Korábban már bemutattunk 7 olyan sci-fit, amelynek az alkotói a szórakoztatás mellett a tudományt is komolyan vették. Következzen most még nyolc hasonló film – ezek persze nem minden aspektusukban hitelesek, hiszen gyilkos AI-robotok, prekogok vagy memóriatörlési technológiák (még) nincsenek, de egy-egy fontos részletet jól eltaláltak.

2001: Űrodüsszeia (1968)

Kubrick klasszikusa a bemutatásakor vegyes kritikákat kapott, de ma már méltán minden idők egyik legjobb sci-fi filmjeként tartják számon. A sztori szerint a tudósok egy különös monolitot találnak a Hold felszínén, amely rejtélyes jelet küld az űrbe. Évekkel később űrhajósokat küldenek a Jupiterre, de a küldetés veszélybe kerül, amikor a HAL9000 nevű szuperszámítógép kiszámíthatatlanul kezd viselkedni.

Kubrick legendás precizitását és a részletek iránti figyelmét, illetve Arthur C. Clarke író fizikai és matematikai hátterét tekintve nem csoda, hogy a 2001: Űrodüsszeia számos tudományosan megalapozott momentumot tartalmaz. Ilyen például a hangok hiánya az űrben, a súlytalanság ábrázolása és még a Discovery One űrhajó kialakítása is valós tanulmányokon és tapasztalatokon alapul. Az, hogy a filmet akkor mutatták be, amikor az első ember még nem is járt a Holdon, még lenyűgözőbbé teszi az alkotók munkáját.

Az újrahasznosított Űrodüsszeia – Kubrick sci-fije a tömegkultúrában

Homer, Zoolander, Barbie és Cartman is megidézte már a 2001 világát.

Tovább

A filmet dicsérték azért is, mert az űrhajósokat jól képzett, módszeres embereknek ábrázolta, nem pedig a történet hőseinek, ahogyan azt sok sci-fi film tette a múltban. És bár 55 év telt el a bemutatója óta, továbbra is a 2001-ben láthatjuk az egyik legvérfagyasztóbb M.I.-ábrázolást. Ha ott még nem is tart a mesterséges intelligencia, a film sikeresen megjósolta, hogy a számítógép képes lesz sakkban megverni az embert – a valóságban erre csak 1997-ben került sor, amikor a Deep Blue legyőzte Garri Kaszparovot.

A nyolcadik utas: a Halál (1979)

"Az űrben senki sem hallja a sikolyodat" – hangzik Ridley Scott klasszikusának szlogenje, ami tényszerűen igaz, de nem ez az egyetlen valószerű dolog az Alien ellen harcoló Ripley (Sigourney Weaver) és a Nostromo legénységének történetében.

A sci-fik többségében az űrhajókat elegáns, stílusos és tágas csúcstechnológiás gépekként ábrázolják, a Nostromo ehhez képest egy ormótlan, csúnya és szűkös munkás jármű. Egy olyan jövőben, ahol az űrutazás mindennapos lesz, az űrhajók valószínűleg praktikusabb külsőt kapnak, különösen egy kereskedelmi vontatójármű esetében. A legénység mélyaltatásba helyezése szintén praktikus, és tudományosan is jobban kivitelezhető gyakorlat a hosszú távú utazásokhoz, mint a fénysebességgel való közlekedés.

Deep Impact (1988)

Amikor a neves asztrofizikus, Neil deGrasse Tyson azt mondja, hogy egy filmben "nagyon oké a tudomány", akkor azt nem érdemes megkérdőjelezni. Pontosan ezt állította a BuzzFeednek adott 2014-es interjújában a Deep Impactről.

Nem sokan számítottak volna rá, hogy pont egy gigantikus katasztrófafilmre mond majd áment a tudós, de Tyson rámutatott, hogy az aszteroida becsapódásának helyszíne nagyon is hihető, és az űrbéli jelenet, amelyben csáklyákat használnak a szereplők, valószínűleg ugyanígy nézne ki, ha az asztronautáknak a valóságban is le kellene szállniuk egy üstökösre.

Különvélemény (2002)

A Philip K. Dick 1956-os azonos című novellája alapján készült Spielberg-film előre látta, milyen irányba halad a modern társadalom. A cselekmény középpontjában a prekogok állnak, vagyis olyan emberek, akik a pszichés képességeik révén képesek még azelőtt vizualizálni a gyilkosságokat, hogy azok megtörténnének, a Precrime egység pedig ezeket az információkat használja fel a leendő elkövetők letartóztatására. John Anderton (Tom Cruise) a Precrime egység vezetője, egészen addig, amíg a prekogok előre nem látják, hogy meg fog ölni valakit, és menekülnie kell, hogy bebizonyítsa ártatlanságát.

