Újra mozikba került Magyarországon David Lynch 1990-es filmje, a Veszett a világ, ami kiváló apropó arra, hogy áttekintsük a fékezhetetlen agyvelejű rendező életművének legmeghökkentőbb pillanatait. Nem volt könnyű dolgunk, a Straight Storyt leszámítva a rendező összes filmje és sorozata tele van bizarrnál bizarrabb momentumokkal. Könnyítésképpen úgy döntöttünk, hogy minden film csak egyszer szerepelhet a listán.

10. Inland Empire (2006) – Fantom a folyosón

Az Inland Empire Lynch legfárasztóbb agymenése, jó szívvel még a rendező rajongóinak se mernénk ajánlani, de aki sikerrel szenvedi át magát a közel háromórányi rossz minőségű videófelvételen, a végén kap egy igazán ütős mindfuckot.

Az a jelenet, amikor Laura Dern karakterét, Nikkit a "fantom" megközelíti a folyosón, kivételesen ijesztő élmény, sőt akár az is megkockáztatható, hogy ez a Lynch-életmű egyik legfélelmetesebb jump scare-pillanata. A szűk folyosó fokozza a növekvő klausztrofóbiát, és a főhős egyre rémültebb, mert a fegyvere hatástalannak bizonyul. Az előtte álló férfi helyett végül hirtelen a saját, szélsőségesen eltorzított, eszelős vigyorba merevített arca jelenik meg. Más rendező kezében ez a megoldás gagyinak tűnhetne, Lynch viszont képes az olcsó trükköt rémálom-üzemanyagként használni.

9. Az elefántember (1980) – Az álom

Lynch 1980-as, nyolc Oscar-jelölésig jutó történelmi drámája még a rendező „hagyományosabb” filmjei közé tartozik, de így is vannak felkavaró részei. A nyitány például ilyen: egy álomszerű szekvenciában azt látjuk, hogy a testileg súlyosan deformált címszereplő édesanyját eltapossa egy elefántcsorda lassított felvételen, a nő sikolyainak kíséretében, utalva egy városi legendára, amely "megmagyarázza", hogy John Merrick miért született úgy, ahogy.

Nem ez az első alkalom, hogy meghökkentő jelenettel indítja a filmjét Lynch, a Radírfej is egy álomszerű epizóddal kezdődik, de emlékezetes a Kék bársony nyitánya is, ahol egy idilli képsor végén levágott fül kerül elő a fűből, vagy a Mulholland Drive-é, amelyben két nyugdíjas kezd eszelősen vigyorogni egy vad táncmontázs előterében.

8. Nyulak (2002) – Minden jelenet

Lynch 2002-ben készítette el ezt a 8 epizódból álló horrorwebsorozatot, ami az ő definíciója szerint szitkom. Három humanoid nyúl (Scott Coffey, Laura Elena Harring és Naomi Watts) beszélget összefüggéstelenül egy szobában, miközben fel-fel harsan egy aláröhögés. A hivatalos szinopszis szerint:

Egy névtelen városban, amelyet az állandóan ömlő eső áraszt el... három nyúl él együtt egy félelmetes rejtéllyel.

A websorozattal, ami később egy 43 perces rövidfilm formájában felkerült Lynch filmjeinek DVD-kollekciójára, egyetlen célja lehetett a rendezőnek: megalkotni a létező legellenszenvesebb szitkomot. A párbeszédek úgy hangzanak, mintha létező sorozatok forgatókönyveiből ollózták volna egybe, de soha nem áll össze egy egésszé. Cselekmény nincs, csak dadaista semmittevés, a nevetősávot pedig direkt rosszkor játsszák le (például amikor az egyik nyúl megkérdi, hogy mennyi az idő), talán azért, hogy jelezzék, mennyire esetleges, hogy mit tartanak az alkotók a szitkomokban viccesnek.

A Twin Peaksszel Lynch forradalmasította a televíziózást, a Nyulakkal darabokra szedte és kiüresítette.

