9 filmes szerelem, ami végül mégsem teljesül be

Nem minden romantikus szál torkollik happy endbe.

Az akciófilmben lőnek, a horrorfilmben meghalnak, a romantikus filmben pedig összejönnek a szereplők. Legalábbis általában, de mi van akkor, ha a játékidő alatt épített szerelem végül nem teljesül be a stáblista előtt? Következzen kilenc film, ami nagy szerelmet ígér, aztán lógva hagy.

 

Római vakáció (1953)

Nincs ember, aki ne gondolná úgy, hogy Audrey Hepburn és Gregory Peck összeillenek, a vásznon legalábbis mindenképp. Az ötvenes évek egyik legbájosabb romantikus komédiája hol máshol játszódhatna, mint a mediterrán Olaszországban, ami Franciaország után a második hely, amit előszeretettel párosítanak a forró érzelmekkel. Ám hiába a helyszín, az eltérő társadalmi osztályba tartozó szerelmesek végül nem lehetnek egymáséi. A Római vakáció egy unatkozó hercegnő és egy amerikai riporter találkozását énekléi meg rengeteg bájjal, szerelemmel, véletlennel, és a felfedezés örömével. Nem csoda, hogy végig annak szurkolunk, hogy összejöjjenek, ám ez a sztori nem erre fut ki. William Wyler filmje talán épp azért olyan népszerű és jelentős, mert kiszámíthatatlan.

 

Ollókezű Edward (1990)

Minden idők egyik legszívfacsaróbb társadalomkritikus meséjét természetesen Tim Burton forgatta le. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor az Ollókezű Edward a szokatlanról,

a kívülállósságról szól, ebben a pozícióban pedig nagyon ritkán teljesül be a szerelem.

A külvárosi idillbe érkező gótikus horrorfigura, a befejezetlen lény, Edward (Johnny Depp) kezei helyén ollók vannak. Többen is idegenkednek tőle, de a közösség elkezdi integrálni, és már-már emberi életet kezd élni, még a szerelmet is megtapasztalja. Kim (Winona Ryder) és Edward közt még csak bimbódzik a szerelem, amikor a lány korlátolt és erőszakos pasija visszakergeti a lényt a kastélyába, ahol végül magányosan éli le az életét, mivel csalódott az emberekben. Kim visszatér a „normális” élethez, de sosem tudja kiverni a fejéből (és a szívéből) Edwardot, még idős korában is róla mesél.

 

Álljon meg a nászmenet! (1997)

Klasszikus toposz a romantikus filmekben a barátságból lett szerelem. Amikor a karakterek hosszú-hosszú éveken keresztül vannak egymás mellett jóban és rosszban, de sokáig nem esik le nekik, hogy ez már bizony szerelem. Pedig már a néző is vágja, mi a szitu. Ez az alapja a Julia Roberts főszereplésével készült filmnek is, ám ügyesen meg is csavarintja azt. Az egész alapja az, hogy Jules (Roberts) és Michael (Dermot Mulroney) abban állapodnak meg, hogy ha 28 éves korukig egyikük sem házas, akkor összeházasodnak. Naná, hogy pár héttel a 28. születésnapjuk előtt értesül Jules arról, hogy Michael megtalálta az igazit, és az esküvőre készül. A lány első reakciója, hogy megakadályozza a nászt, hiszen rádöbben, hogy szereti Michaelt, ám végül – és itt a csavar – megbékél a helyzettel.

 

Elveszett jelentés (2003)

Forrás: SPI

 

Egy kiégett, reklámokban szereplő filmsztár (Bill Murray) és egy munkamániás fotós barátnője (Scarlett Johansson) Tokióban fut össze véletlenül. Kicsit olyanok ők, mint Római vakáció szereplői: máshonnan jöttek, ám egy időre mégis egymásra találnak. A férfi kapuzárási pánikkal küzd, a nő a magánnyal, így nem csoda, hogy bensőséges kapcsolat alakul ki köztük, ahogy

menedékre és megértésre lelnek a másikban.

Sofia Coppola rendezése egyszerre szívszorító és szívmelengető: megrendítő intimitással mutatja meg, milyen mélyen tudnak kötődni egymáshoz az emberek, még ha csak rövid időre is.

 

Vágy és vezeklés (2007)

Az Ian McEwan regényéből készült film egy kapcsolat kezdetét és szomorú végét követi nyomon. Cecilia Tallis (Keira Knightley) és Robbie Turner (James McAvoy) szenvedélyes szerelme tragikumba torkollik, amikor bűncselekménnyel vádolják meg a férfit. A történet a második világháború előtt indul, és több évtizedet ölel fel. A fordulatos és szívszorító sztori egy tragikus románc, egy világháború és egy bűneset krónikáját, valamint

a hazugság romboló szövődményeit mutatja be.

