Alfred Döblin regénye nyomán a színpadi adaptációt Mikó Csaba készítette, továbbgondolta Kovács D. Dániel és Bíró Bence. A regény 1929-ben íródott, Döblint erősen foglalkoztatta a televízió és a rádió, ez Kovács D. Dániel rendezésében is kiemelkedő szerepet kapott.
A filmes elemek, vetítések, vágásszerű jelenetek egészen megújítják a klasszikus formát, és fókuszba helyezik a kisemberek szociális és társadalmi körülményeit, ahol az emberi jóság dekadenciája tárul elénk. Főhőse, Franz Biberkopf egyszerű ember, aki tisztességre törekszik, azonban nem képes a valódi kapcsolatteremtésre, mivel gyakran naivitása és lobbanékony természete veszik át az irányítást reális ítélőképessége fölött. Az akkori Berlin ábrázolása abszolút valósághű, emellett pedig a történetben megjelenik az antik mitológia, a zsidó hagyományok, valamint az európai kultúrkör is, amik színesítik, és kitágítják a nézői perspektívát, hogy amiről a darab beszél, az nem korlátozható csupán az 1920-as évek Németországára. Biberkopfnak adottak lennének a lehetőségek, amik a jobb élethez szükségesek, azonban a múlt feldolgozatlansága és a jövő iránti konstans aggodalom nem teszik lehetővé, hogy a jelenre tudjon koncentrálni.
fotó: Szokodi Bea