Bár prekogok (valószínűleg) nem léteznek, a Különvélemény jövőre vonatkozó jóslatainak nagy része az idő előrehaladtával valóra vált. Tom Cruise-nak egy akciójelenetben vezető nélküli autók sorain kell átugrania, amely technológia manapság folyamatosan fejlődik, de retinaszkennerek, mozgáskövető számítógépes interfészek és személyre szabott reklámok is léteznek már. Egy másik példa az emberi hang által vezérelt, teljesen automatizált otthonok létezése, amelyekkel ma már sokan rendelkeznek.

A legfontosabb és a legnyugtalanítóbb dolog pedig, amit a film megjósolt, az a totális megfigyelési társadalom, amely az internetnek, az okostelefonoknak és a kameráknak köszönhetően ma már túlnyomórészt lehetséges.

Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)

Michel Gondry és Charlie Kaufman filmje mára már klasszikusnak számít, nem kis részben Joel és Clementine szívszorító történetének, amely az egyedülálló memóriatörlő technológiának köszönhetően bomlik ki. Bár ma még nem létezik ilyen technológia, a filmben az idegtudományi fogalmak értelmezése meglepően pontos.

Különösen abban jeleskedik, hogy bemutatja, miként kapcsolódik elválaszthatatlanul az emlékek kialakulása az extrém érzelmi helyzetekhez. Bár Joel és Clementine a beavatkozás után nem ismerik fel egymást, az amigdalaik mélyén tárolt érzelmi emlékezet az egymással kapcsolatos korábbi érzelmi élményeiknek köszönhetően a homályos felismerés szikráját okozza. Ha jobban megértjük ezeknek a mélyebb kognitív funkcióknak a működését, akkor a jövőben hasonló memóriatörlési technológiát hozhatunk létre.

Hold (2009)

A kritikusok és a nézők által is elismert sci-fiben Sam Bell történetét követhetjük, aki a Hold sötét oldalán teljesített küldetése utolsó napjait tölti. Az elmúlt három évben a hélium-3 bányászatával bízzák meg, amin a NASA valóban dolgozik, és terveik szerint egy napon képesek is lesznek rá. Bár a hélium-3 elsődleges energiaforrásként való felhasználása vitatott, a holdi bányászat bemutatása és az űrhajók technikája nagyon is pontos.

Duncan Jones filmje olyannyira lenyűgözte a tudományos közösséget, hogy a NASA nem sokkal a bemutatója után egy előadássorozat keretében le is vetítette a filmet, ami után a rendező és a tudósok, mérnökök, valamint a leendő űrhajósok a film számos aspektusát megvitatták.

Csillagok között (2014)

Nolan sci-fijét sokan ma már a műfaj egyik legjobbjának tartják, bár a bemutató idején még megoszlottak a vélemények. A cselekmény Joseph Cooper (Matthew McConaughey), a NASA egykori pilótája körül forog, aki egy űrhajósokból álló csapatot vezet egy olyan útra, amelynek célja a lakhatatlanná váló Föld helyett egy emberi létezésre megfelelő bolygó felfedezése.

A film legelszálltabbnak tűnő elemeit, mint például a féreglyukakat és az időtágulást elméleti fizikai alapok támasztják alá. A fekete lyuk jelenetében vizuálisan is rendkívül pontosan ábrázolják, hogyan görbülne el benne a fény. Ezt nevezik gravitációs torzulásnak, és a megközelítési szögtől függően káprázatos glória alakulhat ki körülötte. A film tudományos pontossága valószínűleg a neves tanácsadónak és executive producernek, Kip Thorne elméleti fizikusnak és Nobel-díjas fizikusnak köszönhető. (Más tudósok viszont ki nem állhatják a filmet egyes mondataiért. Lásd korábbi cikkünket.)

Ex Machina (2014)

Az Ex Machina nemcsak az új évezred egyik legokosabb sci-fije, de történetesen tudományosan is pontos. A mesterséges intelligencia Ava, megalkotója, Nathan és a naiv Caleb története egy valós fogalom – a Turing-teszt – körül forog, amelyet a tudományos közösség az 1950-es évek óta használ.

Míg az eredeti Turing-teszt célja az volt, hogy megállapítsa, hogy a számítógépek képesek-e olyan válaszokat adni, mint egy ember, az Ex Machina új magasságokba emeli ezt a koncepciót. Ava nemcsak arra képes, hogy zavarba ejtő módon emberi érzelmeket mutasson, de manipulatív és ravasz is. Bár a való életben még egyetlen számítógép sem ment át a Turing-teszten, nem túl nehéz elképzelni, hogy a közeljövőben valami Ava-hoz hasonlóval találkozhatunk.

Via: Screenrant / Movieweb / Collider

7 meglepően hiteles sci-fi

Van az úgy, hogy az írók-rendezők nemcsak a fantasztikumot, hanem a tudományt is komolyan veszik.

Tovább