jó hát Ádám Barátok közt-rajongó. ez alapján õ abszolúte nem lehet mérvvadó.

nem ám, Ádi csak viccelek! van vmi abban amit mond. nem a legizgalmasabb film, az tény. de látszik rajta a minõség, azt hiszem.

Jó film, de nekem "nem jött át", hogy divatos legyek.
Nem értem a mondanivalót. ugyanazt érzem, mint a szarvasvadásznál, hogy vmit próbáltak belémerõltetni, de ez nem sikerült.
lehet, h nem néztem alaposan, de most eszembejutott ez, és holnap meg is nézem!

Hát tudod ennek a filmnek a tanulsága szerint is a háborúban kifordulnak magukból az erkölcsi értékek.Az válik követendõ mintává és azt várják el a katonáktól amit a normális életben mindenki elítélne.
Emlékeztek amikor a filmben rajtaütnek azon a vietnámi csónakon és elkezdenek lövöldözni séf kiabál hogy öljünk meg mindenkit,a fõnök meg mondja neki hogy ne.A válasz: mért ne? Nekem ez annyira megdöbbentõ....Az jön le belõle hogy miután beléjük plántálták hogy a sárgák az ellenség és meg kell õket ölni õk nem tudnak különbséget tenni hogy mikor kívánja úgy a helyzet hogy tényleg meg kell ölni õket és mikor nem.És akkor már miért ne?:(

"Gentleman, you can't fight here, this is the war room!"
:)

Hülye logikája van a háborúnak, nagyon is helytálló a 22-es csapdája.

Ha így gondolod,elfogadom,nincs most kedvem vitatkozni:) Inkább a filmrõl beszéljünk!:)

Hát ebben van valami.Úgytûnik a katonai vezetésnek a filmben az a jó aki az õ parancsaikat követi és az a rossz aki ellenszegül,hiába mindkettõ ugyanolyan kegyetlen.

http://www.youtube.com/watch?v=MI24HgwK4m0&feature=related

Naná hogy elgondolkodtam rajta!:)Ezt a filmet nem lehet úgy megnézni hogy jólvan szép volt jó volt vagy jólvan sz.r volt(de aki ezt gondolja az ne kerüljön a szemem elé:P)!
Kilgorral kapcsolatban meg abban megegyezhetünk hogy tényleg õ a legjobban kitalált,legeredetibb karakter a filmben,plusz Robert Duvall fantasztikusan és nagyon szuggesztíven játsza.

"Háborúban gyilkossággal vádolni valakit olyan, mint autóversenyen gyorshajtásért bírságolni."
Ebben nagyon igaza van Willardnak

Azt még gyorsan hozzátenném, hogy a legszenzációsabb film, amit valaha láttam. Olyat nem mondok, hogy tökéletes, mert ezt is csak emberek készítették, de akkor fogalmazzunk úgy, hogy ez áll legközelebb a tökéletes kategóriához, sehol máshol nem láttam, ahol a történet/hangulat/ZENE(!!)/képvilág/színészi teljesítmények/mondanivaló/stb. ennyire tökéletes elegyet alkotott volna.

Kilgore figurája pontosan leképezi a Vietnamban uralkodó viszonyokat: pontosan attól lesz szürreális és rémálomszerû az egész háború és az utazás, hogy Kilgore a maga lazaságával (sörözés, szörf és Wagner zene) tûnik a legemberségesebbnek, valójában õ az "intézményesített terror", mivel a lazasága mögé bújva rombol le falvakat valódi cél és értelem nélknül. Ugyanakkor Kurtz az õ ellentetje ilyen értelemben: bár látszólag esztelenül vérengzik és gyilkol, valójában az õ katonai gondolkodásmódjának van egyfajta borzalmas logikája, és ez a lényeg: hétköznapi szemmel mérve õ egy háborodott szadista gyilkos, de a háború támasztotta abszurd körülmények pontosan az ilyen gondolkodást követelik meg egy vezetõtõl, ha kell "..fel kell perzselni minden disznót, minden marhát, minden hadsereget...".
Nekem legalábbis ez a véleményem. Jó ez a topik :).

Ez a film különleges perspektívából mutatja be a vietnámi háborút és annak etikai megközelítését, a résztvevõ népek és az egyének szemszögébõl... Anno ez nagyon nagy durranás volt és azt hiszem, csak korlátozottan (talán egy moziban?) mutatták be itthon. (Talán Kilgore "kora reggel szeretem a napalm illatát" mondata - és hasonló kiszólások miatt..) ;o)
Külön kiemelném a zseniális operatõr, Vittorio Storaro munkáját - akinek stílusát, játékát a jellegzetes súrolófényekkel, valamint naplementés-felkeltés színeit rengetegen kezdték nyúlni a hazai kollégák közül is. Sok más jellegû filmben is gyönyörû képeket készített (XX. század, Az utolsó császár, Kis Buddha, stb.....) melyek mind bevonultak a filmtörténetbe. Ebben a filmben direkt dob egy csavart labdát, hogy egy durvább témához, jelenethez "festett" mesébe illõ fényeket-színeket.
Coppola, pedig szerintem szintén kimeríti a mûvész fogalmát. :o) Láttam a vágott filmet is, de így több év távlatából nem tudom, abban pontosan mik nem voltak benne, csak a hosszúságán érzõdött, hogy ez a rendezõi változat. Sokáig egyik kedvenc filmem volt!

