Nekem nem tûnt gagyinak, viszont volt egy másik Dûne film is,illetve minisorozat, azt hittem, azzal kevered, a második rész emlegetése miatt.

mit mivel?

Nem kevered valamivel?

Emlékszem,valamikor 85-86-ban láttam videokazettán,hangalámondással. /ha valaki emlékszik még arra a narrációs technikára:szörnyû/. akkor még elment a film,bár már abban az idõben is kissé gagyi volt. nemrég láttam a filmet,nem bírtam végig nézni,annyira idejét múlt. /a SW most is megnézhetõ azért./ de az igazi tragédia a második része a filmnek. Hát az az alkonyat színvonalat sem éri el,pedig azt hittem annál lejjebb nem vezet út. tévedtem...

hát én is úgy hallottam, hogy a maga korában az egyik legjobb film volt. De elnézve a filmet megkérdõjelezem ezt a véleményt. A Star Wars filmeket 5 évvel korábban kezdték el, de ma is izgalmas nézhetõ filmek. Ez a dûne meg nevetséges

A könyv emészthetetlen, de ez a film korszakalkotó (volt mikor csinálták)!

Jaj... ez a nagy kuki Film... :)
Egyszer láttam, de hogy lehet ez 8.-os
Ez nagyon gagyi Film :)))
Jézusom... :D)))

Milyen ez a Film ?
8. -ra van értékelve... :(
?

Lynch leggyengébb filmje, a könyv csodajó, csak ajánlani tudom, de a film egy borzalom, pedig szeretem Lynch-et de ez nagyon mínusz

Egyszer így lesz, sajnos az ilyeneknél ez garantált

1, Nálad sosem lesz jobb senki, csak végre elkezdenéd osztogatni azt az aranyat amit szarsz és akkor ismét eljöhetne az aranykor. Hétvégenként szoktál vízen járni?
2, Hamvas valóban magyar volt, a szó tágabb értelmében. Talán Wass Albert mondhatta, a magyar nem származási, hanem viselkedési kérdés. Ma már tényleg így van. És igen, eszerint van ilyen és olyan magyar is.
3, Igazából nem akarom elvenni az utolsó szó lehetõségét de nem akarom válasz nélkül hagyni, ha már hosszú válasszal reagáltál, de az igazat megvallva nem szívesen veszek részt ilyen egoista vitában, ha akarod gondold azt, hogy pl magasabb üzeneteket hordoznak a beszélõ hódok, vagy a túlzó szimbolikával Krisztusként feláldoztott Aslan, annál, mint amikor Luke a gép kezére néz és rájön, hogy lassan õ is elkezdett elveszni, mert engedett a félelembõl született dühnek. Egyébként a gagyi dedó véleményt nem a könyvrõl mondtam, hanem a filmrõl, az tényleg béna lett.
4,A Dûne mint a huszadik század egyik legjelentõsebb irodalmi alkotása, ezt hallva még Frank Herbert is forog a sírjában, a Kwisatz Haderach legyen akkor veled.
5, Végezetül pedig az a legszebb az egészben, hogy pontosan leírtam a Star Wars az egyszerûsége mellett mégis miért jelentõs, mítoszi státusza nem a többi történet fölé helyezi, hanem a mítoszok közé helyezi, ez nem jobb vagy rosszabb, hanem más, de úgy látszik te se olvastad végig amit írtam.
Nézd segg vagy és kész, errõl nem tehetünk, így születünk. Nemrég megtaláltam egy pszichológiai tanulmányt, az "ellenségem az ego" címmel, majd belinkelem egyszer. Tényleg a jövõben szerintem kár is reagálni egymás meglátásaira, bocsi, hogy megint elkezdtem. Sok ilyen karótnyelt megemegmegmegmásssíííííthatatlaaan agyúval találkoztam már, jó szórakozást az életben, hosszú lesz és nehéz.

Ez egyébként megérne egy szociológiai értekezést, hogy ha valakit zsidóként tüntetek fel, Asimov, Frei, Kubrick, azért miért jelent számodra egybõl negatívumot, sõt, tovább megyek, még az antiszemitizmus is elõkerült, pedig egy szóval sem mondtam, hogy utálom õket, honnan veszed, hogy nem érdemként említettem meg? Introspekció! Láss neki, "tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!" Vitatkozni érdemes, a vita építõ, a veszekedés romboló, ezért ebbe már nem megyek át, de azt a következtetést azért engedd meg hosszú eszmefuttatásaink emlékén felbátorodva, hogy megjegyezzem,a konok és önfejû, többnyire provokatív úton nyert visszajelzésekre építõ absztrahálásra magasszinten képtelen, adat hadsereggel védett egoizmus, éppen, hogy nem érted, hanem ellened van.
A téged azért valahol jellemzõ magatartás, a mindent ellenpontban vizsgáló és semmit sem a saját értékrenden átfuttatás nélkül el nem fogadó attitûd igen dicséretes is lehet, 1 mert én is ilyen vagyok, de 2 abban már nem vagyok olyan, hogy abba is ellenpontot képviseljek, ami magától értendõ, az SW mítoszi státuszát nem azért védtem érvekkel, mert jobbnak tartom a Gyûrûk uránál (amit egyébként nagyon szeretek és már akkor olvastam amikor te még Holle anyóért szorítottál, ami nem baj mert biztos mindenki szorított neki) hanem azért mert a mítosz egy alkotási forma, minden antropológiai és irodalmi maszlagot leegyszerûsítve, az SW kimondottan mai nyelvünkön sajnos számíthat mesének is, de filmes ûrös szóhasználatban a hivatalos megnevezése ûropera, ez 100%, ilyen van:

Ûropera:
A klasszikus ûropera nagyszabású, sok szereplõt mozgató, jórészt a világûrben zajló, egész bolygórendszereket, csillagrendszereket vagy galaxisokat átfogó kalandos történet, amelyet egzotikus ûrjármûvek, varázslatos technikák, szinte elképzelhetetlenül pusztító szembenálló erõk és fegyverek, valamint gyakran idegen lények színesítenek. Ezekben a történetekben a tét általában nagy: embercsoportok, népek, akár az egész emberiség, sõt az egész világ sorsa kockán foroghat. A klasszikus ûropera jeles képviselõi többek között E. E. Smith, Edmond Hamilton, John W. Campbell, A. E. van Vogt, Jack Williamson, Poul Anderson és Gordon R. Dickson.
Az 1970-es években kibontakozó új ûropera, amelyben fõleg brit szerzõk (Iain Banks, Stephen Baxter, M. John Harrison, Alastair Reynolds, Paul J. McAuley, Ken MacLeod, Peter F. Hamilton) járnak az élen, ezekre az alapokra építkezve kitágította a mûfajt. Az õ mûveikben nagyobb hangsúlyt kap a szereplõk jelleme és emberi kapcsolataik, valamint társadalmi, morális és filozófiai kérdések. Az új ûropera gyakran hard sci-fi-elemekkel egészül ki, amennyiben a szerzõ igyekszik logikusan megalapozni a mûvében felhasznált technikai és tudományos megoldásokat. Ez a vonás fõleg Stephen Baxter és Alastair Reynolds írásaira jellemzõ ûropera-film a Csillagok háborúja-sorozat (Wikipédia / Sci-fi)


Asimov érdemeit nem vitattam, ömlengtek már eleget róla nekem, hiszek is nekik, de azt is írtam a Star Wars film mûfajilag ûropera, ilyen létezik, pl Flash Gordon, hogy egyet mondjak, de tágabb értelemben mítosz, igaz egyszerû, de egyszerû a korunk, egyszerû Amerika, egyszerû mûfaj a film, ha az élet nagy rejtelmeire vagy kíváncsi, a te hibád ha a Star Warstól várod. Webbert is kérdezték, akkor most a macskák azok a viktoriánus blablabla, erre õ, te jó ég, hiszen ezek csak macskák.

