Oliver Stone volt az egyik díszvendége a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválnak (TIFF), ahol életműdíjat vehetett át. Személyesen vezette fel három filmje (Született július 4-én, Született gyilkosok, Nuclear Now) vetítését, szombat délelőtt pedig még egy mesterkurzust is tartott a sajtónak és a nagyközönségnek. (A „mesterkurzus” a gyakorlatban egy moderált beszélgetést jelent, ahol a nézőknek is lehetőségük van kérdéseket feltenni.)

Az amerikai rendező a nevéhez köthető, mainstream hollywoodi filmek mellett arról híres, hogy szeret a kényes témákba beleállni, legyen szó a Kennedy-merényletet övező összeesküvés-elméletekről (JFK – A nyitott dosszié), Vietnamról (Született július 4-én) vagy egyéb, az amerikai kormány számára kellemetlen ügyekről (Snowden), de ő volt az, aki Fidel Castróról, Hugo Chávezről és Putyinról is készített filmet.

Ebbe a sorba tökéletesen beleillik új dokumentumfilmje, a Nuclear Now, amelyben vállaltan az atomenergia mellett kardoskodik. A beszélgetés első harmadában arról mesélt, mennyire nehezen tudta tető alá hozni a produkciót. Szerinte a politikusok és a nagyvállalatok nem szeretik az atomenergiát, félnek a "nukleáris" szótól, és bottal sem akarnak a témához nyúlni.

"Egyetlen cég sem akarta finanszírozni a filmet, még a Netflix sem, ők inkább dokumentumfilmeket készítenek sorozatgyilkosokról.”

A magyarázat erre szerinte az, hogy

a showbizniszben az emberek idióták. Csak követik a trendet, csak követik a divatot - ez egy divatszakma."

Stone szerint a csernobili baleset után kialakult pánikhangulat a felelős a máig tartó atomfóbiáért. Utána minden fejlesztést leállítottak, pedig hiába ez volt minden idők legnagyobb balesete az atomiparágban, ha megnézzük a földgázdiagramokat, láthatjuk, hogy vannak sokkal veszélyesebb és több áldozattal járó iparágak is.

Stone úgy fogalmazott, hogy akik az atomenergia ellen kampányolnak, azok fundamentálisok, és elment az eszük.  A rendező ennek ellenére bizakodó, nem véletlen, hogy a könyv címe, amin a film alapul, az, hogy „Fényes jövő: Hogyan oldotta meg néhány ország az éghajlatváltozást, és hogyan követheti a többi ország is” (A Bright Future: How Some Countries Have Solved Climate Change and the Rest Can Follow).

A rendező elmondta, hogy a filmet jobb híján saját maguk terjesztik, nincs pénzük reklámra, helyette közönségtalálkozókat tartanak és konferenciákon vesznek részt. A költségvetést is üzletemberek, vállalkozók adták össze az USA-tól Európáig. Atomerőművekben is forgathattak, de az USA-ban nem, csak Franciaországban és Oroszországban – utóbbi helyen a Roszatom nyilván érdekelt a pozitív propaganda terjesztésében.

Később a moderátor megkérdezte, hogy szerinte mekkora hatásuk volt a korábbi, nagy vitákat kiváltó filmjeinek.

A filmjeim nem változtattak semmit.

Három filmet készítettem Vietnamról, Amerika megtapsolta a filmeket, aztán háborút indított az ország ellen. Amikor A szakaszt készítettem, lerohantuk Panamát. Aztán hadat üzentünk Iraknak. A háború jó Amerikának. A háború pénz.”

Stone felidézte azt is, amikor egy interjúalanyával, egy korábbi argentin elnökkel George W. Bush azt közölte, hogy a háború jó a társadalomnak.

A rendező a politikus filmjei ellenére nem tartja magát politikai filmesnek.

Elmesélte, hogy a példaképei Luis Buñuel és Jean-Luc Godard voltak. A Kifulladásig (1960) volt az egyik első film, ami igazán nagy hatással volt rá, a sebessége, az energiája miatt.