Igazad van. A mûfaj azonban nem mindegy. (Indiana Jones pl. csak Happy Enddel az igazi.)

Egyetértek Mákostonhallal, vagy legalábbis én is ezt vallom: a Happy End eléggé "unalmas". Mindig arra fut ki a film, hogy a giccses, sokszor patetikus "jó" elnyeri a nõt, legyõzi a gonoszt, és ellovagol a Naplementébe. Persze egy Indiana Jones-nál, vagy klasszikus filmeknél (az említett Casablanca, vagy pl. az általam párszor megnézett Láthatatlan sugár - Lugosi és Karloff együtt!!! 8D) ez még nem zavaró, de mikor ugyanezt a sémát látjuk egy kevésbé karakteres filmnél, az k*rvamód unalmas tud már lenni.
Ezért jó, hogy léteznek olyan filmek, mint az Apokalipszis most. Amit én igazából nem is a "tömegfilmnek" mondanék, mert szerintem nagyon nem az. Sõt, ha nagyon merész lennék, én Coppolát átemelném a mûvészek közé, minthogy elég sok olyan filmet letett az asztalra, aminek mélysége és formailag is mûvészi jellege van (pl.: Godfather, vagy Dracula vezetnek nálam). Ennél is mesterien van a forma is megoldva: a százados szobájában, a film elején forgó hûtõlapátok (most nem jut eszembe a neve XD) hanggal össze vannak kötve a helikopterek propellereivel. Illetve gyönyörûen van grafikus áttûnésekkel és egymásra fényképezéssel megoldva, ahogy Martin Sheen "túlvilági", kimerült tekintetét látjuk premiere-ben, és napalmtól lángoló növényzetet is. (Meg amúgy is: Antonioni is elismerte Coppolát, s egy "Maestro" szájából ez nagy dolog, szerintem.)
Szerencsére én nem láttam a "vágott" verziót, én DVD-n szereztem be, rendezõi változatot. Sokan mondták, hogy "egy csomó fölös jelenetet hagytak benne", de szerintem nem. Nálam mindig is a rendezõ koncepciója volt érdekes, és ennek része az is, ahogyan õ elképzeli filmjét - elvégre az Õ filmje, nem pedig a produceré. Jó, tudom, a producernek nagy szerepe van a mai filmgyártásban is, és a '70-es évek végén is az volt már, de számomra a rendezõ marad a film "szerzõje" mindig is. Ilyen filmeknél mindenképp. Ez nem közönségfilmnek való, "kikéri magának", hogy mozifilmként létezzen, szerintem. Ilyen "blockbusterek" mozifilmek, egy Rambo mozifilm, de egy Apokalipszis most szerintem tilja a popcornt és a mellettünk röhögcsélõ/csókoldzó párosokat. E film elmélyülést kíván - legalábbis a rendezõi változatból nekem ez jött át. Ezt éjszaka nem is lehet megnézni, mert az ember elalszik rajta, annyira nagy figyelmet kíván, annyira nagy koncentrációt. S éjszaka az agy már nem aktív. E filmhez pedig aktív agy kell, aktív filmnézést kíván. Álmosan megnézve szerintem Happy End-je lesz a filmnek, SPOILER: úgy látjuk, hogy Martin Sheen, a "kisrambó" gyõzött, és "elhajózik a Naplementébe". Pedig ez nagyon nem így van! A film egyetlen gyõztese Kurtz ezredes, szerintem, aki kiszakadt végre a háborúból. Végre sikerült neki megmenekülnie az értelmetlen gyilkolászástól és a banális õrülettõl, ami körbe vette. Az összes többi, aki még életben maradt, a "Sátán szolgája" lett, akár egy Poszapokaliptikus világban, mikor a gonosz lelkek a szétk*rt Földön maradnak. Ezért is "Apokalipszis most" szerintem a cím. SPOILER

Egész könyveket lehetne írni errõl az alkotásról, SZVSZ. Oldalakon át zengeni, hogy mekkora jóság, és elemezni, több szempontból, körbejárni, megvizsgálni pl. Kurtz és a százados "kapcsolatát" stb. stb. stb. Coppola az egyik kedvenc rendezõm, melyhez e filmje is nagyban hozzájárult. Ámulatba ejtett ez is, ahogy a Keresztapák és a Dracula is. Milliárdszor meg fogom még nézni, akkora hangulata van és még állítom, ma is aktuális, csak ma nem vietnámi háborúról beszélünk.

10/10

Nem feltétlenül rossz 'intézmény' a happy end. Ha csak ledorongoló, pesszimista befejezések lennének, már régen kiirtotta volna magát a emberiség. Így, hála Hollywoodnak, van még néhány boldog évünk - ironizálhatnék. De viccen kívül, kell néha pozitív kicsengésû mozi is, nem feltétlenül amolyan tûzijátékos, csókban összefogódzó nyáltengerre gondolok, de gondolj pl. a Casablancára, Amélie-re, Hair-re vagy mittudomén, Holt költõk társaságára. Ha olykor nem gyõz a végén a Jó, akkor az nagyon Szar bír lenni.