Tényleg csak egy visszatérés volt, és az valóban a Jedié, inkább vagyok SW buzi mint Transformerses köcsög, a film azon jelenetének lényege, hogy mekkora barmok akik ezen vitatkoznak, mindkét filmsorozat tele van fontos dolgokkal és hibákkal, a paréjok hibája ha az üres életük ezen k.va fontos kérdéseként élik meg, pl Fanboys és a régi háború a Trakiek és az SW fanok között, pedig a két témát már csak a formai szabályok szerinti különbségük miatt is kár összehasonlítani, az más kérdés melyik tetszett jobban, de nem egy kategória. Aragorn a "hõs utazásában" a "lovag", aki többnyire elvonultan él és próbálja kikerülni a sorsát, de a fõhõst kísérve be kell teljesítenie neki is a mellék sorsát, a Jedi visszatér pedig Darth Vaderre, a sötét atyára utal, aki ugye beteljesítette az egyensúlyt, eddig a pontig szólt az élete, azzal, hogy ledobta a császárt és végleg egyensúlyt hozott az erõben, bebizonyította, hogy van benne jó, az utolsó emberi szikra mentette meg az egész univerzumot.

"Na, itt is errõl van szó: a gagyi SW igen, de az igazi sci-fi, a mély és elgondolkodtató, elképesztõen összetett és káprázatos Dûne az nem..."

Ilyet sose mondtam, sõt dicsérettel beszéltem a Dûnérõl, sci-fi, a Star Wars meg ûropera, de ûreposzként is nevezték már, összességében nézve az általam ismert egyik mítosza a korunknak, a Gyûrûk Ura is az, ezt a kettõt tartom manapság mítosznak, a többi ettõl még remek történet, a Narnia (kissé dedós kivitelezéssel, most mit lehet tenni, õk a célközönség, C.S.Lewis tudta, régen is õk voltak) a Dûne, a HP ezek mind remek mesék, sci-fik, de nem mítoszok. 3 idézet, 1,Kodolányi 2, Tolkien, 3, Popper Péter

1 "A mítosz tehát nem egyéb, mint az emberi faj õstudásából származó a priori igazságoknak a kor nyelvén való kifejezése.

2 „Mítoszaink talán tévelyegnek, de bármily tétován is, az igaz cél felé haladnak, míg a materialisztikus haladás, csak az ásító szakadék felé vezet, a gonosz hatalmak vaskoronája felé.

3 „Ahol a mítoszt mesének tartják, a kultuszt gyermekded játéknak, ott barbárság honol.”

Hogy ki nyerte a több oscart, hát persze PJ, de Lucas hátat fordított Hollywoodnak, van is egy híres kép, ahogy szimbolikusan kivonulnak, innentõl kezdve a Lucasfilm diktált, nem Hollywood, azt meg, hogy az oscar mögött milyen nyomás, érdekek, politika és biznisz van, kár firtatni, aki egyszer kérkedett azzal, hogy hátat fordít nekik, azt már nem nagyon veszik elõ, életmû oscart kapott, az egyik legtehetõsebb magán filmes, soha a büdös életbe nem szorul rá arra, hogy producerek seggét nyalja és úgy alakítsa a storyt, ahogy az õ érdekük, persze a prequelt ettõl függetlenül is elkúrta, de jó rég nem rendezett már, a clone wars rajz és animációs filmek sokkal megbocsájthatatlanabbak. "Dobj egy köszt, sky srác" na ne...
Ám azt is érdemes elismerni, vagy hát elfogadni, hogy a sci-fiktõl a blockbusterekig, a mesés vagy meseszerû filmeket elsõsorban a gyerekeknek készítik, a mítosz lényegének egyszerû, meseszerû korszakhoz illõ közlése elsõsorban a gyerekeknek szól, a felnöttekben élõ gyerekeknek is, de nekik csak 2. sorban.

A filmes kezdésekrõl annyit, hogy egy közvéleménykutatást többnyire az átlagon végeznek, nekem a Satyricon és a 7.pecsét kezdése is tetszik, de ez nem közkérdés, az átlagnak az jön be, de akkor 77.-ben az a kezdés valóban tökleszállítós lehetett, a Ryan partraszállása szintén, ezekben sem értem az ellenérv értelmét, bár ez nem az én véleményem, talán én is másokat tettem volna az elejére.

