Csábítanak az ismerős dallamok, dübörögnek a vérpezsdítő koreográfiák, aranyos történet közepén a mai operett-játszás nagy egyéniségei együtt sok-sok fiatal ígéretes tehetséggel. És közben a produkció vallomás a színházcsinálás problémáiról, izgalmairól, gyötrelmeiről. Újszerű kísérlet, amelyben érzetekről, felfogásbeli különbözőségekről éppen úgy esik szó, mint örömökről és fiaskókról. Kapcsolatot keresünk múlt és jelen között, játékosan, viccesen, de néhol keserédesen...
Farkas Ferenc bizonyára örülne, hiszen termékeny művészként élt - számtalan filmhez, színpadi műhöz írt zenét - de mindig fontos volt számára a közönség jelen idejű érdeklődése és szeretete! Ugyanakkor benne egy olyan nagymestert tisztelhetünk, aki 2015-ben lenne 110 éves, ám még 90 évesen is volt bemutatója az Operaházban; miközben a XX. századi nagy komponistáink közül növendéke volt: Ligeti György, Kurtág György, Szokolay Sándor, Petrovics Emil, Vujicsics Tihamér.
Fontos dologra készülünk! A Csínom Palkó alaptörténete, magával ragadó zenéje nagyon alkalmas arra, hogy egy ízig-vérig mai játékot formáljunk belőle, ami úgy magyar és történelmi, hogy egyszerre friss, lendületes, és mégis elgondolkoztató, miközben a jelen világ számos gondjával is foglalkozik.
Petőfi így írt hajdanán: "Pártolj, közönség, aztán haladunk,- Haladjatok, majd aztán pártolunk!"
Reméljük,ez a haladónak szánt feldolgozás elnyeri közönségünk szerető, érdeklődő, és ezáltal pártoló kedvét.
A(z) Budapesti Operettszínház előadása
Hozzászólások