A J.R.R. Tolkien klasszikus fantasyregényein alapuló A Gyűrűk Ura-filmekben egy Frodó nevű ifjú hobbitot (Elijah Wood) ismerhetünk meg, akinek a birtokába kerül az Egy Gyűrű: egy olyan ékszer, amelynek a segítségével a Sötétség Ura rabszolgasorba taszíthatja Középfölde népeit. Mikor az a döntés születik, hogy a gyűrűt el kell pusztítani, létrejön a Gyűrű Szövetsége, amelynek tagjai (egy dúnadán, egy tünde, egy törp és egy ember) Gandalf, a varázsló (Ian McKellen) vezetésével a kis hobbitot és barátait kísérve nekivágnak a reménytelennek tűnő küldetésnek. Ez eddig egy csodás mese, Peter Jackson pedig egyszerűen szenzációsan vitte filmre Tolkien varázslatos látomását, ám vannak, akik szerint mind az eredeti regények, mind a filmek problémásak, nevezetesen rasszisták, bigottak és nőgyűlölők. Utánajártunk ezeknek az állításoknak.

A törpöket Tolkien a zsidókról mintázta

Az író egy 1964-es BBC-interjúban tett egy kijelentést, amit azóta is gyakran idéznek, mely szerint: „A törpök teljesen nyilvánvalóan, azt lehetne mondani, hogy sok tekintetben a zsidókra emlékeztetnek." Egész tanulmányok születtek ebből a mondatból kiindulva, amelynek folytatásában Tolkien elmondja, hogy a törpök nyelvét valóban a héberről és annak hangzásvilágáról mintáztak. Innentől mindenkinek szárnyalt a fantáziája, és előkerült, hogy a Hobbit-trilógiában a törpöket, különösen Tölgypajzsos Thorint az arany utáni vágy, vagyis a kapzsiság hajtja, és mivel Tolkien erre hegyezi ki a történetet, nyilván antiszemita, legalább egy kicsit.

Vettük a fáradtságot, és elolvastuk az eredeti BBC interjút, és kiderült, az idézett mondat egyáltalán nem stimmel. Az „azt lehetne mondani, hogy sok tekintetben a zsidókra emlékeztetnek” részt már nem az író, hanem az interjút készítő Denys Gueroult mondja, a szavakat az író szájába adva. Tény, hogy Tolkien korábbi, sokáig kiadatlan levelében azt részletezi, hogy a hazájukból elüldözött törpök a zsidókhoz hasonlóan diaszpórákban élnek egymást között a saját nyelvüket használva, de ez mindössze egy történelmi analógia, a törpök pedig a germán mitológiának is fontos részei voltak.

A gonosz orkok valóban négerek

A Gyűrűk Ura-filmekben minél gonoszabb valaki, annál sötétebb a bőre. A kivétel nyilván a fehér hajú és szakállú Szarumán, de pont az ő teremtményei a legádázabb, legkegyetlenebb lények, a szálfatermetű Uruk-hai orkok, amelyek bőre „rokonaiktól” eltérően valóban teljesen fekete. Ez az egyetlen orkfajta, amely jól viseli a napfényt, és hatalmas távolságokat képes pihenés és élelem nélkül megtenni. Lapos orruk, testalkatuk valóban emlékeztet a hatalmas termetű szenegáli vagy núbiai törzsekre, és ehhez még tegyük hozzá, hogy vannak köztük olyanok, akiknek raszta hajuk van. Hát nem nyilvánvaló, hogy, ha Tolkien nem is, de Peter Jackson rasszista?

Ami azt illeti, az egyik tagbaszakadt, rasztahajú orkot, az Uruk-hai felderítők vezérét, Lurtzot pont egy új-zélandi őslakos színész, bizonyos Lawrence Makoare alakította, és ez a leírás a maorikra is illik. Tény viszont, hogy Tolkien Dél-Afrikában, Bloemfonteinben született, és bár a család hamar visszaköltözött Angliába, lehettek olyan gyerekkori emlékei – például az angol gyarmatosítók hozzáállása a bennszülöttekhez –, amelyek aztán tudatosan vagy sem, de bekerültek a műveibe. Ami pedig a világos és a sötét szembenállását illeti, az a legnagyobb, öröktől létező irodalmi klisé.  

A rossz emberek mind ázsiaiak

Gyakran emlegetik fel, hogy a Gyűrűk Ura-filmek összes főhőse fehér bőrű, kaukázusi, ezen nincs is mit vitatkozni. Az is tény, hogy azok a népek, mármint azok az emberek, akik Szauronnal szövetkezve a többi ember ellen harcolnak, külsőre mind ázsiai vonásokkal bírnak. A keletlakók a mongolokra hajaznak, hiszen még íjásznak is remekek, míg a haradiak az arabokra emlékeztetnek öltözetükben, barna bőrük alapján.

Azt aligha lehet vitatni, hogy a középkori mongol hódítások pozitív képet hagytak volna maguk után, és sokan használták fel a mongol harcosok vonásait kitalált népek ábrázolásában,

valószínűleg Tolkien is pont ezt tette.

A haradiakat viszont nem az arabokról, hanem a karthágóiakról mintázta, ez teljesen nyilvánvaló az itt olifántoknak, illetve mümakoknak nevezett harci elefántjaik miatt. Márpedig a karthágóiak sosem voltak a történelem „rosszfiúi”, Hannibál haditetteit a mai napig csakis elismeréssel emlegetik.

A trilógia nőgyűlölő

A számtalan férfi karakter között csupán három jelentős női figurával találkozhatunk: a Liv Tyler által alakított Arwennel, Miranda Otto Eowynjával és a Cate Blanchett által életre keltett Galadriellel. Mivel azonban ezek a nők Középfölde más-más területén élnek, és sosem találkoznak egymással, sajnálatos módon mindhárom Gyűrűk Ura-film (azaz a 2001-es A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége, a 2002-es A két torony és a 2003-as A király visszatér) elbukja a nagy gender tesztet. Legalábbis ez az állítás.

Valóban összességében kevés a női főhős – de az is igaz, hogy nincs köztük negatív alak –, az pedig önmagában nem tűnik problematikusnak, hogy nem keresztezik az útjaik egymást, bár mind Arwen, mind Galadriel tünde. Ha viszont Eowynt nézzük, azt kell mondanunk, hogy ő hajtja végre a trilógia talán legnagyobb hőstettét, hiszen megöli a rettenetes nazgûlok vezérét, a lidérckirályt, igaz, Trufa (Dominic Monaghan) is segít neki.