Színház

Fekete ég - A fehér felhő

színmű, magyar, 2014.

Értékelés:

10 szavazatból
Szerinted?

A Liliom, a Játék a kastélyban, A testőr, Az ördög és sok más remekmű világhírű szerzője 1914-15-ben haditudósító volt a galíciai fronton. Élményeiből darabot írt, A fehér felhőt, amelyet 1916-ban mutattak be a Nemzeti Színházban, az egyik főszerepben Bajor Gizivel.

"Amíg ez a megpróbáltatás tart, lehet-e hozzá tollal érni? Viszont amíg tart, lehet-e egyébről írni? - fogalmazott a világháborús darabról és annak aktualitásáról a Nyugat kritikusa Ignotus, Kosztolányi pedig azt írta A fehér felhőről: "csitító morfium a fájdalomra". Molnár, a vérbeli hírlapíró-tudósító megírta újságokba, amit látott, és Molnár, a vérbeli színházi szerző, megírta színpadra is, amit gondolt és érzett.

Az első világháború kitörésének 100. évfordulója jó alkalom arra, hogy ezt az elfeledett kincset, Molnár Ferenc "ismeretlen" művét újralássuk a Nemzeti színpadán. Vidnyánszky Attila és alkotótársai emléket állítanak a mű színrevitelével, és a felejtés ellen is tesznek. Az előadásban résztvevő színinövendékek saját családjuk emlékeit, történeteit, legendáit is felkutatták, előkerültek régi levelek, naplók, amelyek - ha csak egy-egy mondat erejéig, egy-egy motívumként is - a produkció részévé válnak.

Kiderült, hogy a múltnak mélységes kútjából még előbányászhatók a családi emlékek a 20. század első nagy iszonyatából, az első világháborúból? A fehér felhő, amely a Nemzetiben készül, generációk találkozása: leendő színészek, fiatal és a középgenerációhoz tartozó művészek és a szakma idősebb nagy alakjai - mint például Béres Ilona - együtt játszanak Molnár Ferenc álomdarabjában.

Történik 1915-ben. Valahol Galíciában. Magyar huszárok éjszakáznak sorsukra várva. Az elkövetkező ellenséges támadás a legsötétebb forgatókönyv szerint zajlik. Otthon asszonyaik virrasztanak nagy gonddal megírt leveleik fölött, melyek közül néhány még életben talál egy-egy katonát. A többi asszony már csak a férj halálhírét kapja válaszul, aki a lövészárkok mocskában, idegen földön, lerongyolódva, ki tudja miféle hatalmakért harcolva pusztult el. A gyerekek elindulnak felfele, a falu határában lévő hegyre, ahol - így képzelik - apjuk, a mindenkori közlegény, tizedes, hadnagy vár rájuk... a fehér felhőn.

A(z) Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2014. szeptember 27., Nemzeti Színház

Stáblista:

Hozzászólások

offtopic
Edmond Dantes 2015 márc. 24. - 15:26:21
off
Bocs, persze, elõzõ hszom poénkodás, lemaradt a szmájli, most pótlom :) szimplán csak muszáj (volt) finoman reagálnom a számos gyõzelmi jelentésre, amik telt házas, állva-tapsolós, tomboló sikeres, nemzeti Nemzeti-produkciókról szóltak.

A "vattázás" valóban nem általános állapot...csak bizonyos helyeken, bizonyos okokból és bizonyos céllal "ûzik". Errõl ennyit.
1/10
azem 2015 márc. 24. - 14:17:35 1/10
Nem hiszem, én most pénteken (20-án) láttam, most Kárpátaljáról felhozott kulturális csoportok nézték, de nem igazán emlékszem, hogy konkrétan kik voltak. Egyébként sokszor hallom a vattázás kifejezést, remélem nem általános állapot. Nem is igazán érdekel, minden színházban vannak zártkörû elõadások, nem is illett volna ott lennem.

A lényeg az elõadás, és az félelmetesen patetikus, émelyítõen giccses és mindezt több, mint három órán keresztül nyomják a jobb sorsra érdemes színészek: Nagy-Kálózy Eszter, Söptei Andrea, Olt Tamás. Emellett Vidnyánszky ismét megmutatta, hogy két csoportba osztja az embereket: szent és szenny. Én nem mennék messzire az õ helyében, nézze meg a stúdiós rendezéseit: Három nõvér, Egyfelvonásosok, Tóték. Ott találni fog hús-vér embereket drámai szituációkban.
Edmond Dantes 2015 márc. 24. - 10:42:22
Üdv! Sztem az elõtted hszó is uazt a "telt házas elõadást" láthatta mint te = zártkörû = grátisz.
A közös ima pedig valszeg a jövõbeni jobb jegyeladásokért (is) szólt, nemde?
Mármint nem-zártkörû=nyilvános, teljes áras+telt házas elõadásokért.
1/10
azem 2015 márc. 23. - 22:23:35 1/10
Ez egy borzalmasan vontatott, unalmas, szirupos giccs. Nincsenek benne szerepek, sem viszonyok, csak egydimenziós figurák: délceg, daliás huszárok, aranyos gyerekek és szomorú nõk. Utána jól esett a csend.

Ez az elõadás arról szól, hogy a csodás magyar huszárokat még az angyalok is istenítik, pedig nekik tényleg vigyázniuk kéne ezzel. Egy zárt körû elõadásra estem be és nagyon kedvesen megengedték, hogy ingyen megnézzem így nem bánom, hogy maradtam, pénzt kár lett volna rá kiadni.

Offtopic: az elõadást közös ima elõzte meg a nézõtéren, csak, hogy a nézõk is csodálatos embereknek érezhessék magukat. Ezek számomra pótcselekvések, kevély (az egyik fõbûn a Biblia szerint) szenteskedés. De nyilván nekem túl sötét a lelkem. Én még mindig a színházat szeretem.