Az ismert stylist és médiaszereplő, média polihisztor elárulta, hogy őt mi érdekli a saját kontentjeivel kapcsolatban. Van-e bármilyen missziója például a Konyhanyelvvel, illetve mi a helyzet a magyar divattal és arról, hogy állandóan ki kell toszigálni magunkat a kis komfortzónánkból, hogy ne szorongjunk a saját kis buborékunkban.
Lakatos Márkkal még a nagy botrányt kavart Konyhanyelv-epizód előtt beszélgettem, így a Wahorn András által elmondottakra nem tértünk ki, - erre ő egy külön Facebook bejegyzésben reagált. Beszéltünk viszont arról, hogy miként fér meg egymás mellett minőségben teljesen eltérő nyilvános szereplések.
Engem azok a helyek, helyzetek izgatnak, ahonnan kilógok. Ahogy Woody Allen is mondta: Nem lennék annak a klubnak a tagja, ahol engem elfogadnak
- mesélte a stylist, hogy őt igazából az szórakoztatja, ha számára teljesen idegen helyzetekben kipróbálhatja magát. Ezért sem bánja, ha (egyesek szerint) bugyuta műsorokból is ismerik az emberek
A beszélgetés során szót ejtettünk arról, hogy a Megasztár idején szerzett ismertséget kihasználva kapott is komolyabb témájú megkereséseket, sőt, egy idő után maga is elkezdte keresni a felelősségteljesebb szerepvállalásokat. Szerinte az ő sokszínű egyénisége azért lehet furcsa mások számára, mert az van az emberek fejében, hogy leginkább egy dolgot szabad csak csinálni. A többség fél az új dolgoktól, a kísérletezésről, az ismeretlentől.
Miért ne mennék el Pintér Tiborral az Észbontókba ökörködni? - teszi fel a kérdést Márk. Elmondása szerint ő nem épít imidzset, amihez körömszakadtáig ragaszkodnia kellene. Neki egyszerre oké az Észbontók és a Konyhanyelv is, mind a kettőben látható Lakatos Márk teljes mértékben önazonos. Tudja, hogy ezt sokan nem tudják benyelni, de ő ilyen. Szerinte az a baj, hogy a kultúránk jelentős része elfelejtette az iróniát, a humort. Mert manapság a legállatiasabb ösztöneinkre apellálnak humor címszó alatt.
Nem arról van szó, hogy a bűncselekményeket el szeretnénk bagatellizálni, hogy a bántalmazó embereket fel akarunk menteni, sőt, ahogy írta: a gyermekek ellen - és bárki ellen - elkövetett szexuális erőszak relativizálásától most és minden esetben elhatárolódik. Viszont szerinte igenis lehet komoly, fontos, tragikus dolgokkal viccelődni. Természetesen az erőszak áldozatain nem. De miért ne lehetne mondjuk a halállal viccelni? - mondta.
Majd némi softos politizálás mentén elárulta, hogy mi is a Konyhanyelv kulturális missziója:
"Nincs vitakultúra, nem tudunk beszélgetni, érveket ütköztetni fontos dolgokról. Nem hallgatjuk meg a más véleményen lévő embereket. A Konyhanyelv célja, hogy ez változzon. A komfortzónából való kilépés igenis fontos és szükséges. Kell, hogy cselenzdseljük magunkat. Sokszor az okozhat szorongást, ha az ember elfojt magában dolgokat, nem éri új inger, hanem csak a saját kis buborékában mozog.”
Visszatérve egy régi kijelentésre: Az emberek inkább esznek stílusos ételeket, minthogy stílusos ruhákat hordjanak. Lakatos Márk kifejtette, hogy ez azért van így, mert a gasztronómiában van most nagy biznisz. A magyar divat nem érdekli annyira a magyarokat, mint a magyar gasztronómia. Pedig a divat a kortárs kultúra egyik legerősebb megnyilvánulási formája lehet - mondja, majd hozzá is teszi, hogy a magyar divattervezők nem itthon akarnak sikeresek lenni. Ami pedig a nagy luxusmárkákat illeti, illetve azt, hogy kik diktálják a divatot, a tervezők vagy a social média influenszerek:
régen a high fashion ment le az utcára, most az utca megy át high fashionbe.
A teljes beszélgetést - vágatlanul - itt lehet meghallgatni:
Itt pedig ugyanaz, csak YouTube-on:
