Jegyezzük meg ezt a nevet, ha még nem tettük: Taylor Sheridan! Ez az 53 éves, nyakas amerikai farmer volt ugyanis az, aki a Veronica Mars és a Sons of Anarchy nem túl ismert epizódszereplőjeként gondolt egy merészet, és miután a felesége megvette neki a Final Draft forgatókönyvíró szoftvert, 40 évesen úgy döntött, átáll a kamera túloldalára, és kipróbálja magát forgatókönyvíróként, rendezőként és producerként is, hátha úgy több babér terem neki.

Ezzel a tettével pedig fenekestül forgatta fel az amerikai szórakoztatóipart,

mert miután a mennybe ment a Sicario forgatókönyvírójaként, megnyíltak előtte a korábban zárt ajtók, és azóta lényegében ő látja el egy személyben a Paramount égisze alá tartozó SkyShowtime-ot olyan minőségi sorozatokkal, mint Stallone Tulsa Kingje (itt írtunk róla), a Kevin Costnert újra Hollywood élvonalába katapultáló Yellowstone (itt írta meg a PORT.hu kritikusa, miért olyan, mint a Dallas, csak puskákkal) a két Yellowstone-spinoff, az 1923 Harrison Forddal a főszerepben (itt magasztaltuk) és az 1983 (itt áradoztunk róla), valamint a Bourne-filmeket idéző Special Ops: Lioness (itt dicsértük agyon).

A Yellowstone kreátora nem tud hibázni

A Special Ops: Lionessben melodrámával mixeli a kémthrillert Taylor Sheridan, és a végeredmény nagyon szórakoztató.

Tovább

Taylor Sheridan tehát mostanra pont olyan aranytojást tojó tyúkja és félisteni hatalmú producerkirálya lett a Paramount+ háza táján, mint Kevin Feige, a Marvel atyaúristene: nemigen van már olyan presztízssorozata ennek a streamingplatformnak, amiben ha pisztoly dördül, ne ő húzná meg a ravaszt, vagy legalábbis ne ő öntené ki a töltényeket a műhelyében. Nem csoda hát, hogy a rengeteg kreatív teendője közepette a legújabb westernsorozatában, ami a Lawmen: Bass Reeves (nálunk: Az igazság emberei: Bass Reeves) címet kapta, már „csak” produceri teendőket látott el. Ettől persze még a Bass Reeves egy ízig-vérig Sheridan-sorozat:

a gazemberek itt is nagyon elvetemültek, a jóknak most is megvannak a maguk eltemetett sötét titkai, a szerelem perzselő, a lövések halálosak, és megint lehetőséget kapott egy régi nagy hollywoodi sztár, hogy bebizonyítsa: nem kell őt még eltemetni!

Ez a süllyesztőből előhalászott egykori nagy név ezúttal nem más, mint Dennis Quaid, aki kegyetlenül jól hozza Sherrill Lynnt, a picit alkesz, nagyon morcos és a törvény nevében bárkit keresztüllövő vadnyugati rendfenntartót. Quaid utoljára alighanem az 1994-es Wyatt Earpben volt ennyire vagány, amikor a takkra ugyanilyen Doc Holidayt alakította Kevin Costner oldalán, csak majdnem 30 évvel fiatalabb fizimiskával.

Ez a Lynn volt az, aki a sorozatban maga mellé veszi deputy marshalnak a sorozat címszereplőjét, Bass Reevest, aki valóságos nemzeti hős az Egyesült Államokban, mivel ő volt az első fekete, aki ilyen rangos pozíciót kapot  Ráadásul becsülettel helyt is állt, mivel a feljegyzések szerint 3000(!) köztörvényes bűnözőt juttatott az igazságszolgáltatás kezére úgy, hogy ő eközben egyetlen tűzpárbajban sem sebesült meg komolyabban.