Persze, az Apokalipszis hapy enddel nézhetetlen vacak lett volna, egy unalmas Rambo-klón.

Bizony szokni kell ezt a fajta beállítottságot a filmekben. Útálom a Happy Endet. Megkíméli az embert a gondolkodástól és a szuggesztív élménytõl. (Emellett azért nagyszerû dolog, hogy elgondolkodtál az egészen, elég sokan csak legyintenek erre a filmre, miközben ajkuk a "szar" szót formázza.)Visszatérve - Willard pont hogy emberibb, ebben egyet értünk. Az ember nem jó és nem rossz. Csak ember. A szubjektivitás legalábbis mindenkinek ezt hajlamos sugallni az önnön létezésével kapcsolatban. Willard egy gyilkos. De akkor is ember. Kilgore-t pedig nem azért szerettem, mert jó volt, hanem azért, mert érdekes volt, és fasza volt az attitûdje, hogy úgy mondjam. Emellet Robert Duvall hihetetlenül jól alakította. Még a napszüvegén kersztül, szemkontaktus nélkül is átjöttek az érzései, ami azért elég komoly teljesítmény. Ebben a filmben nincsenek hõsök, gonoszok, csak emberek. Távol áll a pátoszos háborús filmektõl.(Mint amilyen pl. a Ryan közlegény megmentése, mely, szerintem fényévekkel gyengébb.)

Na, most megpróbálok reagálni a kimerítõ hozzászólásodra,meg a Kilgorral kapcsolatos fejtegetésetekre is:)
Szóval nekem ez a Kilgore nem lopta be magát a szívembe.Az igaz hogy még õ a legemberségesebb figura a filmben,de ezt is csak olyan hányavetin,mint ahogy az egész háborút nem veszi komolyan.Persze ettõl még nem lesz rossz ember,ez a nemtörõdömség valszeg tényleg védekezõreakció.De ez nekem akkor is ellenszenvessé teszi(szerintem Willardot is ez zavarta,ezért csórta el a deszkáját.Persze lehet hogy csak heccnek szánta és nem kell túlmagyarázni:))
Az is olyan fura nekem hogy nincs is igazán pozitív karakter a filmben.Willard lett volna az,de amikor lelõtte azt a sebesült vietnámi nõt utána én se tudtam már ugyanúgy ránézni.De ettõl nem is lett negatív,talán csak emberibb.
Nagyon szeretem a humorát ennek a filmnek(észrevettétek hogy egyre kevesebb van belõle ahogy haladunk elõre a történetben,meg Willardék a folyón,egyre komorabb lesz a film hangulata?),meg azt is szeretem ahogy Willard mesél,sõt még azt is ahogy káromkodnak.Így hiteles:)
A végén én is vártam volna valami feloldást,ha másban nem akkor mondjuk egy felemelõ zenét amíg lefut a stáblista vagy ilyesmi,de nem kaptuk meg.Utána gondolkodtam rajta,és végülis azt is lehet feloldásnak venni hogy Willardnak volt annyi lelkiereje hogy kihúzza magát meg Lancet a katymaszból.Miután megölte Kurtzt volt egy pillanat amíg õ volt Kurtz,amikor a benszülöttek leborultak elõtte,(meg a bemázolt arcával is ezt akarta érzékeltetni a rendezõ azthiszem,az is olyan Kurtzös volt)de õ úgy döntött hogy visszatér a normális világba.Ezt talán úgy is érthetjük hogy visszatér önmagához,nem?Mert egészen addig -ahogy csalódott a háborúban meg a vezetésben és egyre több szörnyûség történt vele- õ is affelé haladt hogy kilépne a rendszerbõl,vagyis hogy olyanná váljon mint Kurtz(mert Kurtz végülis ennek a jelképe).
Na már ebbõl is látszik hogy ennyit írtam róla milyen nagy hatással volt rám a film:)Igazi szellemi élmény volt!

Nem tudtam, csak sejtettem. Mindkét filmbõl ugyanaz az éra sugárzik. És ez valóban érdekes. Ahogy látom sokat dolgozott Kinskivel. Ijesztõ pasas volt, de egyben nagyon tehetséges és karizmatikus is. Egészen haláláig.

Sokat tudok a filmrõl, elkötelezett rajongója vagyok Herzognak És te tudtad, hogy az Apokalipszis sokat meritett az Aguirrébõl? Hiszen Coppola nagy rajongója volt Herzognak és filmjeinek, segitett is Usa-beli népszerûsétésében Érdekes megfigyelni egyes jelenetek szinte teljes hasonlóságát Ez persze nem lopás, sokkal inkább érdekesség

Nekem sikerült kedvet csinálnod!:) Igazából láttam már pár éve ezt a filmet,de most alig várom hogy újra megnézzem(sikerült megszerezni a rendezõi változatot:)),mert sok minden van amire nem emlékszem,inkább csak egyes jelenetek maradtak meg.