Km.: Gráf Zsuzsanna (zongora), Szervét Tibor (színész)
Kodály: Énekszó, op. 1 (részletek)
Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez
Liszt: 104. Petrarca-szonett, S. 270a
Liszt: Blume und Duft, S. 324
Liszt: Die Vätergruft, S. 281
Liszt: Isten veled, S. 299
Kodály: Ádám, hol vagy?, op. 9/1 (Ady Endre)
Kodály: Magányosság, op. 6/1 (Berzsenyi Dániel)
Kodály: Az erdő, op. 9/5 (Balázs Béla)
Kodály : A farsang búcsúszavai, op. 6/7 (Kölcsey Ferenc)
Bretz Gábor és Gráf Zsuzsanna különleges érzékkel összeállított programja mindannyiunknak lehetőséget kínál arra, hogy megtapasztaljuk és mélyen átéljük a zene és a versek, a költészet találkozásának erejét. A magyar költészet napja alkalmából megrendezett koncerten Kodály Zoltán és Liszt Ferenc dalai kerülnek egymás vonzásába, valamint megszólalnak az őket ihlető, hozzájuk kapcsolódó versek is Szervét Tibor tolmácsolásában. Bretz Gábort aligha kell bemutatnunk a hazai közönségnek: a kivételes basszbariton itthon és külföldön egyaránt az opera- és koncertélet kitüntetett szereplője. Egyedülálló karakterével és személyiségének természetességével a legkülönfélébb műfajokban arat sikereket, a szenvedélyes operahősök megformálásában éppúgy, mint a dalok lírai karaktereiben. Az est zongorakísérőjeként a magyar kóruskultúra ikonikus alakját, Gráf Zsuzsannát köszöntheti a közönség, aki az Angelica Leánykar karizmatikus vezetőjeként és sokoldalú zenepedagógusként is rengeteget tesz a magyar zene ügyéért.
Dalestjüket Kodály Énekszó-sorozatának részleteivel nyitják, amely az első opusszámmal ellátott darabjaként a zeneszerző életművének is egyfajta nyitánya. Kodály népi eredetű szövegekre komponálta meg dalait, amelyeket a szerelem és a boldogságkeresés legkülönbözőbb motívumai szőnek át. A népi mintázatú kottakönyvecske egyik belső oldalán Kodály kalligrafikus írásával megformázva négy verssor állt: „Kötöttem bokrétát / Erdei szekfűből, / Annak adom én azt, / Kit szeretek szívből.” Az előszóként is olvasható ajánlás nem másnak, mint Emma asszonynak szólt, akit nem sokkal az Énekszó komponálását követően, 1910-ben vett feleségül.
Fontos üzenetet közvetített Kodály, amikor op. 6-os dalsorozatának a Megkésett melódiák címet adta: hangsúlyozta, milyen sokáig kellett várniuk a legnagyobb klasszikus magyar költők (Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály) verseinek arra, hogy méltó megzenésítést kapjanak. Klasszikus versekre írt dalaival Kodály úgy pótolta a magyar dalkultúra hiányait, hogy azzal nemcsak a múlt értékeit élesztette újjá, de utat mutatott a jövőbe is. Mindeközben a kortárs irodalom is élénken érdekelte, Ady Endre verseit éppúgy megzenésítette, mint Balázs Béláét, akivel közeli barátságot is ápolt. A 20. század elejének irodalmi életéhez való közelségét jelzi, hogy több Ady-vers megzenésítését is a Nyugat folyóiratban tárta először közönség elé. Összeköti Adyt és Kodályt, hogy a magyar és az európai hagyományok összhangja, a népi kultúra és a régi magyarság öröksége, az egyén és a közösség viszonya mindkettőjüket erősen foglalkoztatta. Akárcsak az Énekszó darabjaira, a műköltészetre épülő dalokra is igaz, hogy bennük Kodály dallamai a nyelv belső törvényeinek engedelmeskednek, és a szöveg legapróbb rezdüléseihez is alkalmazkodnak. A versek tartalmát a zenei motívumok különleges színekkel, finom, mégis rendkívül kifejező gesztusokkal elevenítik meg.
„Évekkel ezelőtt születtek, apránként, darabonként, utazásaim és hangversenyeim közepette, külső életemből kiszakított, ám számomra szükségszerű pillanatokban, amikor az emóció és a fantázia írásra kényszerített.” Így emlékezett vissza Liszt Ferenc első dalainak keletkezésére, amelyek még az 1840-es évek elején öltöttek testet. Noha több mint nyolcvan dalt írt, a koncertéletben ezek gyakran háttérbe szorulnak, és szinte kuriózumként értékelhetjük, ha egy művész műsorára tűzi őket. Legyen szó dalról, zongoradarabról vagy zenekari kompozícióról, Liszt teljes életművét áthatja a társművészetek, a költészet és a képzőművészet inspirációja. Dalainak meghatározó részét német és francia költők verseire írta, de találunk köztük olasz, angol és magyar szövegűt is. Több közülük zongoraváltozatban vált igazán népszerűvé, közéjük tartozik például a ma este megszólaló 104. Petrarca-szonett is. A Bretz Gábor és Gráf Zsuzsanna előadásában elhangzó darabok mikrokozmoszként tárják elénk Liszt dalainak világát, a bennük rejlő értékekre és Liszt páratlan egyéniségére pedig az őket felvezető Vörösmarty-vers is emlékeztet.