A Disney+ új Pán Péter-filmjében vannak izgalmas ötletek, de a show-t Jude Law lopja el Hook kapitányként.
Ki a makacsabb? A fiú, aki nem hajlandó felnőni, vagy azok az írók, rendezők, rajzolók, akik nem akarják az ő történetét elengedni?
A ragaszkodás persze érthető, a J. M. Barrie által majdnem 120 éve megteremtett karakter a meseirodalom egyik legikonikusabb figurája,
azonosulhat vele minden gyerek, és mindenki, aki volt már gyerek, vagyis az emberiség nagyjából 100 százaléka.
Az önmagában is izgalmas alaptörténet ráadásul rengeteg formában feldolgozható, továbbgondolható és átértelmezhető. Készült belőle többek közt elbeszélés, regény, színpadi musical, opera, animációs és élőszereplős film, tévésorozat, képregény és videójáték, köztük folytatások, prequelek, illetve spin-offok is. Akad olyan verzió, ami külön Wendyre, az „Elveszett Fiúkra”, Csinglingre vagy Hook kapitányra koncentrál, van, ahol Pán Péter már felnőtt (mint Spielberg filmjében), és van, ahol ő lépett Hook helyébe.
A legújabb hivatalos Disney-produkció papíron nem akarja ennyire radikálisan átírni az eredetit, sőt, a stáblistán Barrie színdarabja mellett a klasszikus, 1953-as animációs film is fel van tüntetve, mint ihlető forrás. Az alaptörténet és az alaphelyzet valóban azonos, David Lowery rendező és írótársa, Toby Halbrooks azonban gondoskodtak arról, hogy összetéveszthetetlenül 2023-as legyen a produkció.
A sztori itt is azzal indul, hogy a kamaszodó Wendyhez és két öccséhez az éjszaka közepén beállít Pán Péter, aki Csingling, illetve némi tündérpor segítségével elröpteti őket Sohaországba, ahol Hook kapitány emberei ágyútüzet zúdítanak rájuk. Míg az animációs verzióban mindenki sértetlenül megússza a kalandot, ebben a filmben Péter eltűnik, Wendy testvérei fogságba esnek, és a lánynak magának kell megszerveznie a mentőakciót az „Elveszett Fiúk” segítségével.
A legnagyobb változás nem is az, hogy az „Elveszett Fiúk” olyan színesek, mintha egy Benetton-reklámból léptek volna ki (vannak köztük lányok is, Péter helyettesét pedig – Disney-filmben először – egy Down-szindrómás színész alakítja), a sziget indián őslakosai pedig már nem negatív, hanem pozitív sztereotípiák, vagy, hogy Csingling bőre sem hófehér, hanem hogy
Wendy sokkal aktívabb és erősebb karakter.
Az animált verzióban annyi volt a szerepe, hogy többször is bajba jutott, és várta, hogy Péter újra és újra megmentse (hasonlóan az indián Tigrisliliomhoz), és közben akaratlanul is féltékennyé tette Csinglinget, aki bosszúból elárulta a csapat rejtekhelyét Hook kapitánynak. A 2023-as Wendynek ehhez képest van saját karakteríve (ő azért ódzkodik a felnövéstől, mert a szülei bentlakásos iskolába küldenék), jól bánik a karddal, és nem ájul Péter lábai elé, sőt fel is pofozza a fiút, amikor az túl pökhendin viselkedik.
Lowery filmjében eleinte nem is nagyon lehet szimpatizálni a főhőssel, aki úgy irányítja a csapatát, mint egy szektavezér, ezzel párhuzamosan viszont kiderül, hogy Hook sem volt mindig egy elvetemült és megkeseredett kalózvezér. Kettejük kapcsolatáról már a korábbi verziók is előálltak izgalmas teóriákkal – van, amelyikben Hook neveli fel Pétert, Joe Wright 2015-ös filmjében (Pán) pedig még együtt is kalózkodnak –, és
kapunk itt is egy olyan merész háttérsztorit, ami szorosan összeköti az ősellenségeket.
A pszichologizálás és a karakterek elmélyítése Hook esetében működik, nem kis részben Jude Law-nak köszönhetően, aki képes elérni, hogy egyszerre érezzünk megvetést és szánalmat a kampókezű kapitány iránt. A Pétert alakító újonc Alexander Molony viszont a vitathatatlan karizmája ellenére is súlytalan kissé, így a közös jeleneteik sem annyira erősek, mint amennyire lehetnének. Még szerencse, hogy a film Wendyre, és az ő felnövéstörténetére helyezi a fókuszt, Ever Andersonnak pedig nagyon is jól áll a testvéreiért felelősséget vállaló akcióhőslány szerepe – az már csak bónusz, hogy megtévesztésig hasonlít az anyjára, Milla Jovovich-ra.
Nem lehet panasz a látványvilágra sem, David Lowery az előző filmjével, az Arthur-legendát átdolgozó A Zöld lovaggal is bizonyította páratlan vizuális érzékét, és akad itt is néhány emlékezetes jelenet. Nem annyi, amennyit egy Lowery-rajongó néző elvárna, de egy átlagos Disney-produkciónál több is. A Pán Péter és Wendy ezzel együtt sem lett kiemelkedően izgalmas vagy formabontó film, de
arra alkalmas, hogy újabb generációkat vezessen be Pán Péter világába.