A történethez azért annyit tudni kell hogy a deputy marshalok lényegében a polgárháború utáni Amerikai Egyesült Államok seriffjei voltak, csak már nem a városlakók választották meg őket a béke felfegyverzett civil őrének, hanem a tagállamok kerületi bíróságaitól kapták meg a csillagos jelvényüket – és a jogot arra, hogy akár le is puffanthatják az ellenszegülő tolvajokat, banditákat és szökevényeket. A legelső deputy marshalok szinte mind polgárháborús tisztek vagy hadviselt veteránok voltak, tehát mind szagoltak már puskaport, és nem az első munkanapjukon kellett szétlőtt fejű halottat látniuk. Bass Reeves bűnüldözői karrierjének azonban

különösen pikáns ízt ad az a tény, hogy egykori ültetvényes rabszolgaként nem valamelyik északi államban lett belőle a törvény embere, hanem abban az Arkansasban, amelyik a Konföderáció egyik legmegveszekedettebb támogatója volt...

Az máig történészi viták tárgya, hogy Bass Reeves pontosan mikor és hogyan lett felszabadítva a rabszolgaságból. Mindössze annyi a biztos, hogy 1875-ben megkapta a csillagos jelvényét a híres-hírhedt „bitófabírótól”, Isaac Parkertől, aki a pályafutása során 8500 embert talált bűnösnek, és 79-et közülük fel is lógatott (a sorozatban Donald Sutherlend alakítja őt, bár az első két epizódban nem láthattuk, csak a többi szereplő beszélt róla). Parker bíró a korabeli indoklása szerint azért tette meg Bass Reevest a 200 frissen kinevezett marshal egyikévé, mert Arkansas akkor épp az Indián Territóriummal volt határos, és szüksége volt olyan emberre, akinek vág az esze, egyenes a gerince, jól ért a fegyverekhez, kiváló a helyismerete és beszéli az őslakosok nyelvét.

Arról, hogy Bass Reeves hogyan tudott ilyen jól szót érteni az indiánokkal, szintén nincsenek pontos adatok. De itt jön be a képbe Taylor Sheridan (és a körülötte szorgoskodó forgatókönyvírók) zsenialitása, mert a sorozat tökéletesen képes kitölteni a történelemkönyvek hézagait, és élettel megtölteni Reeves balladai homályban hagyott korai éveit.

Már az első epizód nyitójelenete is egy jellegzetes Taylor Sheridan-i gyomrossal nyit, in medias res fejest ugorva egy brutális lövöldözésbe.

George R. Reeves, a Konföderáció ezredese épp elkeseredetten próbál rohamot indítani az ellenség folyamatosan tüzelő ágyúi ellen, ám a sokkot kapott emberei sorra dezertálnak, és egyedül a rabszolgája, Bass ragad puskát és indul meg a rabszolgaság eltörléséért harcoló Unió csapatai ellen... Skizofrén nyitójelenet, és a folytatás sem különb!

A ma már ünnepelt rendfenntartó ugyanis (a sorozatban legalábbis) számos vádpontban vét a törvények ellen: egy elvesztett pókerjátszma után, ahol a felszabadulása a tét, csalással vádolja meg, majd félholtra veri a gazdáját, ezután pedig árkon-bokron át menekülve lepuffant még egy-két embert, hogy aztán meg se álljon az indiánok földjéig – ahol természetesen újabb purparlékba keveredik.

Bass Reeves tehát maga is szökevény és gyilkos, semmivel sem különb azoknál, akiket később a jelvénye erejével sittre vág – de a régi mondás itt is sokszorosan igaz: rablóból lesz a legjobb pandúr!

A címszereplőt alakító David Oyelovo valósággal lubickol a tökös fekete seriff szerepében. Ha a dramaturgia úgy kívánja, pityereg, mint egy kisfiú, akinek ellopták a falovacskáját és még ki is csúfolták, de ha kell, úgy szórja az ólmot és a szitkokat, hogy ezt látva Samuel L. Jackson is elégedetten csettintene – épp csak nem kezdi el szavalni az Ezékiel 25:17-et, miközben épp kilyuggat valakit! A fentieket pár szóban összefoglalva tehát:

Ez a Bass odab*sz!

Ítélet: 8/10?

Az igazság emberei: Bass Reeves a SkyShowtime kínálatában érhető el. A cikk az első 2 epizód alapján íródott, az új részek hétfőnként kerülnek fel a streamingplatformra.