Péter Dávid megmondja

Ez még A Nagy Őre is köröket ver

Nagyon vártam, de sajnos nem hozta azt az élményt, amire számítottam. Hálistennek megtaláltam a gyógyírt a bajra, az év legjobb társkereső realityjét.

Én mindent megpróbáltam. Bíztam a műsorban, akartam, hogy jó legyen. Csupán azért, hogy legyen valami szexi, izgalmasan borzalmas guilty pleasure cucc a tévében.

Aztán a műsor jött, látott, majd beleszart a kontentes palacsintába.

Már port.hu-s a kritika címe is elég beszédes, miszerint A Nagy Őnél még a legbutább pornófilm is életszerűbb. És sajnos a kezdő lendület csak lefelé vitte a színvonalat. Bekövetkezett az úgynevezett szopóroller úgymond csapágyasra hajtásának tipikus esete, lejtmenetben. Ezt csak tetőzte, mondhatni hab volt a menyasszonyi tortán, hogy a nézettség sem verte ki a rezet.

Ha párterápiára kéne járnom A Nagy Ővel (mármint a műsorral), ahol ki kéne fejtenem, hogy miért nem alakult ki köztünk semmi, akkor a következőket sorolnám: 

- Hiányzik a kényeztetés, a luxus.

- Miért?

- Mert ez a villának hazudott vidéki vityilló úgy néz ki, mintha csak úgy oda lenne téve. Olyan érzésem van, hogy ez csak egy díszlet, itt nem él, de nem is akar élni senki. Hiába a kivilágítás, ez így csak szemfényvesztés. 

- És még?

- Nem hiszem el egy szavát se senkinek. A főszereplő nem mond elég szépeket, nem csavarja el úgy igazából a lányok fejét, nem kábít, nem csábít, nem csajozik, de még csak annyira sem próbálkozik, mint egy első PUA akadémiás óráján a sarokban szemérmesen gubbasztó diák. És így a lányok se tudnak mitől benedvesedni, elalélni. Hiába mondják, hogy nekik Dávid az atyaúristen, az álompasi. És persze megértem, hogy elég frusztráló lehet egy komplett stáb jelenlétében flörtölni, de azért próbálkozni még lehetne. Na engem nem tud levenni a lábamról és ágyba vinni ez a műsor, akkor meg minek nézzem, minek nyalogassam a mézes bödönt kívülről, minek igyam sört, ha alkoholmentes, ugye.

Gyógyszeres kezelésre nincs szükség, de meg kell kapnom azt az örömöt, azt a törődést, amit A Nagy Ő képtelen biztosítani. Így találtam meg a premier után egy hónappal az év legjobb társkereső realityjét. Igen, sikerült lenyomni a Too Hot To Handle-t, azaz az Ellenállhatatlan kísértést is. Ez a Love never lies. Magyar címe A szerelem nem hazudik, de mivel ez egy spanyol produkció, aminek az eredeti címe az, hogy Amor von Fianza, és a műsor felépítéséhez is jobban passzolna az, hogy Szerelem és bizalom.

A műsor lényege, hogy van hat pár, akik azért jelentkeztek ebbe a show-ba, mert valamiért bizalmatlanok a szerelmüket illetően. Megcsalás, érzelmi zsarolás, féltékenykedés, önzőség és ehhez hasonlók miatt. Van egy végtelenül hitelesnek tűnő tekintetvizsgáló szerkezet, ami hibátlanul megmondja, hogy a feltett kérdésre adott válasz igaz vagy hamis. Ha a delikvens igazat mond, akkor nő a megnyerhető főnyeremény összege, ha hazudik, akkor csökken. És ez a szembesítés nyilván egy nyilvános ceremónia keretein belül zajlik. Érdekes adalék, hogy nagyjából a nulladik másodperctől mindenki leszarta, hogy mennyin áll az elvihető lóvé, mert csak arra voltak képesek koncentrálni, hogy vajon mit csinálhat a másik, amíg a külön vannak. Igen, ez a műsor nagy fordulata: az első nap után szétválasztják a párokat, az egyik fele megy az új hotelbe, ahol szingli nők és csávók várják őket, akik azt a feladatot kapták, hogy flörtöljenek. Eközben a másik villában a készítők videókat mutogatnak, hogy mi zajlik a másik helyen, így kialakul az a hangulat, hogy az egyik hotel a vidámság, a bulik, a hedonizmus mekkája, míg a másik oldalon a bánat ül tort a szereplők könnyeinek pezsgőfürdőjében. Félidőnél pedig csere. És persze megy a bosszúflörtölés, a másik oldalon meg a megsértődés.

Összesen 7 epizódról beszélünk, de annyira érzelmileg túlfűtött nagyjából minden egyes perc, hogy lehetetlen szabadulni tőle. Az első adásban már lesírt sminkek tobzódnak. Olyan példátlan ugly cryingok mennek, hogy beszarok, sőt Havas Henrik is beszarna tőle. 

Aláírom, hogy 7 adásra könnyű összeszedni ennyi erős pillanatot, de nem lehet elvitatni azt, ahogy a szereplők kegyetlen fordulatszámon pörögve élik meg az érzelmeiket. Lehet, hogy ez a spanyol virtus (vagy a viasz) miatt van, de ezek patikamérlegen kimért tűpontos érzelmek adják a műsor lényegét.

Egy kicsit se cringe, nem trash, nem guilty pleasure, csak makulátlan reality. 

Valami ilyesmi volt anno A Kísértés is. Szóval van jó magyar példa is erre, de egyelőre maradjunk a Love neve Liesnál, ami majdnem tökéletes. Volt ugyanis minimum egy kihagyott ziccer. A műsorban annyi történt, hogy a szétválasztott párok helyet cseréltek, aztán jöttek új szinglik. Ez így önmagában nem volt rossz, de lehetett volna sokkal jobb is. Azt a szitut képzeljük el, hogy egy hét külön élés után összeeresztünk mindenkit mindenkivel. Ott neki lehetett volna menni a szingliknek, mehetett volna a hajtépés, a cicaharc, a csávóknál meg az izmozás, némi árnyék boxolás és ütés váltás. Mindegy, nem vagyok telhetetlen, sőt, ha a következő évad is csak ilyen lesz, nekem az is elég. Még több spanyol sorozatot, realityt!