7. Twin Peaks (2017) – David Bowie, a teáskanna

A méltatlanul alulértékelt előzményfilmben, a Twin Peaks - Tűz, jöjj velem!-ben David Bowie is feltűnt Phillip Jeffries FBI-ügynök szerepében. Amikor Lynch nekilátott a 3. évad munkálatainak több mint húsz évvel később, a legendás zenészt is fel akarta kérni a visszatérésre, de az ügyvédje közölte Lynch-csel, hogy nem tudja vállalni a szereplést – mint utólag kiderült, a betegsége miatt. 2016 januárjában bekövetkezett halála előtt Bowie engedélyt adott a produkciónak, hogy újra felhasználhassák a régi felvételeket, amelyeken szerepel, de mivel nem volt elégedett a filmben használt akcentusával, kérte, hogy egy autentikus louisianai színész szinkronizálja újra, így Nathan Frizzell lett Jeffries hangja.

Jeffries karaktere meg is jelenik a harmadik évadban, csak nem emberi alakban. Az eltűnt FBI-ügynök egy izzó gömb formájában materializálódik, amely egy hatalmas teáskannára emlékeztető, sötétségbe burkolózó gépből füstölög. A miértekre természetesen nem kapunk választ, de a megoldás beleillik a sorozat szürreális hangvételébe.

6. Radírfej (1977) – A hölgy a radiátorban

David Lynch egyik legikonikusabb filmje, a Radírfej tele van nyugtalanító szimbolizmussal és hátborzongató jelenetekkel, amelyek olyanok, mintha egyenesen egy elborult rémálomból származnának. A hölgy a radiátorban Lynch egyik absztrakciója, egy színpadon énekel, és a hangja önmagában talán megnyugtatónak tűnne, de az arcán látható fizikai torzulások, akárcsak Az elefántemberben, folyamatosan emlékeztetnek a Lynch által felépített ijesztő, szürreális világra. És hiába énekel arról, hogy a „mennyben minden szép”, a klip baljós hangulatot áraszt.

Lynch amúgy egyszer kijelentette egy interjúban, hogy a Radírfej a legspirituálisabb filmje. Amikor megkérték, hogy fejtse ki ezt bővebben, azt válaszolta, hogy

"Nem."

5. Veszett a világ (1990)

A Veszett a világ Lynch egyik legőrültebb filmje, elég csak Willem Dafoe jeleneteire gondolni, de amikor már azt hinnénk, láttunk mindent, és túl vagyunk akción, véren és traumán, a rendező búcsúzóul megajándékoz bennünket egy meghökkentően bizarr pillanattal.

A Nicolas Cage által alakított Sailor a földön fekve várja a halált, amikor látomás jelenik meg előtte. A jó boszorkány egy hatalmas buborékban ereszkedik lefelé, miközben rózsaszín stroboszkópok világítják meg a jelenetet. Sailor feláll, és bocsánatot kér a bandától, amelyik elintézte őt, mintha mi sem történt volna.

Ekkora már a nézők rájöhettek, hogy Lynch az Elvis-filmeket és az Óz, a nagy varázslót idézi meg, de Glinda, azaz a Déli Jó Boszorkány felbukkanására aligha számíthattunk.

4. Lost Highway - Útvesztőben (1997) – A rejtélyes férfi

Lynch 1997-es neo-noirjának már az alaphelyzete is igazi mindfuck – a börtönbe került Fred eltűnik a cellájából, és egy másik férfi veszi át a helyét –, de Lynch egyik legemlékezetesebb karakterének, a Rejtélyes embernek a feltűnése talán még zavarba ejtőbb.

A főszereplő Fred Madisont (Bill Pullman) egy partin félrehívja egy ijesztő külsejű férfi. Átadja neki a mobiltelefonját, és arra kéri, hogy hívja fel az otthoni számát. Bár állítólag senki sincs otthon, a telefonba beleszól valaki a rejtélyes férfi hangján. A rejtélyes férfi személyazonossága végig titokban marad, és úgy tűnik, létezésének egyetlen célja, hogy az ismerős dolgokat abszurddá torzítsa. Az egyik lehetséges megfejtés, hogy a mi dimenziónk nem teljesen lineáris, és hogy Fred tudatalattija így figyelmeztette őt arra, hogy párhuzamos életeket élhet.

