Ami engem illet, sokáig tartott, mire rákattantam a Gyilkos a házbanra, sőt, eleinte bele sem akartam nézni. Aminek elég sok oka volt. Bírom Steve Martint, de éppen csak, Martin Short viszont mindig is idegesített, a Disney-üdvöskéből színész-énekesnővé érő Selena Gomezről nem nagyon tudtam, mit gondoljak, és nem szeretem a „minden menő, ami New Yorkban játszódik” alapfelállást. A sztori is igencsak idejétmúltnak tűnt a maga nyomoznak a civilek alapötletével, ami úgy hangzott, mint egy régi Woody Allen-film, szóval kellett egy kis idő, mire rászántam magam, hogy belekezdjek, de azonnal kiderült, hogy EZ JÓ! Martin jobb, mint valaha,

Short esetében pont az idegesítő vonásaira játszanak rá,

Gomez nagyon szimpatikus, a New York-i helyszínek tényleg életre kelnek, a régimódi nyomozósdi pedig lehet modern, és nem csak azért, mert egy podcast formájában történik. A podcast amúgy is csak ürügy, sosem látjuk, hogyan készül. Most pedig itt a harmadik évad, és az eleje alapján igyekszünk összefoglalni, merre tartunk, és mire számíthatunk.

Hol járunk?

Tavaly nyáron a második évad fináléjában diadalittas hőseink közül a lecsúszott színész Charles (Martin) ígéretet kapott egykori sikersorozatának felújítására – erre még az azóta eltelt négy hónapban nem került sor, talán nem is fog. A bukott rendező Olivert (Short) felkérték, hogy vigyen színre egy darabot a Broadway-n, és egy sztárt is kapott hozzá a beképzelt, arrogáns Ben Glenroy (Paul Rudd) személyében, de rendességből beveszi a darabba a nagyképű Charlest is. Mabel (Gomez) befejezte nagynénje luxuslakásának felújítását, amire már vevő is van, így a lánynak hetei vannak a patinás Arconiában, ahol eddig is annyi minden történik, de amúgy is

úgy érzi, megrekedt, nem tud továbblépni,

valamit kezdenie kell magával. És persze ott van Loretta Dunkin (Meryl Streep) a korosodó színésznő, aki számára az Oliver által rendezett darab lehetne a várva várt nagy kiugrás, de mint tudjuk, a premieren gyilkosság történik a színpadon: a főszereplő váratlanul összeroskad, a szájából vér folyik. Csakhogy, ahogy erre az apróságra Mabel rámutat, ez a gyilkos nem a házban csapott le – és innen tudhatjuk, hogy ezzel az egésszel valami nem stimmel.

Nagyot szólt a Gyilkos a házban 3. évadának premierje

A kritikusok legalábbis odáig voltak érte: 99 százalékon áll a Rotten Tomatoes nevű kritikaösszesítő oldalon.

Tovább

Mi nem stimmel?

Vigyázat, innentől spoilerek! A Gyilkos a házban rutinos nézői már tudják, amatőr hőseink gyakrabban járnak tévúton, mint a helyes nyomon, de rendszerint az egész sorozatot pont ez viszi előre. Merthogy minden tévúton egy-egy karakter megismerését, annak elemeire bontását, saját történetének, motivációinak megismerését, visszafejtését láthatjuk, ami általában új titkokat és rejtélyeket dob be a nagy közös kalapba, elég gyakran valamiféle személyes érintettséggel a három főszereplőt illetően. Ez a sorozat legnagyobb erénye, hogy a zseniálisan megírt forgatókönyv tényleg a szereplőkkel foglalkozik, és a legvisszataszítóbb karakternek is vannak olyan vonásai, ami emberivé teszi őket – miközben hőseink hibái, tévedései és néha a bűnei is napvilágra kerülnek. Tegyük hozzá, nem véletlen, hogy mindhárman egyedül élnek, és az sem, hogy sikertelenek. Most is félrevezetnek minket a történet során, kapásból háromszor, egyrészt a színész halálával – az persze megtörténik, csak nem úgy, ahogy hisszük és látjuk, illetve gyanúsan hamar kapunk egy gyanúsítottat is – de maga a gyanúsított is rossz úton jár.

Jó, de miben más, mint eddig?

A Broadway darab, amit természetesen a főszereplő halálával sem fújnak le, központi szerepet kap, ami egy új közeget és ezzel rengeteg új karaktert hoz be. Utóbbiak között van egy anya-fia producerpáros, Ben Glenroy sleppje a saját menedzserével és operatőrével, egy sor színházi ember és persze a már emlegetett Loretta Dunkin. Aki a meghallgatáson zseniális volt, az olvasópróbán csapnivaló, aki teli van bizonytalansággal és indulattal, talán némi arroganciával is, és a szerepet nyilvánvalóan Meryl Streepre írták, aki kellőképpen lubickol is benne. Persze,

kapásból gyanússá válik, de túl kézenfekvő megoldás lenne, ha ő lenne a tettes.

Paul Rudd némileg hálátlanabb feladatot kapott, de a közismerten nagyon szerethető színész végre genyó lehet – vagy legalábbis bizonyos emberekkel az. Mivel a sorozat eddig is előszeretettel ugrált az időben és játszik a narratívával, a karakter halála nem feltétlen akadály a szerepeltetésénél. Ehhez jön, hogy Mabel rá van indulva a Rudd által egykor alakított karakterre – nem feltétlen a színészre -, ami bizarr fordulat, de itt a bizarr fordulatok megszokottnak számítanak.

Merre tartunk?

Ahogy azt korábbi cikkünkben megjósoltuk, ahogy az első évad elsősorban Mabelről és az ő személyes érintettségéről szólt egy gyilkosságban, a második évadban pedig Charles került hasonló helyzetbe, a harmadik évad nagyrészt Oliverről fog szólni. És ez az eddigiek alapján abszolút így is történik, amiben talán az is szerepet játszik, hogy Gomez egészségügyi problémái miatt nyilván kényszerűen kissé a háttérbe szorul. Oliver pedig hálás karakter, mind önmagában, mind színházi emberként – más kérdés, hogy a nézők egy részének a színpad világa önmagában nem lesz őrületesen vonzó.

Ez sok lehetőséget nyit meg egy olyan sorozat készítői előtt, akik amúgy is szeretnek a valóság különböző rétegeivel játszani.

Most élnek is az alkalommal: az egyik megoldás, ami szembetűnő, az a musical alkalmazása stiláris megoldásként. Igen, hőseink dalra fakadnak, ami elsőre elég furának tűnik, pláne a klasszikus Gilbert és Sulliven-féle „dalszínház” feltámasztása, de lelkük rajta.

Merthogy mindez egyelőre a masszív kreatív, egészségügyi és egyéb problémákkal küzdő Oliver fantáziában jelenik meg – a szereplők fantáziavilága amúgy is elég nagy szerepet kap -, később még bármi lehet. Mert itt tényleg megtörténhet bármi, és nem csak a gyilkosság utáni nyomozást illetően.

A Gyilkos a házban 3. évadja augusztus 8-án startolt a Diseny+-on dupla epizóddal, majd hetente jönnek az új részek.