Bocsánat, ez nagyon vicces

Székely Lajos. Lajos Székely. Louis Székely. Ejtsd: Szí-Kay. Tehát Louis C.K. Az ember, akinek mindig fel van nagyítva a magyar származása, pedig annyira nagyon azért nem magyar. Az egyik nagyapja volt az, míg nem menekült egészen Mexikóig, hogy megússza a biztos halált zsidó származása miatt. Mexikóba érkezve egyből letagadta származását és katolikusnak vallotta (hazudta) magát. Erről egy korábbi előadásán mesélt Louis C.K. Bár indokolatlan állandóan felhánytorgatni, előcitálni magyarságát, mégis ő a "mi" világhírű nagy humoristánk. Mondanám, hogy visszatért, de az az igazság, hogy visszatért ő már korábban. 2020-ban kiadott egy önálló estet Sincerely címen, amivel korábban turnézott is. Szóval a 2017-es zaklatási botrány után szépen, lassan visszaszivárgott a szórakoztatóiparba. Eleinte kis klubokba járt tesztelni a vicceit, egyből szexuális töltetű poénokkal nyitott, senki sem kövezte meg, aztán jöttek a nagyobb előadások, az "arénás koncertek".  Mintha mi sem történt volna. Mintha nem is recskázott volna nők szeme láttára. Az elkövetett tetteit nem tagadta egy percig sem, sőt, a Sincerelyben gúnyt is űzött saját magából. Mondjuk nem először poénkodik azzal, hogy milyen gusztustalan tud lenni. 

A Sorry fő témája nem is ez volt, de ennek a botránynak az ismerete ad egy nagyon mély értelmezést a közel egy órán át tartó előadásnak. A színpad üres, nincs díszlet se, a vezetékes mikrofon a földön hever, a háttérben egy világító villanykörtékkel megdizájnolt Sorry felirat van felállítva,  megszólal Bob Dylantől a Like a Rolling Stone, a közönség állva tapsol, Louis C.K. komótosan ballag, integet, felveszi a mikrofont, a zene elhalkul, majd megszólal:

A kedvenc szexpózom... a fordított lovagló póz. De én vagyok felül. Képzeljék csak el!

Innen indul a show, majd kanyarodik rá a már jól ismert elég kacskaringós utakon a kényesebb témákra. Például arra, hogy a pandémia alatt mindenki mennyire fel volt spannolva, hogy minél jobban, szinte már lelkesen tudja harsogni az amúgy elszomorító halálozási adatokat. A csúcspont szerinte az volt, amikor valaki egyenlőséget tett a Covid és 9/11 között. Egy beszélgetésben hangzott el, hogy annyian halnak meg, mintha minden nap 9/11 lenne. Louis C.K. szerint, ha innen nézzük, akkor 9/11 nem is volt vészes, hisz ott 1, azaz egy 9/11 egységnyi ember halt meg. És csak egyszer, ugye. És akkor az ilyen súlyos meglátások mellé ékelődnek be az altesti poénok, amiket a humorista úgy tud prezentálni, hogy azok mégsem olyanok, mintha egy gagyi Adam Sandler-filmből rángatták volna elő, mondjuk Kevin James seggéből egy recsegős fingás kíséretében. Louis C.K. szerint például nem lenne rossz, ha megtartanánk a maszkokat és a világjárvány után is használnánk őket. Ennek egyszerű oka van: az ember szája undorító, tele van fogakkal, ott a nyelv is meg konkrétan a szájon át bele lehet látni az emberbe. Szerinte ennél még az is jobb lenne, ha inkább egymás segglyukát bámulnánk. Nem olyan csúnya az. Mutatja is:

Téma volt a pedofília és a genderfluidság is. Utóbbi, a nemi identitás visszatérő elem volt. Egyrészt szerinte csodálatos dolog, hogy jött ez a probléma, amire szinte azonnal lett megoldás, hogy például lettek mindenféle illemhelyek, hogy senki ne érezze magát kellemetlenül és megbántva. Ez nagyszerű, mondta, aztán elmesélte, hogy látott egy műsort, amiben túlsúlyos embereket kezeltek. Itt már lehetett sejteni, hogy nem lesz jó vége a korábbi hurráoptimista genderezős témának. Szóval ebben a műsorban a doki a kövér emberek panaszaira kábé csak annyi reagált, hogy

"Persze, hogy fáj a mellkasa, hiszen egy dagadt állat."