Szóval tényleg ajánlom, hogy amit írtam azon fuss át még egyszer, ha nem az se baj, de alapvetõen hibának tartom, és több mint tíz év írói tevékenységgel a hátam mögött sajnos nem tudom szó nélkül hagyni, hogy a mítoszt mesének tartsuk és fordítva, ez valóban barbárság. Az szintén baj, ha különbözõ korszakok írói által szült még önmagában is különbözõ hangvételû mítoszokat tetszés alapján hasonlítunk össze. Tolkien, kb a két világháború árnyékában dolgozott, az egyébként is más ütemû akkor világ lassú, ráérõs mûve ez és nem a mai rohanó világot tárja elénk,vagyis a kor amiben Tolkien élt, sem volt rohanó, nem, hogy Középfölde, ahol 30 oldalakat is beszélgetnek mert van rá idõ. A 70-es évek totál más tempójú és kiábrándult, már nem is a múltba, hanem az ûrbe vágyakozó, fénysebesség tempójú világának mítosza megint egy másik kérdés, a közös ezekben a már 100adszorra leírt hõs útja, ezt írta le Campbell többek között és ez lesz majd 30 év múlva is a következõ mítoszban, ha lesz egyáltalán, ez volt a lényeg. Én egyébként mindkettõt szeretem, SW és GYU, mind ha két gyerekem lenne, mindkettõ gyerek, de mégis mások, ennyi.

A zsidók pedig nem szentek, ajánlom figyelmedbe a csíkos pizsamás fiúhoz írt gondolatmenetemet, rengeteg értékük van, a legnagyobb példaképeim között rengeteg zsidó volt, hogy hirtelen egyet mondjak Danny Elfman zeneszerzõnek még a fél vesémet is odaadnám ha lehetne, annyira tisztelem, Freudtól Kubrickig ez a sor hosszú, de Meyer Lanskyket és Horn Gáborokat nem tudok szeretni, mert õk se szeretnek, ez abban mutatkozik meg, hogy a világot semmivel sem teszik jobbá vagy többé, sõt. A zsidók se mind szentek, ahogy mások se, csak mások nem tudnak olyan köztragédiák mögé bújni, amiket nem lehet kutatni, mert bebörtönzés a vége. Az antiszemitázás, rasszistázás, nácizás ugyanaz amit a másik oldalról rohadt zsidózásnak, cigányozásnak, buzizásnak mondanak, a rasszisták és az antirasszisták között nincs lényegi különbség, a zsidóságot annyira bírálom csak, amennyire dícsérem is és azt hiszem ez a normális, mert a középút, a valódi egyenlõség ami egyenlõségtõl teljesen elszokott szélsõséges emberi agyunk nélkül is létezik. Az ha kollektíven utálod a zsidókat ugyanaz a gondolati defekt mintha kollektíven szereted õket, pl mélységesen felháborít amit Polanskyval tettek, te tudod is miért, azon felül tisztelem a tehetségét, de a tömeg erre azt mondaná az emberi hibák nem kollektivizálhatóak etnikai hovatartozásra, akkor szerintem viszont a jók se.
Az antiszemita reflex szóvá vált a mi korunkban, aminek valódi jelentésén, vagy a szó súlyán nem gondolkozunk el és azokban van a nagyobb veszély akik e szóval visszaélnek megkérdõjelezhetetlen szentségtudatukban és nem azokban, akikre mondják.
Az ezotériát abban az értelemben használom, amiben Hamvas Béla is, vele vitába szállni pedig felesleges, egyikünk se képes rá, ez biztos.

Ezt a Kurosawás gondolatmenetedet nem értettem, a lényeg, hogy a The Hidden Fortress 1958-as Kurosawa filmbõl átvette a két paraszt karakterét, akiken keresztül kerül bele a nézõ a történésekbe, ezt alkalmazta az Star Wars IV elején, C3PO és R2-D2 mászkálásával a sivatagban, vagy szerinted mi f.nak mászkáltak ott, hát ezért, biztos sokan tették fel a kérdést. A Kurosawa Lucas kapcsolatnak több tetten érhetõ bizonyítékával nem tudok szolgálni, ez amolyan történetvezetési helyeslés is volt Lucas felõl, másfelõl mivel Kelet buzi, tisztelgés is, ahogy bizonyos értelembe E.T.-ék szenátusba helyezésével tisztelgett barátjának Spielbergnek is. (Õ is ott van az erõszaknál a South Parkban, de megtudom érteni azokat akik az új Indiana Jonest, a Clone Warst és talán a Prequel Trilogy-t a mára Istenített alkotásokon való erõszakként értékelik, haszonszerzésnek stb) Lucas kelet mániája teljesen kivehetõ a Star Warsból, a ruhákon, a dizájnon (fõként az EI-II-III-ban) de a filozófiai utalások teljesen egyértelmûek, amennyit a nép elbír, amit Yoda mond Anakinnak az EP III eleje felé, „Mondj le önként azokról a dolgokról, amelyek elvesztése fájdalmat okozna” meghát az örök igazság, a félelem megteremti a félelem tárgyát. Sokat faggatták Lucast a Jedik valójában Buddhisták, szerintem valahol igen. Az utalások Lucas munkásságában nagyrészt a tiszteletet mutatják, még maga felé is, pl az EPI- ben a droidok hátán ott a 1138, THX-bõl.


