Boróka úr, a borbély egyszer véletlenül túlságosan megnyír egy vendéget. Nincs más megoldás, a kuncsaftot ezek után teljesen meg kell kopasztani. A tar fejű vendég bosszút esküszik.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
8/10
Krumenaker
márc. 23. 12:17:58
8/10
A legjobb jelenetek a filmben azok, ahol csak az arcokat, gesztusokat látjuk, és senki nem mond semmit. Gyarmati István fantasztikus (szégyellem, hogy korábban még csak nem is hallottam róla).
Amikor Boróka és Sajtár elkezdenek "önkéntesrendörködni", az mindent elmond a '60-as, '70-es évek Magyarországáról.
Illene a stáblistába kiírni Bencze Ferencet (Rendőr) és Vukán Györgyöt (zene).
Egyik legnagyobb film!!!!! :-) Akinek nem tetszik az gyanús, roppant gyanús, biztosan destruálni akar! :-) Egy ideje már figyelem és majd elintézem! LOL
Én most láttam ezt a filmet,valahogy eddig kimaradt.
Csak azért regisztráltam,hogy dicsérni tudjam,mennyire jó film és milyen nagyon tetszett nekem.Ezt a filmet az összes ismerõsömmel megnézetem.A mai filmek túlnyomó többségét messzemenõkig veri az én szememben.
A Forró vizet a kopaszra! Bacsónak abból az idõszakából való, amikor még tudott jó filmeket készíteni. A sztori vázát egy (illetve két) kispolgár kalandjai adják, viszont ezeken keresztül betekintést nyerhetünk Budapest mindennapi életébe, illetve a szocializmus mûködésébe is. A film erõsen ironikus-groteszk hangvételû, kicsit abszurdba hajló, kicsit talán még szürreális is helyenként. Ezt húzza alá a fényképezés és a zene is. A lakótelepen játszódó részek szinte nyomasztóan hatnak a nézõre, a panelrengeteg rideg, már-már embertelen világát idézik meg, ahol a szürkeség, a magányosság, a sivárság, az elidegenedés, a félelem, a szorongás uralkodik. Itt az idill csak látszólagos, az emberek csak hazudják maguknak a boldogságot - és a hatalom is hazudik. Az ismétlõdõ történések (a kocsit mosó férfival való többszöri találkozás, az idõsebb pár, ahol egyszer a nõ tolja a férfit a tolókocsival, másszor fordítva stb.) valami furcsa hangulatot árasztanak. Ráadásul az, hogy a fõszereplõnk nem egyszer más lakásába megy be, azt sugallja, hogy itt minden ember egyforma, nincsenek igazi kapcsolatok az emberek között, sõt lassan már igazi emberek sem lesznek, bárkit bárkivel lehet pótolni, úgysem veszi észre senki; az ember csak egy fogaskerék a gépezetben, és ennyi.
Ebben a környezetben él Boróka, a fodrász is, aki tényleg kisember. Életének csak a munka és a kvázi családi fészek ad keretet, amihez jön még a rettegés is. Igyekszik csendben, a biztonságosnak (és egyben kiszámíthatónak) tartható életét élni, legfeljebb halkan méltatlankodik néha (neki aztán a tévé havi ötvenért igazat mondjon - ez egyben a média hazug mivoltára tett utalásnak is minõsíthetõ). Igazi dágványlét ez, a kádári konszolidáció nagyszerû terméke. Boróka élete akkor vesz gyökeres fordulatot, amikor véletlenül lenyírja Sajtár Dezsõ haját. A helyzet akkor kezd tragikomikussá válni, amikor kiderül, hogy Sajtár is ugyanolyan kispolgár, mint õ, és tkp. mindketten egymástól félnek. Viszont éppen ez eredményezi azt, hogy "barátság" alakul ki közöttük, és a félelmeiktõl megszabadulva szinte más emberré válnak. A kötöttségeitõl, szorongásaitól megszabadult kisember rajzát adják õk, lényegében más emberek fölött állónak kezdik érezni magukat, akiknek joguk van bármit megtenni. Azonban a szövetségük hamar fel is bomlik, hiszen csak érdekeken alapult. Végül nem marad más kiút, mint visszasüllyedni a pocsolyába. A Forró vizet a kopaszra! a "hatalomtól" megittasult kispolgár gúnyrajza, de ugyanúgy a szocialista társadalomé is. A mindent felölelõ bürokrácia (a "rendõr elvtárs" is megmondta, hogy mindenrõl papír kell), az embert semmibe vevõ gépezet (Borókát a hivatalban küldözgetik az egyik hivatalnoktól a másikig) megsemmisítõ szatírája a film, amely helyenként vicces (pl. a mentõautóban, amikor a mentõtiszt megrója Borókát, hogy biztosan ingyen gyomormosást akar, a dolgozó népet kihasználva), helyenként viszont inkább elkeserítõ.
