Szabó Győző 5 legjobb filmje

Július 7-én ünnepelte 52. születésnapját az egyik legnépszerűbb magyar színész, aki végzett grafikusból lett énekes egy együttesben, majd színpadi színész, végül mozisztár. Összeszedtük, miket szeretünk a legjobban tőle.

Shakespeare: Szentivánéji álom (1995)

Listánk első darabja rögtön egy kakukktojás, mivel nem mozifilmről van szó, de mivel a szóban forgó színpadi előadás felvételét 1995-ben a Magyar Televízió is bemutatta, úgy gondoltuk, csalunk egy kicsit. Csányi János 1994 májusában intézményen kívül hozta össze a magyar színháztörténelem egyik legnépszerűbb produkcióját, amelybe – olyan színészek mellé, mint Kulka János, Udvaros Dorottya vagy Kaszás Gergő – a kezdő Szabó Győzőt is beválogatta.

A Szentivánéji álomban az egyik mesterembert (Kurtha Miklós, takács), illetve a „darab a darabban” Pyramusát és a szamarat megformáló Szabónak ez lett az első fontosabb színházi megjelenése

(nem mellesleg ebből a társulatból alakult meg 1996-ban a Bárka Színház, és az előadásban szintén mesterembereket játszó Mucsi–Scherer páros is itt talált egymásra). És ahogy az lentebb is látszik, igazán emlékezetesre sikerült a bemutatkozása.


Balra a Nap nyugszik (2000)

Szabó Győző első filmszerepét a Szalai Györgyi – Dárday István alkotópáros Nyugattól keletre, avagy a média diszkrét bája című 1993-as szatírájában alakította, a Szőke András – Badár Sándor duó oldalán (itt bele is lehet nézni a filmbe). Majd fontos szerepet kapott Klöpfler Tibor László Zsolt és Tóth Ildikó főszereplésével készült 1999-es filmjében, az El Nino – A Kisdedben is. Első igazán érett, komoly alakítására azonban 2000-ig kellett várni, amikor ő játszotta a férfi főszerepet a Fésős András rendezte bűnügyi-szerelmi drámában, a Balra a Nap nyugszikban.

Az egyszerre két nagy kihívást is tartogató szerepben

a színésznek hitelesen kellett eljátszania egy vak férfit (a cselekmény elején ugyanis karaktere, Alex, egy kisstílű bűnöző egy balesetben megvakul), és hihetően visszaadnia azt, ahogy telefonbeszélgetések során szeretnek egymásba a női főszerepet hozó Takáts Andreával.


Valami Amerika (2002)

További kisebb-nagyobb szerepeket követően (olyan filmekben, mint a Vademberek, A kanyaron túl vagy a Szent Iván napja) a nagy áttörést Herendi Gábor immár kultikussá vált vígjátéka, a Valami Amerika hozta meg Szabó Győző moziszínészi karrierjében. A filmben a legidősebb Várnai fivért, Ákost megformáló sztár alakítása kellemesen ellenszenves figurát farag a reklámfilmrendező és kallódó értelmiségi öccseit (Pindroch Csaba, illetve Hujber Ferenc) több-kevesebb sikerrel és énekesnő barátnőjét (Oroszlán Szonja) kisebb-nagyobb lelkesedéssel csaló simlis alakból. Szabó játéka önmagában is élvezetes, és Oroszlán Szonjával is üdítő párost alkottak, de igazán fergeteges közte és a néhai Schütz Ila között volt a kémia (lásd a lenti részletet).

Egyáltalán nem a színészen (vagy a film bármelyik színészén) múlt, hogy míg a Valami Amerika 2. még hozta a színvonalat, a Valami Amerika 3. már kifejezetten silányra sikeredett.


Intim fejlövés (2008)

Szajki Péter extra kevés pénzből (7 millió forintból) forgatott, ennek ellenére a Magyar Filmszemlén is díjazott (a legjobb elsőfilmnek járó Simó Sándor-díjat nyerte el) fekete komédiájában minden a szex körül forog: a cselekmény elején négy elkeseredett férfit látunk egy sztriptízbárban búsongani, majd a film azt fejti fel (anélkül, hogy a négy szálat összekötné egymással), hogy mi vezette idáig a hősöket.

Szabó Győző az Intim fejlövés azon szkeccsében szerepel, amelyben egy tökéletes párnak tűnő menyasszonyt és vőlegényt ismerünk meg, a lány azonban a nagy nap előtt egy addig titkolt, bombarobbantással felérő információt árul el szerelmének.

A kommunikációképtelenségről, az őszintétlenségről és a nagyvárosi magányról szóló szexmesék közül Szabónak jutott ugyan talán a legerőltetettebb fordulatot felmutató kisfilm, de a színész így is tökéletesen oldotta meg a feladatot, minek köszönhetően maga a film is hitelesen tud működni.


Toxikoma (2021)

Listánk újabb kakukktojásához érkeztünk, hiszen a Toxikoma című drogfilmben Szabó Győző nem szerepel – ellenben executive producerként részt vett a munkálatokban, nem mellesleg pedig az alkotás az ő életéről (drogosként töltött éveiről és leszokásáról) szól, és azonos című memoárján alapul.

A kisebb fajta szenzáció pedig, hogy a filmverziót az a Herendi Gábor készítette, aki már a Valami Amerikában is rendezte Szabót – abban a vígjátékban, amelynek a kedvéért a színész, tíz év drogos lét után, lejött a szerről.

A Toxikoma – Tíz év drogvallomásai című csapongó gondolatfolyam hiteles és megrázó betekintést nyújt egy függő mindennapjaiba, ami a művész írói tehetségét dicséri. Ezzel szemben a filmen sajnos (ahogy ezt Kockázatkerülések és mellékhatások című kritikánkban is írtuk) egyáltalán nem érezni, hogy ezt valaki megélte, mivel Herendi kockázatkerülő profizmusa uralja az egészet.

A Toxikoma azonban így is színvonalas alkotás, ami képes megérinteni a nézőt – Szabó Győző érdemei pedig vitathatatlanok benne.


Nyitókép: Szabó Győző Jordán Tamással a Weöres Sándor Színház Átváltozások című előadásában. Forrás: Mészáros Zsolt / Weöres Sándor Színház.