A Vágy és vezeklés csak látszólag a kitartó türelem és a várakozás filmje, valójában a csalódás, a hiábavalóság, és a visszavonhatatlan cselekedetek története.

Ez is érdekelhet

A 10 legjobb romantikus film, amelynek nem jönnek össze a végén

A mozis románcok legtöbbjében borítékolni lehet a végkifejletet, így ha még közbe is szól egy hatalmas jéghegy, a szerelmesek általában egymásra találnak. Van azonban néhány olyan példa is, amikor a pár tagjai nem egymás oldalán kötnek ki. SPOILEREK!

Tovább

 

500 nap nyár (2009)

Marc Webb filmjének talán a zenéje népszerűbb, mint a sztorija, de azért az utóbbi se rossz: Tomot (Joseph Gordon-Levitt) épp dobta a lány, akivel az egész hátralévő életét akarta leélni. Történetük a fiú visszaemlékezéseiből bontakozik ki, aki végiggondolja a kapcsolatát Summerrel (Zooey Deschanel), hogy rájöjjön, hol rontotta el, és miként tudná visszahódítani. Szóval már eleve vesztes pozícióból indul a sztori, és az elején nyilvánvaló, hogy a szerelmesek nem jönnek össze, ám az 500 nap nyár (aminek angol címében nem csak az évszak, de a lány neve is ott van: Summer) valójában

egy szatíra arról, hogy nem biztos, hogy jót tesz egy kapcsolatnak, ha a srác túlságosan kedves.

Ráadásul még azt is bevállalja a film, hogy megmutassa: attól még, hogy két embernek azonos az ízlése, nem biztos, hogy összeillenek.

 

Blue Valentine (2010)

Bár mondhatnánk, hogy itt beteljesült a szerelem, ám sajnos a film tovább tart, mint az érzés. A Blue Valentine ki is lóg, meg nem is a listáról, mivel egy felhőtlen kapcsolatot, sőt házasságot látunk, ám épp azért kívánkozik ide, mert azt mutatja be, hogy előfordul, hogy ez nem időtlen:

a szereplők boldogan élnek, de nem amíg meg nem halnak, csupán egy darabig.

Dean (Ryan Gosling) és Cindy (Michelle Williams) imádják egymást, ám ahogy haladnak előre az életben, úgy lesz egyre több különbség köztük, és csak gyűlnek a hajszálrepedések a kapcsolatukon. A film felteszi azt az időtlen kérdést, hogy vajon átmeneti érzés-e a szerelem, miközben realisztikus módon mutat meg egy olyan házasságot, aminek egyik résztvevőjével sincs baj, csak épp mindketten másra törekszenek.

 

Ízek, imák, szerelmek (2010)

Forrás: Intercom

 

Egyértelmű volt, hogy ha romantika, akkor Julia Roberts még egyszer szerepelni fog a listán. Az Ízek, imák, szerelmek egy boldogtalan nő, Liz (Roberts) története, akinek bár minden megvan, mégis faképnél hagyja a férjét, az otthonát és a karrierjét, hogy nekivágjon a világnak. Olaszországban, Indiában és Balin is jár, összejön egy fiatalabb sráccal (James Franco), de igazán semmiben sem találja meg önmagát. Végül Felipe (Javier Bardem), a bohém brazil lesz rá a legnagyobb hatással, aki mellett addig ismeretlen oldaláról tapasztalja meg a világot és önmagát. Mivel a film elsősorban az önismeretről szól, így nem meglepő, hogy végül nem maradnak együtt, hiszen ez is csak egy állomás volt Liz számára a fejlődés útján.

 

Csillagainkban a hiba (2014)

Josh Boone filmjének már a címe is azt sejteti, hogy itt nem jutunk el a happy ending, de nem is ez a cél. A Csillagainkban a hiba két rákbeteg fiatal találkozását és szerelmét mutatja be, és ismerve a diagnózist, biztosak lehetünk a tragikus végkifejletben. A sztori igazi erőssége az, hogy nemcsak a néző, de a szereplők is tisztában vannak azzal, hogy

nincs jövője a kapcsolatuknak, hiszen nekik maguknak sincs jövőjük.

Hazel (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) mégis belevágnak, és bebizonyítják, hogy akkor is van értelme együttmaradni valakivel, ha erre csak rövid idő adatik.

 

(via Collider, Movieweb)