5 ok, amiért bármikor, bármennyiszer újra lehet nézni a Sztárom a páromat

Az első az elbűvölő Julia Roberts, a második az amorózó Hugh Grant, a harmadik pedig az alsógatyás lakótárs, Rhys Ifans, akiről 1999-ben még aligha gondolta bárki, hogy pár évtizeddel később a Sárkányok háza legjobb karaktere lesz!

Két évvel ezelőtt, 2021 elején indítottuk el a Pótvizsga című cikksorozatunkat, amelyben rendszeresen színt vallunk: bizony, bizony, úgy osztottuk az észt éveken keresztül megannyi kultfilmről, hogy valójában nem is láttuk azokat! Az én restanciám mostanra már akkora listává terebélyesedett, hogy rám is szóltak: ne soroljam fel az aktuális cikkeim elején az összes utólag bepótolt klasszikust a Halálsorontól a Volt egyszer egy vadnyugatig, mert csak ezzel megtelik egy képernyő (akit érdekel, itt elolvashatja mindegyik cikket).

 

Forrás: Budapest Film

 

A sort ezúttal Hugh Grant és Julia Roberts 1999-es romkomjával, a Sztárom a párommal folytattam, abból az apropóból, hogy ezt a filmet dobta fel nemrég a SkyShowtime algoritmusa, én pedig őszintén kíváncsi lettem, tényleg megérdemelt helye van-e az olyan minden idők legjobb romkomjait felsoroló TOP10-es listákon, mint amilyen ez volt itt a PORT.hun. SPOILER: tényleg! Írok is mindjárt 5 indokot arra, hogy miért!

 

1. Julia Roberts

Az 55 éves Oscar-díjas színésznő egyértelműen a '90-es évek legnépszerűbb és legkörülrajongottabb sztárja volt, akinek a neve lényegében még ma is egyet jelent a filmtörténet legszórakoztatóbb romkomjaival, olyan emlékezetes klasszikusoknak köszönhetően, mint a Micsoda nő!, az Álljon meg a nászmenet! és az Oltári nő – amelyeknek az árnyékában egyáltalán nincs miért szégyenkeznie a Sztárom a páromnak sem. Bár Julia Robertsről az a hír járja, hogy a mozivásznon vagy a tévében látott bűbájos mosolya csak a látszat, a való életben egyáltalán nem ilyen (állítólag állandóan késettHook forgatásáról, A zűr bajjal jár forgatása pedig tényleg zűrös volt és sok bajjal járt, mert a színésznő gyűlölte Nick Nolte-t, akivel csókolózni sem volt hajlandó).

A Sztárom a párom Julia Robertséről viszont tényleg elhittem, hogy ilyen kedves nő lehet a való életben is, hiszen itt ő Anna Scott, az ünnepelt hollywoodi díva, aki a sok sajtótájékoztató és villogó  vaku közepette átlagos életre vágyik, egy átlagos férfival.

Nagyon megkapóak és mókásak azok a jelenetek, amikor Anna az új filmje se füle, se farka szövegét gyakorolgatja elkeseredetten, vagy amikor váratlanul betoppan egy vendégségbe, ahol a társaság fele felismeri, és teljesen elalél tőle, a többiek meg azt se tudják, ki fia borja, és elkezdik marhaságokkal traktálni (ahogy mindannyian szoktunk a házibulikban, hiszen ugye ki gondolná, hogy oda be fog toppanni valaki a mozimagazinok és bulvárújságok címlapjáról).

 

Forrás: Budapest Film

 

2. Hugh Grant

Ahhoz persze, hogy az aktuális munkája miatt Londonba utazó, és ott szürke átlagemberként járni-kelni próbáló ünnepelt sztár mesébe illően beleszeressen „a nép egyszerű gyermekébe”, és mindez még hihető is legyen,

a szerencse fia szegénylegényt, aki itt történetesen egy csődközelben álló, apró könyvesbolt eladója, olyasvalakinek kell eljátszania, mint Hugh Grant!

