8 alulértékelt film a kétezres évekből

Ma már értékeljük őket, de a mozikban csúnyán megbuktak.

Ha a stúdiók fejesei bele tudnának nézni egy kristálygömbbe, amely elárulná, hogy mely projektek lesznek azonnal sikeresek, akkor ők jól járnának anyagilag, mi viszont szegényebbek lennénk jó pár remekművel. Sok film ugyanis még a büdzséjét sem tudja visszahozni, és a közönséget vagy a kritikát sem feltétlenül hozza lázba, pár évvel vagy évtizeddel később viszont már remekművekként tekintünk rájuk. Vagy legalábbis méltatlanul alulértékelt filmekként. Ilyenekből a kétezres években is volt bőven, lássuk most a leghíresebb példákat.

Majdnem híres (2000)

Cameron Crowe a szívét-lelkét, és saját élettörténetét is beletette minden idők egyik lehangulatosabb zenés felnövéstörténetébe, és olyan színészekre osztotta a mellékszerepeket, mint Kate Hudson, Frances McDormand, Noah Taylor, Anna Paquin, Philip Seymour Hoffman vagy Jason Lee.

A kritikusok szerették a filmet, és ma már nincs vita arról, hogy a hippikorszak végét és a rockkorszak elejét ennél jobban talán senki nem ragadta meg, de a bemutató idején veszteséges lett a produkció: még a 60 millió dolláros költségvetését sem hozta vissza, mindössze 47,4 millió dollárt termelt a kasszáknál.


Donnie Darko (2001)

Richard Kelly első és máig legjobb filmjének bemutatójára a szeptember 11-i terrormerényletek nyomták rá a bélyegüket. Mivel a filmben a főhős házára ráesik egy utasszállító repülő hajtóműve, a nemzetközi premiert majdnem egy évig halogatták, és a hazai sem mozgatott meg tömegeket. Emellett a csavaros, szokatlan történetet és a furcsa hallucinációktól gyötört főszereplőt sem tudták eleinte hová tenni a nézők.

A 6 millió dollárból készült film világszerte mindössze 3 millió dollár körüli bevételt hozott, vagyis nyomtalanul eltűnt… volna a süllyesztőben, ha a DVD-kiadásnak hála nem talál rá a célközönség. Ma már minden idők egyik legjobb független alkotásaként tartják számon, Jake Gyllenhallból sztár lett, a rendező pedig azóta sem tudott kimászni a film árnyékából.

A kincses bolygó (2002)

Volt egy időszak a '80-as évek végétől az ezredfordulóig, amikor a Disney nem tudott hibázni: A kis hableány, az Aladdin és Az oroszlánkirály mind-mind ennek a „Disney-reneszánsz” néven ismertté vált korszaknak a terméke volt, amikor a stúdió minden egyes animációs filmje kasszasikert és kritikai elismerést hozott. A kevés kivételek egyike a 2002-es A kincses bolygó volt, ami a diadalmenet végét is jelentette egyúttal, mivel a 140 millió dolláros produkció világszerte mindössze 109 millió dollárt hozott.

Ennek ellenére Ron Clements és John Musker filmje különleges produkció, többek közt a klasszikus 2D rajzstílusa, a gyönyörű zenéje, az emlékezetes gonosztevője, és amiatt, hogy Robert Louis Stevenson 1883-as, azonos című regényét sci-fi elemekkel dobta fel.

 

Az ember gyermeke (2006)

Az ember gyermeke a 2000-es évek egyik legjobb sci-fi disztópiája, ma már akár azt a kijelentést is meg lehet kockáztatni, hogy kultikusnak számít. Ehhez képest kereskedelmi szempontból nem teljesített túl jól. Három Oscar-díjra jelölték, de világszerte csak 70 millió dolláros bevételt hozott, ami bukásnak számít, hiszen 75 millió dollár volt a gyártási költségvetése.

Az Alfonso Cuarón (Roma) által rendezett film egy olyan világban játszódik, ahol az emberiség már nem képes szaporodni, és a Clive Owen által alakított Theót követhetjük, amint a világ utolsó terhes nőjét próbálja megvédeni.


Napfény (2007)

A legkülönfélébb műfajokban magabiztosan mozgó Danny Boyle az azóta már rendezőként is befutott Alex Garland (Ex Machina, Expedíció) forgatókönyvéből készítette el a kétezres évek legvitatottabb (legalábbis ami az utolsó tíz perc cselekményét illeti) sci-fi remekművét Cillian Murphy, Chris Evans, Benedict Wong és Michelle Yeoh főszereplésével. A sztori szerint egy tudósokból álló csapat arra vállalkozik, hogy a kihűlőfélben lévő nap felélesztésének érdekében egy hatalmas nukleáris töltetet robbantanak fel az égitesten.

Utólag már egyértelmű, hogy Boyle stílusos, fordulatos és vizuálisan lélegzetelállító művel tette egyszerre színesebbé saját munkásságát és a zsáner palettáját, de ettől még 2007-ben elhasalt a film: világszerte csak 32 millió dollárt hozott, ami kevesebb, mint a 40 millió dolláros gyártási költségvetés.

 

Karácsonyi ének (2009)

Nevezhető-e buktának egy film, amely 325 millió dollárt termel a mozipénztáraknál? Igen, ha 200 volt a büdzséje. Robert Zemeckis rendező jól választott témát, Charles Dickens klasszikus művét, a Karácsonyi éneket dolgozta fel animációs formában, olyan sztárszinkronizálók segítségével, mint Jim Carrey, Gary Oldman, Robin Wright és Colin Firth, az átütő sikerhez azonban még ez sem volt elég.


Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (2007)

Minden idők (egyik) legspoileresebb című filmje, amely a legendás Jesse James és Robert "Bob" Ford kapcsolatát dolgozza fel, a bemutatásakor kevesebb mint 4 millió dolláros bevételt termelt, amely abból a szempontból nem meglepő, hogy Andrew Dominik klasszikus western helyett egy lassú folyású szerzői drámát készített. Abból a szempontból viszont mégis váratlan volt a bukása, hogy olyan nevek játszottak benne, mint Brad Pitt, Casey Affleck, Sam Rockwell és Jeremy Renner, a zenét pedig Nick Cave, valamint Warren Ellis szerezte.

 

Az igazi ínyencek ettől függetlenül nagyra tartják ezt a kiváló neowesternt, mi is beválogattuk kapcsolódó toplistánkba, és magának Brad Pittnek is ez az egyik kedvenc filmje.


Speed Racer - Totál turbó (2008)

A Wachowski testvéreknek minden évtizedre jut egy alulértékelt filmjük, ami a Fülledtség volt a 90-es években és a Felhőatlasz a 2010-es években, az a Speed Racer az ezredforduló után. A Mátrix-filmek alkotói egy meghökkentő vizualitású, nem mindennapi sportfilmet készítettek, tele látványos versenyekkel és páratlanul izgalmas képi effektekkel.

A korabeli közönség nem így gondolta, a film világszerte mindössze 93 millió dolláros bevételt hozott, ami meg sem közelítette a több mint 120 millió dolláros gyártási költségvetést. Ma a filmet a kevés nagyszerű élőszereplős anime-adaptáció egyikeként tartja számon a kis létszámú, de kitartó rajongótábora.

Via: Collider