"Jó, hogy sajog a térde, amikor ilyen tonnás súlyokat kell elbírnia a tohonya testének."

És volt egy eset, amikor egy kórosan túlsúlyos nőt nem tudtak rendes orvosi vizsgálat alá vetni, mert túl kövér volt. Ezért elküldték az állatkertbe, hogy majd ott végeznek rajta MRI vizsgálatot. Szóval itt tartunk, mondja, ha valami genderfluid bajunk van, egyből ugrik mindenki, hogy legyen rá megoldás, de, ha kövér vagy, akkor irány az állatkert, mert téged csak a terhes rozmárokkal együtt lehet csak vizsgálni, te szánalmas dagadék, te! Nagyjából így fogalmazott C.K..

Aztán kevésbé megosztó témák is jöttek, mint az, hogy a Good Will Hunting egyik jelenete mennyire felidegesíti mindig. Amikor Matt Damon megszerzi a csaj számát, majd elkezd hencegni a másik csávó előtt. Arcosodik a haverjaival, majd így szól a kocsma kirakatán keresztül:

- Szereted a szőlőt?

- Igen.

- Megvan a csaj száma. Nem savanyú a szőlő?

C.K. azért kerül idegállapotba ettől, mert ez a jelenet a valóságban nem működik. Mi van, ha a csávó azt mondja, hogy nem szereti a szőlőt? Akkor oda a szellemes riposzt, ugye. De ezt a forgatókönyvet Matt Damon írta, ő találta ki ezt a párbeszédet, ahogy azt is, hogy az általa megformált karakter egy szexi munkás, akinek suliba se kell járni, csak úgy tud dolgokat, egyszerűen alapvető adottsága, hogy professzorokat megszégyenítő módon zseni. 

De térjünk vissza a társadalmilag fontos poénokhoz. A meleg férfiakat régen úgy ábrázolták, mint valami fáradt fickók. Ma meg a meleg pasik igazi atléták. Ott vannak a seregben, milliárdosok és a többi, igazi kemény csávók, na. A hetero fickók meg köcsögök lettek. És ezzel jön is az estét záró nagy tanulság, hogy legyünk akármik, egy kizárólag kistermelői növényeken élő vegán transznemű is csak akkor lehetsz, ha korábban egy unalmas heteroszexuális pár lefeküdt, hogy egy kemény farok ki-be járkált egy nedves punciban. Ezzel Louis C.K. megköszönte a figyelmet, elkezdett hátrálni, újra felcsendült Bob Dylantől a Like a Rolling Stone. Mire C.K. a színpad szélére ért, a dal eljutott a refrénhez, mire a humorista rátátogott Dylan szövegére, hogy How does it feel?

Az előadás során elhangzottakat ez a dal zárja keretbe. A Like a Rolling Stone az elmúlásról szól, hogy

tehetünk bármit, igazából nem történik semmi.

Tehetetlenek vagyunk, mint egy guruló kő. Ez a felismerés utólag ott van C.K. minden viccében. Kimondja a dolgokat; lehet, hogy megsért egy csomó mindenkit; lehet, hogy elkövet(ett) egy csomó hibát, megbánja, nem bánja meg; rájön, rávilágít fontos(nak vélt) dolgokra és így tovább, de változik bármi is? Nem! Nevetünk egy órán át, aztán haladunk tovább. De akkor miért kér bocsánatot, miért áll C.K. háta mögött egy óriási tábla, ami üvölti, hogy SORRY? Szerintem ez arra vonatkozik, hogy bocs, de ez az igazság. És ezzel kimondtuk, leírtuk, hogy ez se jelent semmit.

Hisz mit sajnáljunk, miért kérjünk bocsánatot, amikor utána úgy sem történik semmi?

Ez a felirat úgy lenne teljes, hogy Sorry Not Sorry.

(Louis C.K. Sorry című estje megvásárolható a humorista honlapján.)