása – kivételesen – kifejezetten áldásosnak bizonyult.

Tovább

Legenda vagyok (2007)

A posztapokaliptikus sci-fiben Will Smith alakítja Robert Neville-t, az egyetlen embert a Földön, akit nem fertőzött meg a vírus, aminek következtében kihalt az emberiség és vérszomjas, mutánsok jöttek létre. Neville megpróbál túlélni és megőrizni a józan eszét, miközben az ellenszert kutatja. A film eredeti befejezésében Neville megtalálja a gyógymódot és feláldozza magát azért, hogy az ellenszer ne semmisüljön meg (emlékezz a gránátra!). De létezik egy másik végződése is a filmnek, ami közelebb áll az alapul szolgáló Richard Matheson-regényhez: ebben

Neville rájön, hogy a mutánsok érző lények, és ő maga is szörnyeteggé vált a szemükben, ezért felhagy a lényeken való kísérletezéssel.

Az eredeti szándék szerint ez lett volna a Legenda vagyok befejezése, ám a tesztvetítéseken elég rosszul fogadta a közönség.

Rémségek kicsiny boltja (1986)

A musicalelemekkel megbolondított horrorkomédia középpontjában egy Audrey II nevű növény áll, amiről kiderül, hogy húsevő. A virágüzlet dolgozói, Seymour (Rick Moranis) és Audrey (Ellen Greene) – igen, ő az egyes számú – először jó mókának tartják, hogy a növény emberi vérre szomjazik, ám amikor elkezd áldozatokat szedni és egyre hatalmasabb szörnnyé duzzad, már nem olyan jópofa a dolog. A film eredetileg azzal ér véget, hogy a lény Seymourt és Audrey-t is felfalja. Azonban van egy másik lezárása is Rémségek kicsiny boltjának, amelyben

a páros kerül ki győztesen, és elpusztítják a szörnyet.

A film kétféle vége ezúttal szöges ellentéte egymásnak, és igazából mindkettővel élvezhető, viszont a rajongók egyértelműen arra szavaznak, amiben Seymour és Audrey meghal, mivel a történet szempontjából ezt tartják helyesnek.

A barlang (2005)

A 2005-ös horror egy csapat barlangászlányt követ, akiknek meggyűlik a bajuk a mélyben élő, ocsmány lényekkel. A film hamar betalált a rajongóknál, hiszen szinte végig a föld alatt játszódik, így teremtve meg a klausztrofóbia-hangulatot, és a lények egyesével vadásszák le a szereplőket, ahogy azt a műfaj megkívánja. Miként azt is, hogy általában legyen egy túlélő, aki itt Sarah (Shauna Macdonald): a lány kijut a barlangból, megtalálja a kocsit és elhajt vele. Ám a brit verzió ennél jóval reménytelenebb lezárást kapott: miután végigkövettük Sarah kínkeserves a szabadulását, hirtelen kiderül, hogy

mindez csak hallucináció volt, és a lány még mindig ott van a barlangban,

és minden bizonnyal ő is a szörnyek martaléka lesz. (Ez azonban csak alternatív befejezés, mivel a négy évvel későbbi folytatás onnan indít, hogy Sarah kijutott a barlangból.)

(via Movieweb)