Mészárszéken járunk, ahol egész nap állatokat ölnek és húst trancsíroznak, és a három főhős közül az egyikre is hasonló sors vár. Nem Gryllus Dorkára, mert az ő teste a legfontosabb fizetőeszköz.
Gryllus Dorkát mintegy mihez tartásként már az első három percben vagy nyolc bajuszos férfi teszi a magáévá, durván, lélektelenül, a pénzt többnyire az ágyra dobva. Merthogy a nő, Mária egy filléres kurva egy fővárosi bordélyban, ahonnan mindenét hátrahagyva elmenekül. Ekkor találkozik Léderer Gusztáv csendőr főhadnaggyal, akit épp megfosztottak rangjától és köröznek, nem derül ki pontosan, miért, noha fontos szerepe volt a Tanácsköztársaság bukása utáni megtorlásokban. Ők ketten vidékre indulnak, hogy behajtsák Léderer adósságát még a háború idejéből egy tehetős mészárszék tulajdonostól, Kodelka Ferenctől. A dolognak csúnya vége lesz, amit két dologból lehet tudni. Szász János nem szokott vígjátékot rendezni, a film pedig valós eseményeken alapszik.
„Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának feje, keze, lába.” – szólt a népszerű, morbid kuplédal, amely az 1920-as évek egyik legvéresebb gyilkosságát énekelte meg. Az eset amúgy Budán történt, nem vidéken, Léderer Gusztáv aktív, állományban lévő csendőrtiszt volt, megvolt mindkét szeme, és bár jól élt, feleségét áruba bocsátotta üzlettársának, a gazdag Kodelkának, aki bizonyos összegért hálhatott vele hetente egyszer, de a házaspárnak több pénz kellett. Szász Jánosnak természetesen joga van ahhoz, hogy mindezt – megtartva a valódi nevek zömét – kissé átírja, a saját verziójában mutassa be, amely nem csak konkrétan, de átvitt értelemben is fekete-fehérben ábrázolja a történteket. Amivel nincs is semmi baj. Ez az emberi mohóság, ostobaság és gonoszság filmje. Ezen nincs mit árnyalni, nincs mit szépíteni.
A nő sok pénzt akar, meg persze biztonságot és valakit, aki megvédi és megszerzi a pénzt. Az egyik férfi pénzt akar, és legyőzni a másikat, a másik pedig a nőt akarja, hiszen pénze már van, amin szinte mindent megkaphat. Ezt csak erős vonásokkal lehet megfesteni, és Szász – illetve Máthé Tibor operatőr – pontosan ezt teszi. Az erőviszonyok persze változnak, a nő pedig ingatag, hol a pénz, hol a vágy dominál, a pénz utáni vágyról nem is beszélve, és lassan, de biztosan haladunk a véres végkifejlet felé, ami már önmagában is bőven indokolná a 18-as korhatár karikát. Ami azt illeti, néha kicsit túl lassan is haladunk, túl sokszor torpanunk meg, de Szász így is rendkívül egységes világot épített fel, ami egyértelműen a Kodelkát alakító Hegedűs D. Géza körül forog.
Hegedűs teljesen átlényegül, egyszerre jeleníti meg a karakter számító, manipulatív énjét és az ösztönöktől vezérelt, önmagát is becsapó, a vágytól hajtva a legátlátszóbb hazugságokat is elhívő oldalát. A színész 35 kilót hízott a szerep kedvéért, amit utána szinte azonnal le is adott, képes könyörtelen és kiszolgáltatott lenni gyors egymásutánban is, dominálja a vásznat, és élete egyik legjobb alakítását hozza. Ehhez a szintén remek Gryllus Dorka remek partner, a Léderert alakító Nagy Zsolt azonban egyszerűen nem kapott elég feladatot. Karaktere szinte sziszeg a benne felgyülemlett indulattól és gyűlölettől, ugyanakkor nem történik vele semmi, nem megy sehová. Ő ilyen az első másodpercben is, amikor meglátjuk, és ilyen az utolsóban is. Kár érte, mert a fizikai jelenléte most is imponáló, és ahogy ő tud menni, úgy kevesen tudnak – de ahogy mondtam, nem megy sehová.
A hentes, a kurva és a félszemű időnként túl sokat akar mondani vagy mutatni, néha túlságosan leegyszerűsít vagy felerősít dolgokat. Például képtelenség, hogy egy csendőrtiszt 1925-ben analfabéta legyen, hiszen írásban kell jelentenie, parancsot adnia vagy kapnia, és ha körözik, miért jár mindig egyenruhában, és egyáltalán, miért is körözik? Akadnak hasonló, nehezen hihető részek vagy feleslegesen hangsúlyos szimbólumok, mint amikor a sántító Kodelka hatalmas árnyéka vetül a falra az éjszaka miséző falusiak mögött – igen, ez a gonosz érintése -, és azt is értjük, hogy a női hús és a marhahús között hol a párhuzam. És talán egy kis gonoszkás humor sem ártott volna egy ennyire éjsötét és gyakran nyomasztó, jellegzetesen kelet-európai történethez, amelyben egy hulla aprólékos feldarabolása közel sem számít a legdurvább jelenetnek.
Ettől függetlenül ez egy erős, hatásos film, ami sokkal jobban sikerült, mint Szász előző munkája, A nagy füzet. Van azonban valami, amiről végképp nem tehet senki sem: A hentes… egy furcsa véletlennek köszönhetően az elmúlt rövid időszak három fontos magyar filmjére is rácsúszott. Ugyanúgy a Horthy korszak bűntényéről szól, mint a Budapest Noir, ugyanúgy egy vágóhídon játszódik, mint a Testről és Lélekről, filmünk negatív főhőse, a mészáros pedig fizimiskára is nagyon emlékeztet az 1945 helyi kiskirályára.
Értékelés: 7/10