már láttam, de elég tárgya a minõsége De ha nem lesz más, majd leszedem onnan Ilyen filmeket miért nem lehet kiadni dvd-n? Biztos mert értékes film Amúgy Bacsó emlékére ki lehetne adni tõle egy sorozatot
A FORRÓ VIZET A KOPASZRA FILMMEL KAPCSOLATBAN:
Boldogan venném ha valaki segítene abban, hogy hol, hogyan tudnék hozzá jutni ehhez a filmhez a lehetõ legjobb minõségben, ha lehet DVD formátumban. Régóta szeretném megszerezni de sehol sem sikerült megtalálni eddig. Szívügyem a dolog mert a film fõszereplõje: Gyarmati István rokonom. Azaz már sajnos néhai, hiszen nincs az élõk sorában.
Egy rövid történet Gyarmati Pityu bácsiról:
Vendégszerepelni érkezett a Nagyváradi színházba Marosvásárhelyrõl és néhány napig nálunk lakott Nagyváradon. Vasárnap délben anyám és nagyanyám természetesen felcsapták a konyhát. Húsleves, rántott csirkecomb, szalma krumpli, magyar nóta a rádióból stb. Ahogy nálunk vasárnap szokás... ha vendég van akkor meg fõleg... Bevittük a konyhaasztalt a szobába (merthát vendég van és kell a hely) megterítve gyönyörûen, leülünk enni, Pityu bácsi az egyik, apám a másik asztalfõn. Második fogásnál Pityu bácsi eszi a rántott csirke combot és egyszer csak megáll. Elkezdi dícsérni a rántott csirke combot. Mit dícsérni! Ódát zengeni hozzá! Az ízérõl, a zamatáról, készítõjérõl mmmm Anyám meg nagyanyám szeme sarkában már már megcsillani látszott a könny, hiszen az õ fõztjüket még soha senki... így még nem dícsérte...
Este színház. Elõadás. Pityu bácsi a színpadon. A színpadon ebédelnek. Az ebéd rántott csirke comb. Pityu bácsi elkezdi dícsérni.... :) És igen... szóról szóra... A családból kitört az orkán szerû röhögés. A többi nézõ nem értette mi mit röhögünk :)
Pityu bácsi ott volt a Marosvásárhelyi pogromnál, amikor Sütõ András szemét is kiszúrták. Engem nem sokkal késõbb vitt ki a Marosvásárhelyi állatkertbe de elõtte elvitt arra a bizonyos térre és elmagyarázta hogy ott kik és miért verték a magyarokat...
Magam már 10 éve Budapesten élek. Pityu bácsi munkásságából ha valamit meg tudnék õrizni adathordozón annak nem csak én és családom örülnénk de az utókor is.
A magyar szatíra mesterfoka, magasiskolája, a magyar filmtörténet egyik csúcsteljesítménye és a Tanú rendezõjének második legjobb filmje.
Nem szokásom puffogtatni a közhelyeket és az elismeréseket, mert ami jó, azt nem kell dícsérni, ami meg nem jó, azt meg minek is, de itt, úgy érzem meg kell tennem, mert méltatlanul kevéssé ismert ez a film, Bacsó még jópár alkotásával (Fejlövés, Nyáron egyszerû, Tegnapelõtt, Zongora a levegõben stb) egyetemben - különösen most, mikor valóban joggal lehet méltatlankodni Bacsó elrontott új filmjei miatt.
A film koncepciója egyszerû: a kispolgár bemutatása.
De nem akármilyen kispolgáré.
A Kádár-korszak kispolgáráé.
Azé a kispolgáré, aki ellen húsz éven keresztül küzdött az államszocialista propaganda, akinek mentalitása elõkelõ helyen szerepelt a szocializmust destruáló tényezõk tizes listáján.
Azé a kispolgáré, aki nem, hogy nem pusztult el alatta, sõt, túlélte a Kádár-rendszert, de sok mindenben elkerülhetetlenül is idomult hozzá.
Ez a kispolgár már nem büszke státusára.
Ha úgy tetszik, morális tartása sincs. Hiszen nincs ideológiája, vallása sem.
Nincs mása, csak szervilizmusa, lakótelepi lakása és félelme.
Ennyi maradt õsébõl, a büszke és öntudatos polgárból.
A kispolgárnak ugyanis alaposan volt alkalma erodálódni a XX. századi magyarországon, pedig, mint azt Boróka Mihály, történetünk fõhõse is beismeri Sajtár Dezsõnek az egyik jelenetben, mindenbõl kimaradt.
