Sára Sándor legjobb rendezései:

Cigányok (1962)

Sára Sándor szociális érzékenysége már a Filmművészeti Főiskolán kiütközött. Akkor még Budapesten örökítette meg a Rákosi-korszak nyomorát, a hatvanas években pedig, miután csatlakozhatott a Balázs Béla Stúdióhoz, ebben az egyszerre gyomorszorítóan realista és lírai hangvételű 17 perces rövid dokumentumfilmben hívta fel a figyelmet a mozgókép eszközeivel a magyarországi cigányság sanyarú helyzetére. A Cigányok annak idején díjat nyert a Lipcsei Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon,

Feldobott kő (1968)

Bemutatkozó nagyjátékfilmjében az alkotó továbbvitte a Cigányokban megkezdett tabutémát, és egy önéletrajzi ihletésű keretre felhúzva a cigányság helyzete mellett az internálásokról és a téeszesítésről forgatott.

A klasszikus „Így jöttem”-film sztorija szerint Pásztor Balázs, egy falusi vasutas fia az ötvenes évek elején filmrendező szakra jelentkezik,

de mivel apját bebörtönözték egy jelentéktelen szabálytalanság miatt, nem veszik fel a főiskolára. Földmérői állást vállal. Munkája során sok vidéket jár be, sokféle embert ismer meg. A balladisztikus, lazán összefűzött epizódok azt mutatják be, hogy Balázs barátságot köt egy hazájából ide menekült görög partizán házaspárral, akik egy alföldi tanyaközpont kialakításán dolgoznak az erőszakos téeszesítés idején. Hősünk munkája során cigányokkal is összekerül, és szemtanúja lesz, hogy a hatalom milyen megalázóan bánik velük.

Holnap lesz fácán (1974)

Egy szerelmespár néhány gondtalan napot szeretne eltölteni egy lakatlan, idillikus szigeten a Dunán. Hamarosan azonban sátorverők lepik el a környéket. A kibontakozó káoszt egy önjelölt vezető igyekszik letörni. Kozma rövid idő alatt alattvalókat nevel a sátorozó társaságból. Elkerít, kijelöl, közmunkára serkent, felelősöket nevez ki, kultúrműsorokat állít össze. Akik azonban eleinte még lesték a parancsait, anarchikus tömeggé összeállva fellázadnak ellene… Mivel a kiváló parabolaként is működő Holnap lesz fácán

az életműben egyedülálló módon

szatirikus éllel dolgozik, és a gulyáskommunizmus metsző szatíráját nyújtja, annak idején a cenzúra ökle majdnem lecsapott rá.

80 huszár (1978)

Minden bizonnyal legismertebb művében, a 80 huszár című nagyszabású történelmi filmben Sára az 1848-ban az Osztrák-Magyar Monarchia lengyel területéről hazaszökő Lenkey-huszárszázad történetét dolgozta fel, sokszoros fénytörésben. Annak ellenére, hogy ellenkező parancsot kapnak, a hazaszeretet és a honvágy Magyarországra hajtja a huszárokat, akiknek, miután átverekszik magukat az ellenséges vonalakon, még meg kell küzdeniük a természettel, a kiszolgáltatottsággal, az éhséggel, a gyávasággal, és le kell számolniuk saját illúzióikkal.

olyan sztárok keltik életre az elkeseredett honvédeket, mint Cserhalmi György, Tordy Géza, Oszter Sándor, Madaras József vagy Juhász Jácint.

Tüske a köröm alatt (1987)

Közel tíz év szünet után került mozikba Sára következő rendezése, a 80 huszár egyik főszereplőjével, Cserhalmi Györggyel forgatott Tüske a köröm alatt, amely

erős, letisztult képekben elbeszélt, keserű történet

a művészléttől megcsömörlött, hajdan sikeres festőről, aki egy alföldi tanyára vonul vissza a világ elől, de a múltja itt is utoléri, miután nem tűri szó nélkül, hogy a környék gazdasági és politikai elitje vadászattal és adócsaló libatenyésztéssel pusztítsa a természetvédelmi területet.

Az ökológiai rombolás, a természet ember általi kizsákmányolásának problematikáját megörökítő alkotás Karlovy Varyban fődíjat nyert, nálunk azonban sokáig a három T közül a „tűrt” kategóriába tartozott.

„Olyan jelen idejű filmet készítettünk, amit nem nagyon kedveltek az akkori hatalmasságok.

Nem tiltották ugyan be, de nem is favorizálták. Egyszerűen eltűrték a létezését” – vallott róla maga Sára egy filmvetítés alkalmával a 2010-es évek elején.

Sára Sándor legjobb operatőri munkái:

Sodrásban (1963)

Operatőrként Sára kisfilmekben már főiskolás évei alatt közreműködött, nagyjátékfilmeket pedig 1963-tól fényképezett. Az első egész estés mozi, amelynek ő volt az operatőre, Gaál István Sodrásban című alkotása, ami a magyar új hullám nyitófilmjévé vált. A sztori szerint frissen érettségizett fiatalok érkeznek a Tisza-partra, felszabadultan röplabdáznak, kergetőznek, úsznak. Annyira jól szórakoznak, hogy észre sem veszik, hogy egyik társuk eltűnt. A keresés során saját felelősségükkel is szembe kell nézniük. A hatvanas évek fiatal értelmiségét bemutató mű főhősei természetesen nemcsak a Tiszában eltűnt társukat, hanem saját helyüket is keresik a drasztikusan megváltozott világban. Sára Sándor pedig

elképesztően emlékezetes képeivel húzta alá Gaál saját élményanyagból dolgozó „Így jöttem”-filmjét, amivel a magyar film rohamtempóban zárkózott fel az európai élvonalhoz.

Tízezer nap (1967)

A szegény embereknek mindig nehéz volt az életük. Széles István és barátja, Bánó Fülöp azt hiszi, hogy a háború után könnyebb lesz, minden jobbra fordul. De a történelmi helyzet az egész parasztság számára mást tartogat. Csak a konszolidáció után jutnak el odáig, hogy emberhez méltóan tudnak élni… A Sodrásban után a megkezdett sort folytatva Sára Sándor a kor legnagyobb rendezőivel dolgozott együtt, akik

kivétel nélkül egyenrangú alkotótársként kezelték az operatőrt.

Kósa Ferenc szikár filmdrámáját mindenképpen Sára szuggesztív erejű képei teszik annyira felejthetetlenné, így nem csoda, hogy a rendező később még nem kevesebb mint négy alkalommal dolgozott együtt kollégájával (az 1970-es Ítélet, az 1973-as Nincs idő, az 1974-es Hószakadás és az 1981-es A mérkőzés című filmekben).

Szindbád (1971)

Ebben a Krúdy Gyula Szindbád-novellái alapján készült költői látomásban a halállal szembesülve Szindbád visszatekint az életére. A régi fényképek, levelek felidézik az egykori nagy szerelmeket és rövid fellángolásokat. Csapongó emlékeiben hol egy női mosoly, hol egy pompás ebéd idézi vissza a múlt élvezetes pillanatait. Az emlékezés képlékeny világát a szabadon áramló képek érzékeltetik. Huszárik Zoltán rendezése (ami a magyar filmtörténet alapműve) eseménytöredékekből, képszilánkokból és szubjektív érzetekből épít páratlan világot – a makrofelvételekért (köztük a retinánkba égő húslevesért) felelős Gujdár József és Sára Sándor operatőr munkájának köszönhetően.

Habár – ahogy arról 10 érdekesség, amit tudnod kell a Szindbádról című cikkünkben írtunk – amikor Sára meglátta a forgatókönyv első, több száz oldalas verzióját, azt mondta, hogy ezt lehetetlenség filmre vinni, végül

Huszárik és Krúdy zsenije mellett így Sára is sokat tett érte, hogy a Szindbád ne egyszerűen különleges képi világú alkotás legyen, hanem egyenesen filmköltészet.

Tudj meg mindent a Szindbádról!

10 érdekesség, amit tudnod kell a Szindbád című filmről

Minden listán ott szerepel minden idők legjobb magyar filmjei között, pedig vérbeli művészfilmről van szó. A Szindbádot valószínűleg még akkor is révülő szemekkel, és nosztalgikus sóhajtásokkal fogják nézni, amikor már rég kipusztul az emberiség, és csak marslakók, vagy mesterséges intelligencia lesz a világon.

Tovább

Tűzoltó utca 25. (1973)

Gaál István és Kósa Ferenc mellett Szabó István is többször dolgozott együtt Sárával. Az operatőr fényképezte második nagyjátékfilmjét, az 1966-os Apa – Egy hit naplóját és az 1977-es Budapesti meséket is. A kettő között készült ez a némiképp a Szindbádhoz hasonlatos költői látomás, amelyben egy pesti bérház emlékei elevenednek meg, több generáción átívelő családtörténetté összeállva. Az egyetlen szürreális álomként is értelmezhető alkotásban

az asszociációkra épülő montázstechnikán kívül erősen szimbolikus képek is megjelennek.

A Tűzoltó utca 25. Szabó korábbi kisfilmje, az 1972-es Álom a házról alapján készült, és – megint csak a Szindbádhoz hasonlatosan – nagyon kifejező a vágások mellett a színvilága is, ami nyilvánvalóan Sára Sándor munkáját dicséri.

A felsorolt filmek mindegyike elérhető a Filmio kínálatában.

(via Filmio, magyar.film.hu)

Nyitókép (Kozák András a Tízezer nap című filmben) forrása: Fortepan.

Ez is érdekelhet

Szabó István öt elfeledett remeke

A Mephistót, a Redl ezredest vagy A napfény ízét szinte mindenki ismeri (világszerte is) – mi most mutatunk öt olyan alkotást a február 18-án 83. születésnapját ünneplő mestertől, amelyek nem annyira népszerűek, de ugyanolyan csodálatosak.

Tovább