Bár az első generációs mexikói Jaime Reyes, vagyis Kék Bogár a DC képregény-birodalom része; a film készítői mindent megtettek, hogy ne tudják vele megszólítani a nagyközönséget, ami végzetes hiba.
Íme, a film, amelynek sikerült letaszítania a trónról a magát box office-szörnyeteggé kinövő Barbie-t, ugyanakkor ez a film, amit a saját stúdiója gáncsolt el, a film, amiről nem igazán tudjuk, hová tegyük, de amiből legalább egy kicsit megtanulhatunk spanyolul, mexikói kiejtéssel. A Kék Bogár az első olyan szuperhősfilm, amelynek hőse latino, és az első, amelynek főszereplője, Jaime Reyes az új évezredben „született”, hiszen
az első képregény, amelyben szerepelt, csak 2006-ban jött ki.
Ez csupa-csupa rizikófaktor, pláne úgy, hogy a ránézésre is több másik filmből összegyúrt film legismertebb szereplője Susan Sarandon. A Kék Bogárral óriásit kockáztatott a stúdiója – ami Amerikában bejött, máshol akár hatalmas buktához is vezethet. Óriási nagy buktához!
Letaszították a trónról a Barbie-t és az Oppenheimert
A Kék Bogár lett az első az észak-amerikai bevételi toplistán 25,4 millió dollárral. Ez azonban a DC képregényfilmek egyik leggyengébb nyitóhétvégéje.
Tovább
Jaime Reyes (Xolo Maridueña) csóró családja büszkesége, az első Reyes, aki egyetemen végzett. A srác nagy álmokkal tér haza jogi diplomával a zsebében, hogy aztán kvázi cselédként dolgozzon a gazdagoknak. Csakhogy véletlen az ölébe pottyan egy ősi múltból származó, földön kívüli eredetű biotechnológiai szuperfegyver: a szkarabot. Magyarul ez ganajtúró bogár lenne, ami kevésbé hangzik misztikusan, de a lényeg az, hogy ez a valami Jaimét választja magának új gazdatestjének, úgy, hogy
testpáncélt, hihetetlen technikájú fegyverarzenált és különleges képességeket ad neki,
és ő lesz a címbeli Kék Bogár. Csakhogy a bogárnak van gazdája, a Gonosz Nagyvállalat elvetemült vezetője (ez Sarandon) tart rá igényt, aki pusztító fegyvert akar belőle kovácsolni. Akad azonban a cégnél valaki, a főnök csinos unokahúga (a brazil Bruna Marquezine), aki ellenzi ezt a tervet, és segíteni akar hősünknek, így a fiatalok együtt menekülnek, majd együtt indulnak harcba, de mellettük van a teljes Reyes család is.
Merthogy mije van egy első generációs mexikói bevándorlónak, akinek amúgy nincs semmije? Hát a családja, la familia, és erre a nem éppen eredeti koncepcióra fűzi fel a filmjét a Puerto Ricó-i rendező, Angel Manuel Soto – aki mintha mind az üzenettel, mind a megvalósítással úgy két évtizedet késett volna. Merthogy az egész nem sokban különbözik a Kémkölyköktől (2001) és folytatásaitól – vagy Robert Rodriguez más hasonló munkáitól. Az amúgy önmagában szerethető Kék Bogár már-már bugyután egyszerű.
Egyetlen árnyaltabb figura van, a cég félig gép zsoldosa, Raoul Trujillo, aki az Apocalypto (2006) kegyetlen fejvadásza volt annak idején -, nála vannak árnyalatok és némi, bár kiszámítható karakterfejlődés. És persze van olyan, hogy egy rendezőnek ilyen a világa, és olyan is, hogy erre van kereslet, hiszen az Egyesült Államok latino lakossága már nem csak takarít és mosogat, hanem jelentős fogyasztókká váltak, a kérdés inkább az, hogy fér mindez a DC világába. A válasz: nagyon nehezen.
A Warner Bros. eredetileg csak egy HBO Max-exkluzív filmnek képzelte el a történetet, ám a DC előző vezetőségének nyomására 2021 végén mozifilm rangjára emelték. Ez a vezetőség nem zsenikből állt: nekik köszönheti a képregényóriás az olyan buktákat, mint a Black Adam-film, a Flash - A Villám vagy a Shazam! Az istenek haragja, az új menedzsment, James Gunn és Peter Safran pedig már saját DC franchise-t terveznek (erről itt írtunk bővebben). Gunn ráadásul azt is nyilatkozta, hogy a Kék Bogár NEM része a DC moziverzumának, és ilyesmit nem szokás mondani. Persze a DC-t teljesen újra kell huzalozni, újból felépíteni, és a Kék Bogár jó esettanulmány arra, mit NEM kéne csinálni. Például szerethető, de teljesen idejétmúlt családi filmeket gyártani rétegközönségnek, vagy ha igen, nem ennyiből.
A becslések szerint közel 120 millió dolláros költségvetés ehhez ugyanis gigászinak tűnik, pláne nagy sztárok nélkül – Sarandon nem az, ahogy a Cobra Kaiból ismert Xolo Maridueña sem az. A bukás így borítékolható volt, és ennek tudatában spóroltak a marketingen
- lefogadom, hogy van olvasó, aki itt hall először a filmről -
így pedig még kevesebben nézték. Leszámítva persze a lelkes latin-amerikai bevándorlókat, akiket tényleg meg tud szólítani a saját szuperhősük, akinek a legfőbb ereje az, hogy meg tudja védeni magát és a családját, ha cseszegetik.