A 62 évesen is iszonyúan sármos sztár (akit most épp a Dungeons & Dragons-mozifilm pojáca főgonoszaként emlegetnek szuperlatívuszokban a kritikusok) telitalálat volt a kicsit félszeg és lúzer, kicsit különc és elvarázsolt, de tetőtől talpig becsületes és jószívű angol amorózó, William Thacker szerepére, aki még akkor is illedelmesen teával kínálgatja a másik felet, amikor az illető (legyen nő vagy férfi) legszívesebben már kiosztott volna pár pofont. Már attól hangosan felröhögök, ha csak eszembe jut, mit összefeszengett a Kutyák & Lovak magazin kamu újságírójaként, csak hogy az imádott nő közelébe juthasson. Más színésszel a főszerepben egészen biztosan nem működött volna ilyen jól ez a film.

 

Forrás: Budapest Film

 

3. Rhys Ifans

A mindig elegáns, de kissé szertelen William lakótársa, Spike valószínűleg nem is ismeri az elegáns szó jelentését, 

a szertelen pedig alighanem a legenyhébb kifejezés erre a kettyós figurára, hiszen pont úgy fest és viselkedik, mintha a Trainspotting egyik szabadon választott jelenetéből szökött volna át!

A talpig gentleman William és a kültelki proli Spike zseniálisan disszonáns kettős, ráadásul nekem csak most esett le, hogy ezt az alsógatyában parádézó félnótást ugyanaz a Rhys Ifans alakítja, aki a Sárkányok háza legjobb karaktere, a szakállas konspirátor Ser Otto Hightower volt!

Forrás: Budapest Film

 

4. Hollywoodi kliséktől mentes romantikus történet 

Bár kétségtelen, hogy arányait tekintve sokkal több akciófilmet és sci-fit láttam az elmúlt 41 évben, mint romantikus vígjátékot, azért a romkom műfaját kellően kiismertem. Épp azért tudott számomra szerethető és izgalmas lenni a Sztárom a párom, mert 

tényleg képes elhitetni a nézővel, hogy William sosem olvasta a bulvárlapokban az Annáról szóló pletykákat, a színésznőnek pedig imponál, hogy nem egy habókos rajongója udvarol neki, hanem egy irigylésre méltóan szürke életet élő angol srác.

Vagyis itt senkinek sem kell megjátszania magát a másik előtt, így ebből akár még igaz szerelem is szövődhet – de addig persze még elég sok váratlan fordulat szól közbe, és a páros amilyen sűrűn találkozik olyan gyakran szét is megy, aztán újra és újra... A néző pedig már szinte üvölt, hogy jól van, oké, épp eléggé megrángatta már az élet ezt a két szerencsétlent, jöjjön már az a nyavalyás happy end, megérdemlik! De mivel ez nem egy tipikus hollywoodi szirupos mese, hanem egy ízig-vérig brit film, végig kell száguldanunk a főszereplőkkel együtt egy érzelmi hullámvasúton, ahol bizony hol a nevetéstől, hol a meghatódottságtól törölgeti az ember a szemét...

Forrás. Budapest Film

 

5. A filmtörténet legemlékezetesebb szomorúan battyogós jelenete

Bár még sosem láttam korábban a Sztárom a páromat, ezt a jelenetet nagyon is ismertem, hiszen évekkel ezelőtt egy trivia cikket is írtam róla. Azóta is számtalanszor eszembe jut az olyan szeszélyes tavaszi időjárás-változások idején, mint ami mostanában is van: amikor egyik pillanatban úgy égeti a nap az ember arcát, mintha nyári forróság lenne, aztán nem sokkal később szállingózni kezd a hó... Ahogy Bill Withers 1971-es klasszikusa, az Ain't No Sunshine taktusaira Hugh Grant komótosan végigsétál a címbéli nyugat-londoni negyed, Notting Hill szűk utcácskáján és kirakodóvásárán egy vágás nélkülinek tűnő jelenetben, ahol egyszerre van tavasz, nyár, ősz és tél, az egész egyszerűen

kimaxolja a film formanyelvi eszköztárát, és patent pontosan bemutatja, milyen az, ha valaki szerelmes, bánatos, bizakodó, vagy esetleg (mint a főhősünk) mindez egyszerre!

 

 

A Sztárom a párom a SkyShowtime kínálatában érhető el, de sokszor néhány tévécsatornán is elcsíphető.