A Valaki figyel a hitchcocki hagyományok mentén építkezik, ám sikerül jócskán meglepnie.
A nézés, a látás, a megfigyelés gyakori témája a thrillereknek, ott van például a Hátsó ablak (1954) Hitchcocktól, Alan J. Pakulától a Klute (1971), vagy a Disturbia (2007). Szóval van miből építkezni, de egyúttal nehéz is újat mutatni a témában. Chloe Okuno első nagyjátékfilmje, a Valaki figyel paranoid hangulatával és csavaros történetével kifejezetten kellemes meglepetés a SkyShowtime kínálatában.
Az ifjú házaspár, Julia (Maika Monroe) és Francis (Karl Glusman) Bukarestbe költözik, a férfi munkája miatt. Az amerikai nő teljesen idegenül mozog azt új városban, érezhetően nem találja a helyét, mindezt fokozza, hogy néha napokra egyedül marad otthon, míg a férje dolgozik.
A magánynál csak az elszigeteltség idegőrlőbb, márpedig Julia nem ismeri a helyi kultúrát, nem beszéli a nyelvet,
így még amikor ártatlan városnézésre indul, akkor is konfliktusba keveredik a helyiekkel. A szegregációs szorongását csak fokozza, hogy a férje is románul beszélget előtte a barátaival, amiből Julia egy kukkot sem ért. Illetve pár szót azért elkap, mivel folyamatosan nyelvoktató szövegeket hallgat, hogy alkalmazkodjon az új környezethez. Okuno zseniális húzása, hogy a román dialógok nincsenek feliratozva, tehát a néző Juliával együtt érzi magát zavarban, amikor hosszan hallgat egy párbeszédet, ahol nevetgélnek, összenéznek, láthatóan érdekes dolgok hangzanak el, de ebből mi teljesen ki vagyunk zárva (már aki nem beszél románul, ami Amerikában igencsak gyakori, Európa ezen részén azért kevésbé). Ám a kommunikáció kétoldalú, és
Julia nemcsak nem érti a helyiket, de meg sem tudja magát értetni velük.
Mindjárt mondom, hogy ez miért fontos.
A lány világa tehát beszűkült, de bár ne kezdene tágulni, mivel az is csak bajt hoz. A bérlakás nappaliján hatalmas ablak van, amin jócskán be lehet látni a házaspár életébe. Persze, ahol be lehet látni, ott ki is, és Julia előszeretettel nézi a szemközti ház ablakait, amik mögött idegen emberek élik a mindennapjaikat. Mi ez, ha nem kukkolás? Julia maga a megfigyelő, aki épp belekóstol a voyeurizmusba, és láthatóan tetszik neki a dolog. Egészen addig,
míg ki nem szúr egy nyugtalanító alakot az egyik szemközti ablakban, a függöny mögött, aki úgy tűnik, őt figyeli.
Akinek nincs semmi dolga, az hajlamos sokat kombinálni, és úgy tűnik, ez történt Juliával is: egyik este elsétálnak egy tetthely mellett, ahol egy sorozatgyilkos csapott le, aki lefűrészeli az áldozatai fejét. A lány kombinálni kezd, és meggyőződése, hogy a függöny mögötti férfi az elkövető, ráadásul most épp őt követi.
A film tétje, hogy vajon mindez csak paranoid téveszme, vagy remek megérzés?
Julia azonban teljesen egyedül marad ezzel a feltétezésével, hiszen senkivel se tudja megértetni magát: a legtöbb emberrel a nyelvi gátak miatt, a férje pedig nem veszi komolyan az aggodalmait. Egyszer ugyan elmennek a nevezett lakásba egy rendőrrel, de az is inkább amolyan tessék-lássék látogatás. Szóval Julia senkire sem számíthat, így a saját kezébe veszi a dolgokat. Okuno itt is csavar egy ügyeset, ugyanis Julia követni kezdi azt a férfit, aki szerinte követte őt, és aki minden bizonnyal a függöny mögötti kukkoló, nem mellesleg a tévében is látott sorozatgyilkos. Ez így tényleg eléggé úgy tűnik, mintha egy unatkozó háziasszony kutyulta volna össze, ráadásul Julia ezzel nem csak kukkoló, hanem zaklató is lesz.
Mindeközben a dramaturgia hol afelé terel, hogy Juliának van igaza, hol pedig azt gondoljuk, hogy szegény lány tényleg kezd belezakkanni az elszigeteltségbe. Chloe Okuno – aki nemcsak rendezte a filmet, de Zack Forddal közösen a forgatókönyvet is ő írta – folyamatosan elbizonytalanít, és amikor már épp hinnénk az egyik verziónak, történik valami, ami miatt a másik lesz a hihetőbb. A Valaki figyel azon kevés thrillerek közé tartozik, ami úgy működik, mint a legnívósabb detektívtörténetek: a néző együtt gondolkodhat a főszereplővel, pont annyit tudunk mint ő, és így nekünk is lehetőségünk van kombinálni, hiszen pont annyi információnk van, mint neki.
A találgatás öröme teszi a filmet még izgalmasabbá, ahogy a nézőre van bízva, hogy észre vesz-e bizonyos jeleket, de legfőképpen az, hogy miként értelmezi őket.
A Valaki figyel tehát egy teljesen önálló film, aminek ereje a szuggesztív rendezésben és az ügyesen felépített történetben rejlik. Nem vezet meg, nem nézi le a nézőjét, és nem kezeli úgy, mint egy nyeretlen kétévest, akinek mindent el kell magyarázni. Végig fenntartja a feszültséget, és a zárás sem okoz csalódást. Ez pedig elég ritka manapság.