A nyitójelent, amikor a menekülõ hajót megtámadja a csillagromboló, minden idõk legjobban meglepõ jelente volt, csináltak egy felmérést, a legjobb filmes nyitójelentekbõl és azt hiszem ott vezetett ez, a Ryan közlegény partraszállásával. Az 1977-es technika újszerûsége azt hiszem nem kérdés, ezért is hozott a film fõként technikai kategóriában 7 oscart.


”Nem akarom megbélyegezni Lucastot, van egy-két kiemelkedõen jó filmje: számomra a non plus ultra az American Graffiti, az egyik kedvencem a bájos, gyerekes fantasy-k közül a Willow és az SW is abszolút elfogadható tizennégy év alatt, csak ne kezdjük el magasztalni, mert attól falramászok... „

Lucas sok máshoz hasonlóan már, megértette, hogy mind gyerekek vagyunk valahol és ez mindig is így volt, a gyerekeknek pedig kell a mese. Õ maga mondta, amikor már Jedi vallást alapítottak, hogy ez azért csak egy mese, egy film és nem szabad komolyan venni, én más értelemben magasztaltam. Tagadhatatlanul a mi korunk mítosza a SW, mindennél jobban ismert és bár lehet, hogy a zsidó Asimov mûvei túlmutatnak a SW leegyszerûsített vízióján, ne feledjük, az egyszerûség a mi érdekünk, nem az íróé, a SW a tömegek meséje, a mi korunk mítosza, a mi korunkat jellemzi.

”Ami tehát Lucast illeti, bizonyára nagyon felkészült - arra, hogy a filmje siker legyen. Pontosan tudta, hogy mit kell nyilatkoznia, mit kell kiemelnie és mit hová kell pakolnia az alapstruktúrán belül - hogy kellõképpen meggazdagodjék ebbõl a történetbõl. „

Lucas valósággal beleõszült és gyomorfekélyt is kapott az EPIV forgatása alatt, nem remélte, hogy a film siker lesz, sõt eleve tv-s sorozatnak képzelte el, vagy amolyan délelõtti napközis matinénak, még a szerzõdését is úgy kötötte meg, hogy nem a jegyekbõl befolyt pénzre hanem a kacatokból nyerhetõ ruppóra fogadott. Ez bejött neki, és csak ebbõl már akkora hatalma lett, hogy úgymond kivonulhatott „Hollywoodból” és a következõ részre Irvin Kershnert fogadta fel, 1998-ig nem rendezett semmit, csak producerkedett. Egyszóval az EPIV elõtt a siker nem volt garantált, a 20th Fox eleve kevesebb pénzt adott rá, mint amennyit Lucas kért, a 2004-es díszdobozos DVD extrás lemezén bõvebben arról, mennyire felkészült a sikerre.

”Így van ez azzal kapcsolatban is, hogy az SW így húde mítosz, meg úgy húde alapvetõ archetípusok sorozata...
Fenéket!”

Az, hogy valami ekkora sikernek örvend több tényezõ kérdése, alapvetõen kiábrándult a 70-es években a világ a hõsökbõl, maga Amerika is értelmetlen háborút viselt Vietnám ellen, a politika korruptabb már nem is lehetett de valahol érezte a társadalom,hogy igénye van az idealista eszmékre, a hõsökre és a mítoszokra, 2001 után egyébként szintén érezni lehetett egy ilyen nagy meseéhséget, akkortájt eléggé futott a Gyûrûk Ura, Narnia, Potter és az új SW széria is, a korszakokban fellépõ hirtelen meseigényt nehezen de azért észre lehet venni.
A világ nem a szuperpozíciójában van, de a tökéletesség nem tudatos igénye szerencsére még fellelhetõ az emberek mélyén. Nagy szégyen biztos, hogy Várkonyiról és Guénonról nem hallottam, de az is szégyen ha valaki vitába szál a Star Wars mitológiai szerepérõl és nincs képbe Joseph Campbell amerikai mitológia kutatóval és híres mûvével a heroe with thousand faces-el.

http://en.wikipedia.org/wiki/The_Hero_with_a_Thousand_Faces

Vess rá egy pillantást azért. Ebben a könyvben a nagy mítoszok és mesék közös jellemzõit kereste meg Campbell, hogy azok miért egyeznek minden nép minden meséjében. A közös jellemzõket a könyvben egyesíti és úgy nevezte el, hogy a „hõs utazása” ezt egy EPI-rõl szóló talán 99-es dokfilmben is ismertetik, a hõs utazása olyan elemeket tartalmaz, pl van egy fiatal naiv karakter, aki többnyire árva és akinek unalmas az élete, el kell indulnia a sorsfordító útra, útja során bizonyos fejezetekre tagolható az út, mindig találkozik egy „hercegnõvel”, egy „lovaggal” egy „varázslóval” és egy fõgonosszal akit le kell gyõznie, az út végén, amikor le kell ereszkedni a „labirintusba” stb stb, most nem részletezem de a Star Wars ennek a klasszikus „hõsi útjának” a filmes lenyomata, ezt vette alapul Lucas, az, hogy szerintem az SW lett a XX század nagy mítosza, többnyire mert egyesítette magában az összes nagy mese és mítosz közös vonásait, már csak ráadás. Ezek a közös vonások archaikus örökségek, kollektív lenyomatai az emberi pszichének és annak aminek azzal meg kell birkóznia, nem arról van szó, hogy az aranygyapjúért túrjuk e fel a kertet vagy a grálért.

Egyébként Guénont beismerem nem ismerem, de Hamvas Béla sokszor idéz tõle, de csak ennyi.


”Most a sci-fi "igazi lényegével" teszed ugyanezt, miközben, fogadjunk sem Lemtõl, sem Asimovtól, sem a Sztrugackij-fivérektõl egy sort sem olvastál még, ellenben az SW - ami egyébként inkább fantasy, mint sci-fi-jellemzõkkel bír, hiszen annyi benne a tudományos elem, mint kagylóhéjban a szarvasbõgés - az így, meg úgy, meg oda, meg vissza.”

A Star Wars nem sci-fi, hanem mítosz, valójában ûropera, nem tudom mond ez valamit, azt hiszem sosem tartották a Star Warst igazi sci-finek, csak az ûropera nem ismert kifejezés nagy nyilvánosságban, a hardcore fanok nem is tartják annak, de én is írhattam, hogy sci-fi, egyszerûen ennek tudjuk be, de mûfajilag valóban az inkább a Star Trek, ez ûropera.

”Mûvelõdj egy kicsit barátom, ezt javasolhatom, mert, ahogy Frei Tomi bácsi mûsorának szlogenjében is elhangzott annak idején: "A tájékozottság magabiztossá tesz..." :)”

Frei az a zsidó, aki belehazudik egy ország képébe, ha már magabiztosság és zsidók, akkor inkább Kubrick és a 2001 Ûrodüsszeia, keljünk föl vén taták az ágyból és legyünk magabiztosak.

"A könyvben Campbell összegezte az összes nagy mítosz közös jellemzõit, pl egy szülõk nélküli hõs elindul a sorsfordító útra egy unalmas helyrõl, csak ezen a ponton már egyezik a Gyûrûk Ura és Harry Potter elejével stb stb vagyis a Star Warst valamennyi mítosz összeképeként alkották meg, ezért sikeres, nem tudatosan is bejön nekünk :)"

És pont ezért az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb csalása!

Jól kivitelezett csalás, ez kétségtelen, de pontosan arra világít rá, ami a posztmodern ember egyik legnagyobb hibája: a kétségbeejtõ és tagadhatatlan infantilizmusára... „

Ez szinte értelmezhetetlen, csalás? Mi a csalás ebben? Már múltkor kifejtettem valamelyik a Vinogradovoknak írt levél 4:6- ban, hogy az emberek 90% gyermeki szinten él, ne tévesszen meg, hogy járnak kelnek az utcán és feladatokat látnak el, érzelmileg és probléma kezelési szinten (IQ) sajnos a gyerekek szintjén vannak, ezért nem kell magadat kérdezgetni miért készül egyszerû ûreposz némi filozófiai beütéssel, de fõként a profit szerzés és a szórakoztatás érdekében, a Star Wars távlatokból és egységesen nézve egy Saga, egy mítosz, ezt értsd meg, ez az ami ritkán születik meg, ritkán lesz maradandó az emberiség történetében, olyan amilyen mi, ha túl egyszerû akkor olvasd Báró Eötvös Józseftõl a Falú jegyzõjét.


A Stargaterõl annyit, hogy a film totál 100%-os atom nagy ötlet, remekül is kivitelezett, ahhoz képest, hogy nem sok pénzbõl csinálták, Emmerich és Dean Devlin karrierjét elindította a nagyok között, imádom a filmet és ennek hatására többek között, de elkezdtem anno foglalkozni a paleoasztronautikával, amirõl mindenkinek szívügye, hogy azt gondoljon amit akar, nekem is. A sorozat olyan szinten meggyilkolta a filmet, hogy arra nincs szó, értetlenkedve nézem, hogy ez a sorozat hogy jön a Stargate filmhez? Pont a hangulat hiányzik, ami még a Bill McCayes egy két könyvig még élt is de ez a sorozat, ez tragikus és nem egy olyannal beszéltem már akiknek a sorozat szent és a filmrõl nem is hallottak, na én pont az ellenkezõ oldalon vagyok de sajnos kénytelen voltam a sorozatról hallani. Tény, hogy nem ugyanabból a pénzbõl dolgoznak a sorozatok mint a filmek de akkor is, egyszerûen gagyesz, szánalmas barátokközt dialógusok, olcsó trükkök és olyan lapos karakterek, hogy ahhoz képest már lassan a Jóban rosszban is izgalmasabb, pár részt bírtam aztán inkább beraktam a filmet. A magyar Csillagkapu klub alapítója maga mondta, hogy õ a sorozatba szeretett bele, a filmet aztán látta, ezt nem tudom megérteni, na ebben látszik az infantilisség, az üresség bálványozása, az egyszerûség idõtrabló kártékonysága.
Ezért elnézést ha tetszik a sorozat, ha nem szeretném annyira a filmet és nem éreztem volna annyira fájdalmasnak amit a sorozat mûvelt a Stargate páratlan és sajnos már egyértelmûen igazán ki nem aknázott ötletével. Ha a most készülõ SW élõszereplõs sorozat is ilyen kritikán aluli lesz, akkor azt is szapulni fogom.



”A MÍTOSZ csakis Tolkien könyve lehet (na amögött van munka, az igen!), azóta is mindenki abból lop, amit csak tud... :) „

Tolkien az egész életét feltette erre a storyra, amellett persze, hogy nyelvész professzor is volt, egy negatívuma van talán a Gyûrûk Ura I könyvének, az elején Frodóék bolyongása az út elején kicsit hosszúra lett írva, azt mondják ekkor Tolkien sem tudta, pontosan merre haladjon, de egyébként örökérvényû kormítosz az is, ilyennel csak jó pár év múlva fogunk megint találkozni.

”Ami pedig a HP könyveket illeti, az én szememben sokkal eredetibbek, mint az SW.

Persze a köré kerekített hype nem jön be nekem sem, de mindenképpen igényes, jól megírt, az angol elbeszélõi hagyomány nemesebb tulajdonságait továbbvivõ munkáról van szó, mely nem több jól megírt sztorinál (és ezen keresztül természetesen hatalmas üzleti vállalkozásnál), de nem is állítja magáról, hogy több annál, mint az SW, és azóta Lucas pimaszságán felbátorodva még legalább két-három ezer film...

