Vörös Miklós | STARTRON - Játék az idővel

A játék szabad és önkéntes tevékenység, amely kapcsán alapvetően a gyermekkorra asszociálunk mint arra az időszakra, amikor nem kellett megkülönböztetést tenni munka és szabadidő között. Az elkülönített időn kívül minden játékhoz szükség van résztvevőkre, saját térre, ezen felül kimondatlanságukban is létező szabályokra, amelyekkel a résztvevők mindegyike tisztában van.

Gadamer filozófiájában a műalkotás létmódjának kulcsmozzanata a játék. Játszani egyfajta átszellemülés, egy másik világba való belemerülés. Ugyanakkor egyfajta eszképizmus is, hiszen sokszor szürkének, kietlennek és unalmasabbnak tűnhet a saját világunk, amelybe a játék teréből kiszakadva visszakerülünk.
Vörös Miklós képei közös játékra invitálnak minket: a játszás idejét kimerevítve időtlenné válik az, amely alapvetően egyszeri és efemer, és valamiképpen mindig privát, ugyanis csupán azokra tartozik, akik az adott játékot játsszák, azaz megalkotják a saját verziójukat, egyedi valóságszeletüket. A játékot megörökítő fényképek megnyitják annak privát terét, bárki a részesévé válhat, ugyanakkor ki is szállhat belőle: addig létezik a játék, amíg azt szemléli valaki.

A lego évtizedeken átívelő motívum és generációkat összekötő elem. Vörös Miklós fotói egy olyan dimenzióját mutatják be a játéknak, ahol az építőkockák hétköznapjaink alternatíváiként jelennek meg, viszont nem abban a komplex összefüggés rendszerben, amelyre a felnőtt élet kötelez bennünket, hanem abban a kíváncsiságban és nyitottságban, melyben gyermekként viszonyultunk a játékhoz. A popkulturális utalások, Startron, az alkotó korábbi Starter Kits sorozatából inspirálódott karakter és a lego jelenléte egyszerre mutatnak kiutat a felnőtt élet szürkeségéből és hívnak szellemi és történeti időutazásra. Startron karakterével utazhatunk a múltba, lehetünk a jelenben és visszacsöppenhetünk azokba a pillanatokba, ahol mi magunk is lego kockákat rakosgatva alakítottuk ki saját valóságunkat.