2021 elején indítottuk el a Pótvizsga című cikksorozatunkat itt a PORT.hu hasábjain, amelyben azóta is rendszeresen színt vallunk: bizony, bizony, úgy osztottuk az észt éveken keresztül számos kultfilmről, hogy valójában nem is láttuk azokat! Az azóta eltelt időszakban elég sok klasszikust pótoltam be utólag a David Lynch-féle Dűnétől kezdve egészen a Sztárom a páromig (akit érdekel, ezen a linken elolvashatja mindegyik korábbi cikket).

A sort ezúttal Frank Darabont harmadik Stephen King-adaptációjával, a 2007-es A köddel folytattam, ami sajnos koránt sem kapott akkora reflektorfényt, mint előtte A remény rabjai és a Halálsoron.

Pedig ez is egy hidegrázósan jó horror, ahol Darabont ismételten megmutatta, hogy nála jobban senki sem tudja mozgóképre adaptálni a horror királyának rémregényeit!

De miképpen lehetséges az, hogy nekem, a nagy Stephen King-rajongónak kimaradt ez a film? A legegyszerűbb magyarázat erre az, hogy idehaza nem vetítették a mozik, sem az amerikai premier évében, 2007-ben, sem pedig később – csak dvd-n jött ki 2009-ben. Én ekkor egyébként már az Indexben dolgoztam, azon belül is a mozirovatban, a Cinematrixban, ahol ráadásul kifejezetten sűrűn írtam olyan, kifejezetten horrorfilmekre specializálódott dvd-körképet bemutató cikkeket, mint a Hatezerből kijön egy polcnyi Stephen King? vagy a Horrormaraton Halloweenre 3000-ből. Így csak arra tudok gondolni, hogy A köd dvd-kiadása akkoriban drága volt, és inkább megvettem olcsón a Hasznos holmikat, A kukorica gyermekei 1-2-3-at és A titkos ablakot, mint hogy egyetlen Stephen King-filmre költsek sokat.

Ma már belátom, óriási hiba volt kihagyni anno A ködöt, mert egy igen izgalmas látlelet az ember gonosz természetéről, ráadásul félelmetesek benne a ronda szörnyek, a vége pedig felér egy gyomron rúgással!

A torokszorítóan emlékezetes finálé egyébként Frank Darabont saját ötlete volt. Stephen King eredeti, 1980-as novellájának lezárása nyomasztó volt ugyan, mégis felcsillant benne némi remény a megmenekülésre (nem akarunk persze spoilerezni, A köd ugyanis magyarul is elolvasható az Európa Kiadónál megjelent Csontkollekció című novelláskötetben). De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ennek a történetnek az eleje is legalább olyan jó, mint a vége!

A moziplakátfestőből először fifikás túlélővé, majd a szörnyek elleni harc vezérévé avanzsáló Davidet a filmváltozatban Thomas Jane alakítja, akit valószínűleg mindenki az 1997-es Boogie Nightsból és a 2003-as Megtorlóból ismer, és elkönyvelt B-kategóriás színésznek – pedig azért jóval több tehetség szorult belé. Szerencsére A ködben képes volt megvillantani az oroszlánkörmeit, mert a forgatókönyv kevés helyszínnel és sok emberi interakcióval operál:

David lényegében a film eleji tóparti házas jelenetei után rögtön a kisvárosi szupermarketbe megy a kisfiával meg a szomszédjával, és ott is rekednek a ködből előmászó ocsmány szörnyek inváziója miatt.

Frank Darabont King-adaptációja nagyon jól adagolja a feszültséget. Kezdetben természetesen a mindenki dajkamesének hiszi Davidéken kívül a ködben kóborló rémeket. Aztán persze elég gyorsan kiderül, hogy az emberevő szörnyek nagyon is valóságosak: kezdetben mindenféle csápok ragadnak el néhány óvatlan embert, aztán először még csak óriásira nőtt szúnyogok koppannak neki a bolt üvegfalának, a rájuk vadászó, denevérszárnyas jurakori őslények viszont már be is törik a plexit, és a konzervdobozok meg a feltornyozott ketchuposflakonok között kezdenek el vadászni a sikoltozó városlakókra. Később, amikor egy kisebb csapat David vezetésével, halált megvető bátorsággal megpróbál gyógyszert szerezni a szomszédos patikából, ott már óriáspókok támadnak rájuk.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy lesznek egyre nagyobbak és veszedelmesebbek a felbukkanó szörnyek.

És mikor már azt hinné a néző, hogy ennél gigantikusabb förtelem egészen biztosan nem jöhet, egy ködből kinyúló, hatalmas rákolló vagy őshüllőláb szempillantás alatt végez az egyik szereplővel. Ugyanakkor ezek a nem evilági lények gonoszságban meg sem közelítik a történet bigott vallási fanatikusait, akiknek a szószólója (Marcia Gay Harden) úgy érzi,

a gyilkos szörnyek eljövetele annak köszönhető, hogy már nem hiszünk eléggé Istenben, ezért az eljövendő béke jegyében ugyanúgy fel kell áldozni egy gyereket, ahogy Ábrahámot is erre kérte az Úr.

A ködben tehát minden együtt van, ami sikerre vihet egy jó Stephen King-adaptációt:

• Az isten háta mögötti, álmos amerikai kisvárosba fokozatosan kúszik be egy gonosz természetfeletti erő, hogy mindent megmételyezzen.
• King tipikus karakterei, a kíváncsi kisfiú; a gyermekéért bármire (akár gyilkolni is) képes apa; a nő, akivel csúnyán elbánt az élet, ám ő továbbra is rendületlenül hisz a jóban; a kedves öreg hölgyek és papókák; a szigorú és bigott, vallásos nő; a túlvilági erőket kinevető, vaskalapos és racionális karakter (aki emiatt többnyire az elsők között hal meg); a rosszban sántikáló katonák; a hirtelen hőssé váló kispolgár és a társaik még a maguk átlagosságukkal és szürkeségükkel is izgalmasak tudnak lenni.
• A véres-marcangolós jelenetek láttán nincs az a horrorrajongó, aki ne csettintene elégedetten (jóllehet, egynémely digitálisan életre keltett szörny kinézete felett ma már jócskán eljárt az idő).

Természetesen itt is előjön az a Stephen King-i gondolat, hogy

az emberiség a maga pazarló és önző fogyasztói kultúrájával kozmikus mércével mérve csak egy kérészéletű parány más nem evilági entitásokhoz képest.

Ezek a felfoghatatlan létformák Kingnél általában valami titkos katonai vagy kormánykísérlet során bukkannak fel a Földön, és ha már itt vannak, egy szempillantás alatt képesek elpusztítani bennünket, és belakni helyettünk a bolygót... A film eredeti, szöveghű lezárása kimondottan erre fókuszált, de azért meglebegtette a reményt arra, hogy ha nem is fordul jóra minden, valami reménybe azért kapaszkodhatnak az emberek:

Frank Darabont azonban csavart egyet az eredeti befejezésen, hogy megmutassa az emberek gyarló mivoltát, szó szerint véve azt a mondást, hogy a Pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve...

A bemutatója után 16 évvel is ütős A köd jelenleg a Netflix kínálatában csíphető el.

Ítélet: 8/10

Kiknek ajánljuk? Leginkább azoknak, akik élnek-halnak a világ két legjobb filmjének kikiáltott A remény rabjaiért és a Halálsoronért, de még nem látták Frank Darabont harmadik Stephen King-adaptációját.