Igen, õ, a kispolgár az, aki mindenbõl kimaradt, mégis a legjobban megviselték a dolgok: a háborút az óvóhelyeken izgulta végig, és, mikor feljött, már gazdagabb lett valamilyen szív- vagy gyomorproblémával, amitõl egyáltalán nem szabadult meg.
És megtanult félni.
Volt alkalma rá az elkövetkezõ évtizedekben is: lassan beidegzõdhetett a félelem, mindentõl és mindenkitõl.
Igen, ez a kispolgár kussolt az ötvenes években, s remegve hallgatta a harcok zaját ötvenhatban.
Ez a kispolgár, aki mindentõl félt, a Kádár-rendszerben aztán egyszercsak elkezdett hozzájutni ahhoz a minimumhoz, amely egyre bátrabbá tette.
Ez a minimum pedig az ingerszegény környezet volt.
Munka, család és tévé hármasa jól behatárolta biztonságos környezetét, félelemérzete egészen elmúlt, és az oly megnyugatató fásult unalomba fordult ("Mit is mondtál, Dezsõkém? Az otthon melege és a gyermek mosolya?").
Ez az unalom, amely a film kezdetén, Zsombolyai János, a kitûnõ operatõr, majd késõbbi rendezõ képein, és Vukán György nagyszerû zenéjén is érezhetõ.
***SPOILER***
De aztán történik valami ("nem tudtam parancsolni a kezemnek...") és a kispolgár félni kezd.
Röviden: Boróka Mihály borbélyt megfenyegeti a véletlenül kopaszra nyírt Sajtár Dezsõ, hogy elintézi.
És Boróka Mihály félni kezd. Unottan, szinte rezignáltan fél (ez jól látszik a zseniális és méltatlanul keveset foglalkoztatott Gyarmati István arcán). Mert így is lehet félni.
(Amúgy kispolgár módjára.)
Sok minden történik aztán: Akakij Akakijevicsként kopogtat be fõnökéhez segítségért könyörögve, öngyilkos próbál lenni és...
Minduntalan összefut Sajtár Dezsõvel, akirõl aztán egyszercsak kiderül, hogy mégsem akarja elintézni, sõt, ugyanúgy retteg tõle...
S a két kispolgár ekkor egymásra ismer...
Boulvard és Péchucet érdeklõdésével vetik magukat, új, izgalmas kapcsolatukba és járják végig a kispolgári mennyország stációit - hogy aztán egyszercsak mégis lepottyanjanak a földre.
Ennyi az egész.
Mint egy Csehov dráma.
A történet kezdetén nem történik semmi.
Aztán egyszercsak elkezd úgy tûnni, hogy most nagyon fog történni valami.
De a végén még sem történik semmi...
Íme a magyar kispolgár története dióhéjban.
Persze, mindez a háttérben húzódik meg - az elõtérben a cselekmény és a panelszürke humor van.
A furcsa, néhol groteszk lakótelepi ("bocsánat, eltévesztettem a lakást...") jelenetsor - mely Bacsó másik, az ezekben az években készült nagy szatírája, az "Ereszd el a szakállamat!" világát idézi - megdolgoztatja a rekeszizmokat.
Ahogy a filmnek még sok más része is - és szállóige-szerû mondásai.
Pl: "Nézni a karambolt, azt igen, de tanúskodni az büdös?!"
Vagy: "Na mi újság, pamacsolunk, pamacsolunk?"
Vagy: "Mi érdekel titeket (ti. a fiatalokat)? A beatzene, az ivás, a smacizás, a csöcsörészés, de a munka az büdös!"
Vagy: "Biztos úr, tessék már engem letartóztatni!"
Vagy: "Mit képzel? Feltolakszik a nép mentõautójára, miközben nincs is ételmérgezése?"
Vagy...
Még hosszan sorolhatnám...
De inkább itt kezdõdne a filmnyelvi eszközök, és jelesül is a legfontosabb, a kopaszság, mint filmes metafora vizsgálata.
Tényleg mit jelenthet itt a "kopaszság"?
Valamiféle beavatottságot?
Vagy egyszerûen csak a kispolgáriasságot?
Esetleg, valamiféle elvont és áttételes homoszexuális kapcsolat jelzésére hivatott felhívni a figyelmet?
Mindenki döntse el maga.
Szerintem eddigi elemzésem után, viszonylag egyértelmûnek tûnik, hogy nekem mit jelent itt a "Forróvizet a kopaszra!" felszólítás.
De kíváncsi vagyok, hogy másnak mi a véleménye a címrõl, meg ezekrõl a dolgokról?
Miért írtak ide mindössze ketten?
Sokkal több hozzászólásra számítottam.
Nagyon régen láttam a tévében. Még kiskoromban, de tetszett: úgy emlékszem. Ami nagy szó, mert a magyar filmek most sem mindíg kötnek le, hát még gyerekként... szóval engem is érdekel majd újra. :)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások