A Fiúk az életemből egy édes-bús történet arról, hogyan teszik tönkre egymást a felnövő generációk.
Vannak filmek, amikben egy színész a saját karakterének több generációját is eljátssza, de ezek ritkán sikerülnek jól. Ennek elsődleges oka, hogy ezt általában fiatal színészek csinálják, és az időskori énjükhöz mindig valamiféle nagyon kirívó maszkot viselnek, ami teljesen hiteltelenné teszi az egészet (manapság már a fordítottjára van példa: az idős színészt fiatalítják meg digitálisan, de ott meg a mozgása árulkodik arról, hogy ez bizony nem egy 30 éves fickó, hanem 70-80 éves bácsi). Drew Barrymore-nak viszont egyáltalán nem esik nehezére a kamasz, majd a húszas vagy épp a harmincas éveiben járó nőt alakítani.
Az 2001-ben bemutatott Fiúk az életemből Beverly Donofrio 1990-ben megjelent, azonos című életrajzi regényéből készült (magyarul 2002-ben adta ki az Ulpius-ház): ezért indít azzal a film, hogy „valós történet alapján”. Barrymore tulajdonképpen a könyv szerzőjét alakítja, a lányt, aki
írói vágyakat dédelget, egyetemre akar menni, de 15 évesen teherbe esik,
s hogy ne vessék meg a családját a kisvárosban, szülői nyomásra (James Woods letaglózó a szigorú, olykor kifejezetten aljas, máskor meg meglepően megértő és kedves családapa szerepében) megházasodik – hozzámegy a gyerek apjához, ahhoz a férfihez, akit igazából egyáltalán nem szeret, és aki nem is illik hozzá. Pedig Raymond Hasek (Steve Zahn) nem rossz ember, és szereti Beverlyt, csak épp nem nőtt még fel sem a házassághoz, sem pedig az apasághoz. A Fiúk az életemből
egy tragikus történet arról, hogyan örökítik tovább a generációk a saját fájdalmukat és rossz élettapasztalataikat,
hogyan nyomorítják meg ezzel a gyerekeik életét – persze nagy adag iróniával nyakon öntve, mert ezt csak így lehet elviselni.
De kanyarodjunk vissza egy kicsit Barrymore-hoz: a színésznő olyan természetességgel hozza a különböző generációkat (akik ráadásul különböző élethelyzetben vannak), hogy mindenfajta öregítés nélkül, némi sminkkel és mimikával eljátssza saját fiatal- és időskori énjét (25-26 éves volt ekkor). Ezért minimum járt volna egy Oscar-díj!