David Lynch a Rolling Stone-nak adott interjújában elmagyarázta, miért nem hajlandó fényt deríteni a Lost Highway rejtélyeire: "Mondhatjuk, hogy a Lost Highway nagy része belső. Ez Fred története. Ez nem egy álom: realisztikus, bár Fred logikája szerint.”

3. Twin Peaks - Tűz, jöjj velem! (1992)

A Twin Peaks-sorozathoz készített előzményfilmet a bemutatásakor se a kritika, se a közönség nem ölelte keblére, de igazságtalan lenne azt állítani, hogy nem voltak említésre méltóan ijesztő és bizarr pillanatai.

A legfélelmetesebb közülük az a jelenet, amikor Laura Palmer (Sheryl Lee) feloson lassan a lépcsőn a hálószobájába, ahol a sarokban lapulva már ott várja Bob (Frank Silva), aki ráüvölt, és közben szuperközeliben látjuk a nyitott szájában remegő nyelvcsapot. A mennyezeti ventilátor vészjósló zúgása pedig csak tovább fokozza a horrorhangulatot.

Lynch így reagált 1992-es filmjének kritikai elítélésére:

Nagyon rossz kritikák voltak. De én szerettem a filmet, és amikor az ember olyasmit csinál, amiben hisz, és nem fogadják jól, az rendben van.

2. Kék bársony (1986) – Frank megjelenik

A Dennis Hopper által alakított Frank Booth a rendező ijesztő alakokkal teli életművéből is kiemelkedik az elvetemültségével. Első felbukkanása is emlékezetes: Jeffrey Beaumont (Kyle MacLachlan) betör egy titokzatos nő lakásába, Dorothy Vallens (Isabella Rossellini) éjszakai klubénekesnő egy késsel arra kényszeríti, hogy vetkőzzön meztelenre, kifordítva ezzel a szokásos „home invasion”-alaphelyzetet. Egy bizarr fordulattal Dorothy elkezdi elcsábítani a rémült, meztelen Jefferey-t, ám a Dennis Hopper által alakított Frank Booth érkezése félbeszakítja.

Jeffrey elbújik a szekrényben, majd egy furcsán szexuális és erőszakos jelenetben Frank megveri Dorothyt, és közben váltogatja a "Baby" és "Daddy" személyiségeit. Az epizód a voyeurizmustól a perverz infantilizmusig számos felkavaró témát érint.

Lynch így nyilatkozott utólag a színész alakításáról:

Dennis Hopper erre a szerepre született... Felhívott telefonon, és azt mondta: ’El kell játszanom Frank Booth-t, mert én vagyok Frank Booth’."

1. Mulholland Drive (2001) – Rémpofa az étkező mögött

Annak ellenére, hogy Lynch főművének számít, a Mulholland Drive az ő saját mércéjével nem számít annyira furcsának. Az egész film szürreális, de nem megmagyarázhatatlan, vagy legalábbis lehet logikus teóriákat felállítani. A rendező több jelenetben is lerombolja az álmok és a valóság közötti határokat, a leghatásosabban pedig talán a Winkie étkezdéjénél játszódó részben.

Két férfi reggelizik odabent. Egyikük a saját rémálmát meséli el, amiben egy szörnyszerű alakot lát, aki az étteremhez közeli sikátorban ólálkodik. Hogy megnyugodjanak, hogy mindez csak egy álom volt, kimennek megnézni a sikátorban azt a bizonyos helyet… ahol ott ácsorog a maga valóságában a rémpofa. Lynch ezzel mintha azt akarná kifejezni, hogy a szürreális mindig ott ólálkodik a sarkon túl.

A rendező persze nem akar semmilyen olvasatot a nézőre erőltetni, szerinte a Mulholland Drive megtekintése egy nagyon személyes élmény, és mindenkinek joga van a saját értelmezéséhez:

Via: Far Out Magazine / Taste of Cinema