Ez a Paul Newman-film olyan katasztrofális lett, hogy a sztár fizetett hirdetésben kért érte bocsánatot

Viszont a dolog vicces módon a visszájára sült el.

Egy sor tévés munka után az 1954-es The Silver Chalice című bibliai film (Az ezüst kehely) lett a fiatal Paul Newman nagyjátékfilmes bemutatkozása. A műben az ifjú sztár egy Basil nevű karaktert alakít, s habár játékával Golden Globe-ra jelölték a legjobb férfi felfedezett kategóriában, a kritika alaposan lehúzta az alkotást, ami a mozipénztáraknál is elhasalt.

Newman maga is annyira elégedetlen volt mind a filmmel, mind a saját teljesítményével, hogy egyrészt azt hitte, soha többé nem fog lehetőséget kapni mozifilmes szereplésre, másrészt azt nyilatkozta a The Silver Chalice-ről, hogy

„minden bizonnyal ez a legrosszabb film, ami az ötvenes években készült”.


Az első jóslatban szerencsére nem lett igaza a színésznek, hiszen 1956-ban vele a főszerepben mutatták be a Valaki odafönt című sportdrámát, ami egyrészt két Oscar-díjat nyert, másrészt azonnal elhelyezte Newmant a filmvilág térképén – és innen már csak néhány lépés volt a Hosszú, forró nyár, a Macska a forró bádogtetőn, A svindler, Az ifjúság édes madara vagy a Hud, amely filmek mind bebetonozták a színész sztárstátuszát.

Newman viszont később is annyira szégyellte első filmjét, hogy amikor kilenc évvel később, 1963-ban műsorra tűzték a tévében,

a sztár egy korabeli filmszakmai lap fizetett hirdetésében könyörgött a nézőknek, hogy ne nézzék meg ifjúkori botlását.

A dolog viszont a visszájára sült el, hiszen a nézőket ilyen előzmények után annyira érdekelni kezdte a The Silver Chalice, hogy azon a műsorhéten ez produkálta a legmagasabb nézettséget az összes sugárzott tévéműsor közül.

A sztár és Pier Angeli színésznő a filmben. Forrás: FilmPublicityArchive / United Archives via Getty Images


A sors fintora, hogy mindez valószínűleg nem így történik, ha a sztár egyszerűen nem foglalkozik a dologgal, és nem kér bocsánatot nyilvánosan a filmért, és nem inti tőle óva a nézőket. Újabb több mint tíz évvel később, már a hetvenes évek végén egyébként Paul Newman vagy megbocsátott magának, vagy tudott humorral tekinteni a múltra, mindenesetre tartott a műből egy privát vetítést az otthonában a barátainak, akikkel jót röhögtek rajta.

Bár saját bevallása szerint Newman csak az első tekercsig bírta, utána előjött minden rossz érzése a film kapcsán. A The Silver Chalice esete ugyanakkor jó példa arra,

hogy a tehetség nem feltétlenül ütközik ki már a legelején, de arra is, hogy nem feltétlenül a legnézettebb filmek a legjobbak – hiszen bármi generálhat érdeklődést.


(via ScreenRant)

 

Ez is érdekelhet

Hogy a fenébe lehetett ekkora siker Clint Eastwood majmos filmje?

A Mindenáron vesztes című 1978-as akcióvígjátékot (amelyben egy barátságos orangután a sztár legfontosabb partnere) a kritika alaposan lehúzta, de a nézők imádták.

Tovább