Lehet, hogy a Rohammentő nem tökéletes, és biztos, hogy nem Michael Bay a legjobb hollywoodi rendező, de ez egy iszonyú profin összerakott, dübörgő akciófilm, és nekem pont ez kellett.
Egy Michael Bay film azért elég hamar felismerhető a rendező jellegzetes stílusjegyeiről, szoktak is ezen gúnyolódni. Bay imádja a robbantásokat, a leegyszerűsített történeteket, munkáinak fontos része a férfibarátság bemutatása, és ezek a férfiak rendszerint nagyon szépen ki vannak pattintva, optimális esetben izzadtak és borostásak. Szereti a hatalmas robotokat is, de azok most nem fértek ide, és imádja hőseit körkörös kameramozgással felvenni. Bay persze profi rendező, aki évtizedek óta űzi az ipart, és ugyan soha nem lesz belőle egy az olyan nagyok közül, mint Spielberg, Scorsese, Ridley Scott vagy Michael Mann,
a kisujjában van a szakma, és ha jól jön ki a lépés, akkor akár egy remek filmet összehozhat,
mint ahogy az legutóbb megtörtént a 13 óra: Bengázi titkos katonái (2016), vagy most a Rohammentő esetében.
Pedig az egész úgy kezdődik, mint egy ROSSZ Michael Bay film.
Hősünk, az iraki veterán Will (Yahya Abdul-Mateen II) besétál haverja és fogadott testvére, Danny Sharp (Jake Gyllenhaal) autókereskedésébe, hogy kölcsönkérjen a felesége orvosi számláira, de a bratyó nem tud pénzt adni, viszont felajánlja, hogy vegyen részt egy bankrablásban. Ami konkrétan 5 perc múlva kezdődik, és amihez amúgy is kellett egy extra ember, nem is tudom, mit csináltak volna különben, ha nem sétál be a srác. Hősünket könnyű meggyőzni, indul a balhé, hogy aztán egy kanos rendőrjárőr besétáljon a rablás közepébe, mert az egyik pénztáros csajra van beindulva, ami kvázi zaklatásnak számítana, de sebaj. A zsarut egyébként simán elzavarhatták volna, mégis beengedik, de mindegy, mert odakint más zsaruk állnak lesben, akik tudnak a készülő akcióról, bár nem derül ki, honnan, és ha tudtak róla, miért nem tudják, kik a rablók, mert ezt nem tartották fontosnak kifejteni, és az alapsztori amúgy is enyhén bugyuta.
Aztán a társaiktól leszakadó Danny és Will eltérít egy mentőautót, amelyben a nyitójelenetben megismert mentős csaj (Eiza González) próbálja megmenteni a mindent elszúró járőrt,
és innen kezdődik a JÓ Michael Bay film.
Ami a 136 perces darab legalább 70 százalékát teszi ki, és ez jó hír. A mentő végigrobog Los Angelesen, nyomában a fél rendőrséggel, mindenhol mesterlövészek, az égen zsarukopterek (ezt a szót innen tanultam) cikáznak, de a két túsz előnyt jelent, akárcsak maga a masszív jármű, Danny pedig profi bűnöző, aki tudja, mit csinál, és képes bármikor rögtönözni. Csakhogy a súlyosan sebesült rendőrt életben is kell tartani ahhoz, hogy továbbra is meglegyen az alkupozíciójuk, a mentős lány pedig hol segítség, hol szövetséges, hol ellenség, a helyzettől függően. És Bay nagyon jól csavarja meg ezeket a helyzeteket.
Már a történet jellegéből adódóan sincs megállás, ahogy a mentő robog, úgy robog a sztori is előre, szinte végig teljesen sebességgel. Bármikor történhet valami váratlan, és a legjobb tervek is kudarcot vallhatnak, mind a Garret Dillahunt vezette zsaruk, mind a rablók esetében, a megfelelő pillanatban újabb játékosok lépnek be, újabb lendületet kap a történet, változnak az erőviszonyok vagy a feje tetejére áll minden.
Az egészet szétfeszíti az adrenalin,
még akkor is, ha nem ropognak a félautomata fegyverek, nem csapódnak egymásba az autók és nem robban fel semmi, vagy nem kell valakit menet közben megműteni, de ilyen csendes pillanat ritkán adódik, és ügyes húzás volt, hogy az akciófilmes kelléktár mellé betársult a sürgősségi ellátás eszköztára, mert ezeket is jól lehet keverni. Ráadásul Bay ezúttal dicséretes módon minimálisra vette a CGI használatot, amit látunk, az nagyrészt igazi, hagyományos akció. Ehhez vegyük hozzá, hogy a két menekülő rabló is eltérő alkat, Danny okos, de impulzív, ha kell, gátlástalan, míg a csak pár vonással megrajzolt Will a becsületes mintakatona, akinek elvei vannak, és aki azt akarja, hogy mindenki épségben hazajusson. Persze ez utóbbi nem a legkifinomultabb dramaturgiai eszköz, tökéletesen kiszámítható, hogy ki hogyan fog reagálni egy adott helyzetre, ki milyen áldozatot fog hozni, sőt, az is, ki maradhat életben, és azt is tudjuk, mire képes a férfibarátság, de addig bőven jut részünk meglepetésekben. Ami mindig jó egy akciófilmben, ahogy az is, hogy Baynek, aki ezúttal saját korábbi filmjéből, A sziklából (1996) is idéz,
van humora, és nem fél használni.
A bankrablásra Birkenstock papucsban induló rabló zseniális poén, és akad még pár hasonló.
Persze ezért a dicséret egyáltalán nem csak Michael Bayt illeti, merthogy egy remake-ről van szó, a minőségéhez képest meglepően olcsón készült Rohammentő ugyanis a 2005-ös Ambulancen című dán thriller amerikai feldolgozása. Furcsa módon nem ez az amúgy remek Jake Gyllenhaal első dán remake-je, a Testvérek 2009) és A bűnös (2021) című filmje is azonos című dán alapanyagból készült, de annyi baj legyen, ha erre van kattanva. Yahya Abdul-Mateen II nincs Gyllenhaallal azonos szinten, ahogy Eiza González sem, de ez egy pörgős akciófilm, itt az is elég, ha valaki nem rossz. És ez így összességében egy nagy adag színtiszta adrenalin, profin összerakott, hangos, színes-szagos szórakoztatás, olyasmi, amiért érdemes moziba ülni. Nekem bejött, lekötött és feltöltött, szükségem is volt rá.
Értékelés: 8/10