Azt mondják, hiányzik belőlem a finomság. De mindenekelőtt olyan képekre van szükségünk, amelyek felébresztik a szívünket."

A moderátor – aki a fesztivál művészeti igazgatója, Mihai Chirilov volt, feltette a rendezőnek azt a kérdést, hogy mit tart fontosabbnak, az igazság megtalálását vagy az igazság keresését.

Bullshit

- azaz „baromság” volt az egyszavas válasza, de aztán kifejtette bővebben is, hogy mire gondol.

Az igazság keresése… micsoda ostobaság. Belefáradtam a kérdezősködésbe. Semmi jóra nem vezet. Találjunk megoldásokat, ne kérdezősködjünk."

Szóba került a Született gyilkosok is, és Stone jelezte, hogy a fesztivál programjában helytelen a leírás, mert valójában nem Quentin Tarantino forgatókönyvéből dolgoztak. Tarantino alig pár hete hozta szóba a témát a Cannes-i filmfesztiválon (ott voltunk mi is), nehezményezve, hogy teljesen megváltoztatták a szkriptjét, de a jelek szerint Stone nem bán semmit.

Tarantino elmesélte Cannes-ban, hogy miért ölte meg Hitlert

Ott voltunk a kultrendező exkluzív eseményén, ahol levetítette a kedvenc filmjét.

Tarantino a Született gyilkosokról

Megvettük a sztorit ettől a fickótól, elég sok pénzt kellett fizetnünk neki, mert akkor már kezdett nagyon híres lenni, és gyorsan fejébe szállt a dicsőség"

- idézte fel a történteket Stone, akinek az ötlet tetszett, de magát a könyvet nem tartotta elég jelentősnek, ezért hozzá akart tenni még néhány réteget. Átírták David Velozzal és Richard Rutowskival, és így sokkal személyesebb és aktuálisabb lett.

A rendező szerint 1994-ben Amerika nagy változásokon ment át, ekkor kezdett el „őrjöngeni” az amerikai média.

Mindig is őrült volt, de akkor vált igazán őrültté.”

Rájöttek, hogy a brutalitással, erőszakkal, gyilkossággal mindent el lehet adni. Ekkor lett O.J. Simpson pere a televíziózás történetének legjövedelmezőbb eseménye, dollármilliókat kerestek vele a tévécsatornák.

"Abban az időben az USA egy beteg társadalom volt, és ezt próbáltam tükrözni a Született gyilkosokban" - mondta Stone, hozzátéve, hogy az erőszakot szándékosan túlozták el, nem realizmusra törekedtek, direkt szatírát készítettek, de a kritikusok ezt nem tudták megkülönböztetni A szakasz-féle erőszaktól.

Ezek az emberek idióták, azt állították, hogy dicsőítem az erőszakot.”

Stone felidézte azt is, hogy be is perelték őket a film miatt, azt sugallva, hogy az alkotóknak ugyanúgy meg kellene védeniük a fogyasztókat az esetleges káros hatásoktól, ahogy egy porszívógyártónak is felelősséget kell vállalnia, ha felrobban a terméke.

A film kapcsán az amerikai igazságszolgáltatási rendszert is ostorozta, amiért az rendkívül büntető jellegű, és nem érdekli a rehabilitáció vagy a reform. A rendező szerint az USA-ban rosszabb elszigetelési rendszer van, mint Kínában vagy Oroszországban, itt töltik ugyanis a rabok a legtöbb időt a magánzárkákban.

Ha egy film őszinte, akkor kiállja az idő próbáját

- felelte arra a kérdésre, hogy mennyire öregedett jól a Született gyilkosok, majd ostorozta kicsit a kritikusokat, akik szerinte szörnyűek.

„A JFK után célponttá váltam. Bomlasztó elem lettem. De nem fogok miattuk változtatni a stílusomon, mert

ha a kritikusoknak akarsz tetszeni, meghalsz."