Bizony...”

A baj ezzel az értelmezéssel megint az, hogy össze van keverve a történet mítoszi szerepe, szubjektív véleményed és az azóta kialakult örület és biznisz. Ezek nem függnek össze, másnál se. 1, az emberek élete az elmúlt 100 évben totál kiüresedett, feltöltik valamivel, a biznisz elengedhetetlen része mindennek, írd meg a legnagyobb storyt azt várd, hogy üzlet, reklám és nyomatás nélkül nagy szám legyen. Nem várhatjuk, hogy az emberek nagyobb közegekben kimagasló értékek felé forduljanak, az mindig is a kevesek érdeme volt, de azok meg ne kérkedjenek vele, ha mégis, akkor csak egymásnak, ne azoknak akiknek a mindennapi élet szarainál messzebbre nem dereng az agya. Az SW, A Gyûrûk Ura mítoszok, a HP nem, de remek történet, fantasztikus ötlet, voltaképpen új pozícióba ültetve a már ismert örök történet, ahogy a Star Warsnál is úgy a HP-nél is az volt a kimagasló ötlet, hogy a már ismert jó rossz harcát egy új közegbe helyezte és Harry úgy ereszkedik le a pincerendszerbe az I könyv végén mint ahogy Luke leereszkedik az X szárnyúval a Halálcsillag járatába, ahogy Campbell megírta, ahogy minden hõs leereszkedik hogy megvívja Dávid Góliát harcát, mert minden nagy ellenségen van egy kis rés és ezt a kis rést a névtelen kis senki, aki a semmibõl jött, õ sebzi meg, egy nagy mítoszi út van, ennek újszerû reprodukálásai jelentik a biztos sikert. Rowling klasszika filológiát tanult, mindent amit lehetett, belepakolt.
A Dûne esetében a régi Dûne film nagyon kedvelt darab még akkor is ha Lynch mûvérõl már sokan mondták, a könyv jobb, nem volt szerencsém olvasni, de megteszem egyszer ha lesz idõm, nagyon tetszett a film de a múltkori véleményem az ezt reprodukáló két részes borzadványról szólt meg amiket még a folytatásokból csináltak. Lynch negyed annyi lébõl atomabb filmet csinál mint a maiak, ma egyszerûen fingjuk sincs a fílingrõl.
Összegzésképpen azt nevezhetjük mítosznak, ami egy konkrét világot teremt és történetmesélése alatt a „hõs klasszikus utazását” meséli el, a hatása a társadalomra már nem minõsíti a mítoszt. A mítoszt lehet szeretni és utálni, de ez se minõsíti a mítoszt. Én se akarom minõsíteni, de értelmezése minden elfogultságtól mentesen is ez, minden mítosz leegyszerûsödött archetípusa, az örök történet új környezetben, az örök Hõsi út, a jó és a rossz között, nem tudok hasonlóan nagy kor mítoszról, ha ehhez 6 olyan könyvet is összedobnak, amivel a világ jobban megismerhetõ, nem csak a filmek írásos lenyomatai, ha nem hagyják, hogy tömérdek ócska képregény, cartoon networkos szamuráj jackes borzadvány okádék baltával faragott arcú karakterekkel ábrázolt sorozat, clone wars rajz és animációs filmek, ezerszer ugyanaz a VHS és DVD kiadás, és magyarok és mások által is írt kamu könyvek fertõzzék a mítoszt, egy olyan elõzõ 3 résszel ami nem feltétlen felelt meg látványban és hangulatban az azt követõ IV-V-VI-nak, akkor még nagyobb erejû mítosz lehetett volna a SW de még így is a 6 filmet, 6 könyvet, 6 képregényt egybe téve elmondhatjuk, hogy egy nagy erejû mítosszal éltünk egy korban, amirõl sosem mondtam, hogy most a kurvára jelentõségteli vírus létünk hûûû de nagy kérdéseire ad majd választ mint Asimov vagy akárki, a mítosz csak arra vállalkozott, hogy az örök utat, konfliktust ábrázolja nekünk, az adott korhoz illõ közlési formában, ez az aminek nem szabad eltûnnie, nem is tudna.